Miért csal a férfi? Ugyanazért, amiért a nő. Éhségből.

Kezdetben vala az éhség. Minden az enyém, az egész világ értem van. Ide nekem mindent. Sőt: emlékeztek arra az időszakra, amikor azt képzeltétek, csak ti vagytok egyedül a világon? Ez a gondolat valamikor a kamaszkor elején befészkeli magát az emberbe. Mindenki rajtam kívül csak kitalált, csak vetített. Én vagyok egyedül, tehát magányos vagyok. Minden csak játék körülöttem, csak nekem van lelkem. Arra vigyázni kell. A többi nem érdekes.

Ha az ember reggel a szeretőjénél ébred, délben a másik szeretőjénél dönget, este pedig mosolyogva tér meg a hitvesi ágyba, akkor hajlamos úgy érezni, hogy valamit nagyon jól csinál. Minél tovább nem bukik le, minél több nőt tud egyszerre játékban tartani, annál nagyobb a sikerélmény. Mintha pókerezne, vagy nyerési szériában lenne a rulettnél. Már megint a piros, és már megint, már megint. Két pár, drill, full. Folyamatos adrenalin.

Csalni jó, mert ha az ember valakit becsap, úgy érzi, több lett. Kockáztatni élvezetes, nyerni mámorító, de még azt is érezni, hogy körülötted mindenki hülye, az már tényleg maga a félistenség. Rajtad aztán nem látnak át. Téged nem szorítanak sarokba. A gondolataidban nem olvas senki. Mint a hegymászó egy gigászi sziklán, úgy érzi ilyenkor az ember, hogy nem volt és nem is lesz nála faszább csávó. És a férfi sok dolgot szeret, nőt, pénzt, hatalmat, de leginkább azt szereti, ha legbelül mégiscsak egy kifürkészhetetlen, magányos hős, aki megőrzi magának a titkait.

Csalni jó, de az az igazi, ha minden nőd szerelmes is beléd.

Amikor kikapcsol benne minden jelzőrendszer, a tekintete elpárásodik, és a legkisebb gesztusért is hálás. Ha egy szívecskét kap Messengeren, már elolvad. Vannak férfiak, akiknek ez a legfőbb trófea: minél több szerelmet begyűjteni és ennél a sok szerelemnél melegedni. Hogy egyszer csak az ember az összeset elveszíti, hogy egyedül marad? Az ilyenkor nem számít.

Meg azért is csal a férfi, mert ezzel bosszút áll. Mintha, mialatt az ember kopaszon, szerény kis pulóverben furikázza a pereputtyot a családi batárban, tudná, hogy van egy titkos garázsa valahol, ahol egy brutális sportkocsit tárol. Csak az övé. Ha beleül, és felvesz egy parókát, másik ember lesz. Néhány órára csak, de másik ember. Üvöltteti a zenét, és dönget végig az utcákon, szél lobogtatja a fürtjeit.

Csalni jó, mert a legjobb dolog másik embernek lenni. Mindenki – majdnem mindenki – unja a maga bőrét. Unja azt a csávót, akivé lett. A feleségét is unja, a házát, a kanapéját, de leginkább önmagát. Egy szeretővel, egy alkalmi dugással ideig-óráig más ember lehet. Amíg mást dugsz, más ember vagy. Aztán azt is megunod, és megint más ember akarsz lenni. Nem leszel, persze, de az illúzió fontosabb, mint a valóság.

Ebből is látszik: megcsalni alternatív tény.

Megcsalni jó, mert a férfi úgy érzi, végre bosszút állt az egész női nemen. Először az anyjától függött – ugráltatta, lecseszte, leégette a barátai előtt, hülye ruhákban járatta. Na, de aztán mekkorát nézett, amikor az ember megjelent az első barátnőjével! Látni a nő szemében, hogy odaviszed az igazi ellenséget – a másik nőt: na, annak nincs párja.

Az első barátnő megmenti a férfit az anyjától, a helyébe lép, és még nem tudja, hogy hamarosan ő is ugyanebbe a szerepbe kerül. Anyává lesz, akit egy újabb nővel lehet csak elkergetni.

Megcsalni jó, mert a férfi számára az egyik legfurcsább tapasztalat, hogy mennyire máshogy ellenségeskednek a nők, mint a férfiak. Játszani ezzel a tűzzel, az állandó nő mellett kéznél tartani egy ilyen félelmetes, bármikor bevethető ellenfelet, ebben is van valami mámorító. Figyelni, hogy féltékenykedik, lesni a fura észjárását, és hogy akárhogy okoskodik, mindig mellétalál: megfizethetetlen. Ha gáz van, gondolja a férfi, csak összeresztem őket, és lelépek. Addig is versenyeztetem őket. Hátradőlök, és élvezem a catfightot.

Megcsalni jó, mert addig ember az ember, ameddig kelendő a piacon. Amíg még elmondhatja magáról, hogy kell a nőknek. Messziről kiszúrja a férfi azt a férfit, aki már nem kell senkinek, az antiférfit, az antihőst, és ameddig egy paraméterben egyetlen százalék maradt, amiben jobbnak mondhatja magát, elönti a büszkeség.

Megcsalni persze lúzer dolog. Az ember beragad két nőbe, mindkettő bizalmatlan vele – a feleség már rég, a szerető meg előbb-utóbb, így aztán az egyikkel rosszabb, mint a másikkal. De ha csak az egyik maradna, a férfi nem tudná elmondani magáról, hogy érdemes miért élnie. Így még mindig nyílik valamennyi lehetőség arra, hogy hazudjon magának. Belenéz a tükörbe, és azt mondja: csávókám! Van csajod. Van feleséged. Ezek szerint menő vagy. Menő vagy. Menő vagy. Menő vagy. Ha sokat mondja, talán elhiszi. 

Péterfy Gergely

A fotó illusztráció. Forrás: iStock/Getty Images