–

Kicsúfoltak 

Ha a neved miatt csúfolnak, nem tudsz védekezni. Schachter, seggter, segg, segg, segg. Schachter, suszter, kaptafa, csirizes a valaga. Düh, könny, félelem, elszánás. Nem tudtam megbirkóznia a sértegetőkkel. Sértett maradtam.

Zsidó gyerek

Állok a Lenin körúton a rolleremre támaszkodva, nézem, ahogyan tolják kétkerekű kocsijukon a gépalkatrészeket a munkások. Az egyik, egy hórihorgas megáll, leengedi a trogliját, zsebre vágja a kezét, és dühösen rám kiabál:

„Mit bámulsz, te zsidó gyerek?”

A rolleremet elfordítom az ellenkező irányba, gyorsan, erőteljes láblendítéssel gurulok el.

Örökbefogadás 

„Most elmegyünk a tanácsba, és lesz apukád, új neved” – mondta édesanyám. „Azt kell mondanod, akarom, hogy Áron bácsi legyen az új apukám.” Akartam apukát, akartam új nevet.

A vaspiszoár előtt 

Besomfordáltam a bűzös helyiségbe, a tömény húgyszag csavarta az orromat. Félrehúzódva pisiltem. Mellettem két nagyobb fiú ugyanerre készült.

„Béla – szólalt meg a nagyobbik – hugyozzunk keresztbe, akkor egy zsidó meghal”. És keresztbe hugyoztak. A rozsdás, húgyvirágos piszoár oldalán csorgott a pisa.

Göndör haj 

Miért van nekem göndör hajam? Akiknek sima, egyenes hajuk van, azoknak sokkal jobb. Miért kell nekem másképp kinézni? Nem jó ez így, én érzem.

A Hirschler 

A Hirschler is félárva volt, egy osztályba jártunk. Ő nagyon jó tanuló volt, én nagyon rossz. Anyám kérdezgetett: „A Hirschler miért tudja, te miért nem?”

A Sztálin úton hazafelé a többiek csúfolni kezdték, „dagadt zsidó!”. Én is csúfoltam. Bántott, de meg tudtam érteni magamat.

Hangos beszéd 

A két Perity fiú, Laci és Öcsi a játszótársaim voltak, egy házban laktunk. Gombfocizás közben a Laci azt mondta: „Ti zsidók mindig olyan hangosan beszéltek.” Megjegyeztem.

Ahol nincs karácsony 

„Zsidóknak nincs karácsonyuk” – mondta anyám. Nagyon sajnáltam, amiért ez így van. A téli szünetben volt időm, felkészültem a hazudozásra, arra, hogy én mit kaptam karácsonyra.

Feljelentés 

A szomszéd Lázárt tökön rúgtam, mert április negyedikén piros nyakkendőt kötött. A tökön rúgott Lázár bepanaszolt az anyjának. Az átjött, és azt mondta anyámnak, feljelent bennünket. „Nagy bajba jutottunk miattad – mondta anyám – feljelentenek, és nem engednek ki minket Izraelbe.” Bocsánatot kellett kérnem, és egy terítővel szegényebbek lettünk.

Kivándorlás

Aki el akart menni Magyarországról, az ötvenhatban disszidált. Az én családom nem akart elmenni, csak „kitelepülni”. Tervezetten, átgondoltan. „Kérjük a Magyar Államot, engedje meg, hogy Kárpátiék Izraelbe települjenek.” Nem engedte meg.

Amikor feljött a Bartha 

Együtt mentünk fel hozzánk a Barthával. A Bartha nem tudja, hogy zsidó vagyok. De ha meglátja nálunk az Új Életet, az izraeliták lapját, akkor… A lépcsőházban hármasával szedem a lépcsőket, hogy beelőzzem a barátomat. Az újságtartóból az összes újságot egy mozdulattal vágtam a kukába, és beengedtem Barthát. Aznap a sublóton volt az előző nap érkezett, friss Új Élet.

 

Kárpáti István

A kiemelt kép a szerzőt ábrázolja kisfiú korában.