–

A nemek jelleme

A nőknek van egy aprócska hibájuk... Nem nagy, de ahhoz elég jelentős, hogy sok félreértésre adjon okot. Szeretjük ugyanis azt gondolni, hogy erkölcsileg jobbak és különbek vagyunk a férfiaknál. Ez egyfajta védekezési mechanizmus lehet a részünkről ebben a szoros versenyben, melyet a két nem egymással vív az élet szinte minden területén, muszáj volt valamivel lenyomnunk őket. Ez pedig a tudat, hogy hiába gyötörnek, bántalmaznak, hagynak el, csapnak be és csalnak meg bennünket, mi mégis ott lebegünk az erkölcsi magaslatokban, jobb emberek vagyunk, mint ők.

De mindenkit ki kell, hogy ábrándítsak, pusztán nembéli hovatartozásunk nem emel fel, és nem is mentesít semmilyen felelősség alól. Attól, hogy férfinak vagy nőnek születünk, ugyanúgy lehetünk gyenge jelleműek vagy szilárd erkölcsű, hétköznapi hősök. És csalhatunk, csalunk, pontosan ugyanúgy, ahogy ők... Miért is?

De jó lenne boldog lenni!

Mert az ember (nő és férfi) kergeti a boldogságot. Valljuk meg: kevés az esély az egész életet kitöltő boldogságra, az újraszületés pedig még mindig baromi bizonytalan, ezért hát ebből a fránya porhüvelyből próbáljuk kihozni a legtöbbet. Ami néha azt is jelenti, hogy a konkrét hüvelyi vonzerejét kihasználva a legtöbb pozitív élményt igyekszik birtokolni.

Gyerekkorunk óta vágyakozunk, jó-, okos- és szép kislányok akarunk lenni, váltakozó sorrendű intenzitással. Szeretetre vágyunk, amit elsődlegesen a szüleink hivatottak biztosítani számunkra, több-kevesebb sikerrel. Sajnálatos módon ennek az adagolása ritkán üti meg azt az egészséges mértéket, amelynek eredményeképpen úgy érünk meg és válunk felnőtté, hogy magabiztos, önálló és öntudatos férfi vagy nő lesz belőlünk. Ehelyett vagy túl sokat kapunk a szeretetből, ami a ritkább eset, vagy pedig túl keveset, és azt is kiszámíthatatlanul, emiatt annyi terhet cipel a lelkünk, hogy kész bűvészmutatvány lenne létrehozni és működtetni egy egészséges, kölcsönös bizalmon alapuló, tisztelet- és szeretetteljes párkapcsolatot.

Mi kell a nőnek?

A nagy kérdés, amire oly egyszerű a válasz: minden. És ezzel nincs is semmi baj. Kell a folytonos figyelem, elismerés, dicséret, bók, lelki- és testi kényeztetés egyaránt. Vágyjuk a vágyat, azt a fajtát, amikor kellünk, amikor a férfiból árad a szándék, amely a megszerzésünkre irányul. Imádjuk a flörtöt, azt a kis édes játszóteret, amelyen eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen szinten engedjük meg az élvezetet magunknak. Elég a verbális orgazmus, vagy pedig tovább akarunk lépni, és teret adunk az ösztönös késztetésnek is.

Ez egy normál kapcsolatban is csodás, de egy titkos viszonyt még tovább tud árnyalni, még több borzongást tud belevegyíteni. A titkos viszonyra pedig azért van szükség, mert a legális színtéren mindez hiányzik. A boldog nő nem lép félre, de – mint tudjuk – a boldogság nem örök életű bérletre előjegyezhető jóság. Ergo: gyorsan kifogy a muníció, és ahhoz, hogy a nő a családanya, feleség szerepében is boldoguljon, kell valami, ami feltölti a készletet.

Van, aki éjjel-nappal spinningel, van, aki vásárol, van, aki flörtöl, nincs általános recept. Van, aki a jó testtől, van, aki a tökéletes ruháktól... és van, aki a szexuális visszacsatolástól érzi jól magát. Attól leszünk királynők, mert királynők akarunk lenni.

Hiába tagadjuk, azt az imádatot keressük, ami az állandóan megbicsakló önbizalmunkat segít kiegyenesedni.

És érezni akarjuk a nőt magunkban, kilépve a hétköznapokból, minden titkos légyottban az első randi varázsát keressük.  

Annyira vágyjuk ezt a fajta figyelmet és törődést, ami szexuális értelemben véve is hiányzik az életünkből, hogy sokszor méltatlan kapcsolatokba is képesek vagyunk belesodródni.

Persze van, amikor a megcsalás felveszi álruhaként egy csodás szerelem képét, és ezzel ideologizáljuk a félrelépés puszta tényét. Ami így sem lesz több, csak éppen a lelkiismeret dolgozik alacsonyabb intenzitással. Hiszen ki tudna ellenállni az igaz szerelem nevében annak, hogy idegen ágyba bújjon, napi 200 üzenetet váltson szívecskékkel, csókokkal és izgi gondolatfutamokkal arról, hogy milyen rossz, ha nem vagyunk együtt, és mit is csinálnánk egymással, amikor együtt lennénk.

Mindezt persze azért, mert ő a lelki társunk, akivel tudunk beszélgetni, és megnevettet, és a szex különösen jó vele... de az is lehet, hogy csak a helyzet teszi jobbá.

Titkok és hazugságok

Kell az izgalom az életünkben, amivel oldjuk a napi rutint, elviseljük a közönyös házastársat, feldolgozzuk a munkahelyi stresszt. És kell az a kis titok, mert a nők imádják a titkokat, ami csak az övék, dédelgetik és becézgetik. A titok szabaddá tesz, a titkos szerelem őrült felszabadultsággal jár, amely pontosan addig tart, amíg bele nem szaladunk a korlátaiba. Akkor szenvedéstörténetté válik, jön a bűntudat okozta rossz érzés... és egyéb nyalánkságok: a lebukás, a szégyen, a szakítás. De addig élvezheted azt a pici szabadságot, amikor dönthetsz, hogy akarod-e, és ha akarod, akkor mekkora élvezetet veszel ki belőle.  

Én kevés vagyok annak megítéléséhez, hogy ennek feltétlenül így kell-e lennie. Természetesen ellen lehet állni: a csábítás próbára tehet bennünket, és mi – az erkölcsi vértet magunk előtt (és a bugyinkban) tartva – kihagyhatjuk a lehetőségét egy kis kalandnak. Azt mindenki maga dönti el, hogyan jár jobban.

A hűség annyira személyre szabott kategória, hiába is próbáljuk meg ráhúzni a társadalmi elvárásokat, valójában mindenkinek mást jelent. Férfinek, nőnek, az orvosomnak, a nagynénémnek, a fodrászomnak... mindenkinek. Tudom, hogy egy olyan dologról mondom ezt, amelynél viszonylag konzervatív az össznépi elvárás.

De engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne legyünk annyira álszentek. 

Néha arra gondolok, hogy milyen kevés baja lenne az emberiségnek, ha a hűtlenkedés volna a legaljasabb vétek, melyet az ember elkövet...

 Andrea

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/15Studio