Évek óta szó volt róla, de most végre tényleg sikerült kieszközölni, hogy azokat a kenyereket, melyeknek egyszer megmutattak egy rozskalászt, már „rozsos” néven futottak a boltokban, nem is beszélve arról, hogy amit „házi kenyér” néven lehetett venni, az annyira volt „házi”, mint a Soproni „kézműves” sör.

De ennek vége, lesújott a törvény ereje, és helyre tette – vagy legalábbis elindította a kenyérforradalmat. A Magyar Élelmiszerkönyv változásai – amihez az összes élelmiszergyártónak tartania kell magát:

  • Rozskenyérnek csak azt lehet nevezni, amiben legalább 60 százalék rozs van
  • Rozsos kenyérnek azt, amiben legalább 30 százalék rozs van
  • Teljes kiőrlésű terméknek pedig 60 százalék felett lehet nevezni valamit. Ez különösen jó hír, mert eddig laza öt százaléknál már használhatták az erősen félrevezető elnevezést.
  • Graham kenyér 90 százalék Graham-lisztből fog mostantól készülni
  • Thönkölyös kenyér esetében pedig 60 százalék lesz az alsó határ
  • Házi kenyér helyett mostantól a fehér- vagy búzakenyér néven lehet keresni a kedvenceket

Persze ezek a változások nem jelentik azt, hogy ne lennének egyes kenyerek tele olyan dolgokkal, amiket nem biztos, hogy jó ötlet megenni, én például idegbajt kapok a felfújt verzióktól, melyeket lisztkezelő szerekkel tuningolnak. Az igazi jó kenyér pedig elég drága. Bevallom, bármennyire is finom, pszichésen képtelen vagyok 700-1000 forintot kiadni egy kilóért. Így marad a C verzió: az otthoni sütés, aminek sokáig azért nem álltam neki, mert baromi bonyolultnak tűnt, a kenyérsütőgépes változatokkal pedig nem vagyok kibékülve.

Nekem a kenyér nem egy kocka, amibe belesült a kenyérsütőgép keverőszála, hanem kerek vagy ovális szépség.

Szerencsére pár éve találtam egy olyan receptet, amely a világ legegyszerűbb kenyérreceptje, nem kell dagasztani, háromszor keleszteni, ráolvasni, kovászt készíteni – bár tisztában vagyok vele, hogy a jó kenyér kovászos – extra sütőt venni, tehát pont azoknak van kitalálva, akik lusták, mint én, de szeretnek jókat enni. Ha te is ebbe a kategóriába sorolod magad, akkor ideje nekiállni a tökéletes kenyérnek! 

A kép a szerző tulajdonában van

Kell hozzá:

 egy kábé 2,4 dl-es bögre, ez lesz a mérőedény

 3 bögre liszt, melyet lehet variálni, például 2 fehér/1 teljes kiőrlésű verzió

–  1,5 teáskanál só

–  1/4 teáskanál porélesztő (vagy 1/8 kocka friss)

Ezeket keverd össze, majd tegyél hozzá 1,5 bögre vizet. Érezni fogod, mikor jó az állaga, nagyjából egy nokedlitészta sűrűségének elérése a cél. 

Ha ez megvan, akkor rakd félre, és hagyd 12 órán át állni, (Nyáron kevesebb idő is elég, ha hat-hét órád van csak, az is megfelelő) hadd főjön a saját levében. Reggel – mert, ugye logikus, hogy ezt este érdemes csinálni, hogy benyomj egy jó kis vajas kenyeret reggelire – átkevered egy nagyobb kanállal, majd visszafekszel még fél órára punnyadni. A tésztád ugyanezt fogja tenni. Igény szerint most kerülhet bele mag, fűszer, de ne szórj bele túl sokat egyikből sem. 

A sütőt állítsd a legmagasabb fokozatra, amibe egy fedeles vas vagy jénai edényt helyezz bele. Igen, üresen a sütőbe. Ha megmelegedett a sütő, mehet a tészta a forró edénybe. Persze előtte vedd le az edény tetejét, és ha belekerült a tészta, akkor csukd rá vissza. 

Süsd 30-35 percig lefedve, majd 15-20 percen át fedő nélkül, hogy szép, ropogós legyen a héja. A fedő nélküli sütéshez vissza lehet egy kicsit tekerni a hőfokot, légkeverésesnél elég a 200 fok is. Ha kész, szólsz a családnak, megpróbálod kivárni, míg kihűl annyira, hogy tálalni lehessen, és jó francia sós vajjal megkenve tolod be az arcodba, miközben lassan távolba veszik a bikinimodell karriered képe...

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ch_ch