Szentesi Éva: Rák és lélek
Támogatott tartalom
Erről keveset beszélünk, sőt: az emberek döntő többsége nem is igazán hajlandó még befogadni, pedig a gyógyulás egyik kulcsáról van szó. Az orvosom szerint – és mennyire szerencsés vagyok, hogy hozzá kerültem – a rák azoknak a betegsége, akik (kicsit leegyszerűsítve) sokat „lelkiznek", több stressz éri őket, nehezebben lendülnek túl egy-egy gondon. Tudom, hogy sokan szkeptikusak ezzel a témával kapcsolatban, ezért ígérem, megpróbálok befogadható mértékben beszélni arról, amiben én hiszek. Szentesi Éva írása.
Racionális emberként jómagam is kénytelen voltam elfogadni azt a tényt, hogy a gyógyulás nem megy a lélek renoválása nélkül. A megbetegedett szerv ugyanis csodálatos összefüggésben van a daganattípussal, erről rengetegszer olvashattunk már. A női megbetegedések, például a méhnyakrák, ami nekem is volt, mindig a nőiesség elfogadásával kapcsolatos problémára mutat rá.
Én sokáig küzdöttem magammal. Nagyon vágytam arra, hogy az a klasszikus értelemben vett édes kis tüneményes nő legyek. Utáltam magam, amiért nem ilyennek születtem, és azt gondoltam, hogy engem senki nem vesz majd feleségül. Mivel ez a jól felépített hitrendszer rendíthetetlen volt bennem, senkivel nem sikerült olyan kapcsolatot kialakítanom, akivel egyről a kettőre jutottunk volna, és a hosszú évek során szép lassan megbetegítettem magam.
Úgy kell ezt az egészet elképzelni, hogy mindenkiben ott vannak a rossz sejtek, amelyekből bármikor indukálódhat egy csinos kis betegség. Az ezt kiváltó ok pedig mi magunk vagyunk, ezért a megoldás egy része erősen rajtunk múlik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az orvosokra egyáltalán nincs szükség, hiszen a már meglévő, kialakult tünetet a megfelelő orvosi segítséggel tudjuk eltüntetni. Ahogy a doktorom mondta:
„Én gyógyítom a tünetet azokkal az eszközökkel, melyek a tudomány mai állása szerint adottak, neked pedig hozzá kell tenned a többit.”
Íme, néhány tipp, hogyan indulj el ezen az úton (hozzáteszem, hogy azoknak is épp annyira fontos foglalkozniuk magukkal, akik nem betegek):
1. Keress egy jó segítőt!
Nem mindenkinek azonos az útja. Rengeteg verzió van, valakinek a Prananadi fekszik, valakinek a kineziológus, másoknak pedig a pszichológus. Az én racionális gondolkodásomnak egy úgynevezett életterapeuta volt a legelfogadhatóbb út. De én is nagyon sok mindent kipróbáltam. Például a belső utazást, amely során félig meditatív állapotban utaztatnak az önmagunkban lévő érzékeny pontokhoz, és ott hatástalanítják a gócpontokat.
2. Jógázz!
Fantasztikusan kiegyensúlyozott állapotba billent, megnyugtat és ellazít. A jóga a legjobb lelki és testi táplálék. Korábban ITT írtam részletesen erről.
3. Változtass!
A szemléleteden. („Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!" – legutóbb épp Kovács Patrícia beszélt erről D. Tóth Krisztának az Elviszlek magammal egyik epizódjában.) Változtass a munkádon, ha túl stresszes és nem elégít ki. Változtass a környezeteden vagy a párkapcsolatodon, ha nem vagy boldog benne. Csak a változásra és változtatásra hajlandó ember képes a gyógyulásra.
4. Add meg magadnak, ami jár!
A szórakozást, az időt, a kényeztetést, a pihenést. Egy életed van, amelynek nem a lemondásokról kell szólnia. Törődj magaddal, amennyit csak a helyzeted és a lehetőségeid engednek!
5. Hagyd abba a kifogások gyártását!
„Persze, neki könnyű, mert megteheti anyagilag! Persze, mert neki nem kell egész nap egy munkahelyen güriznie! Persze, mert neki gazdag férje van.” Náray Tamás mondta – megint csak egy Elviszlek magammal interjúban –, hogy ő a párizsi módszert tanulta, és azt is követi. És hogy mi a párizsi módszer? Az, hogy „magaddal foglalkozzál, anyukám, ne a másikkal, meg ne a harmadikkal, mert abból semmiféle előrelépés nem lesz. A magad dolgaival foglalkozz, és meglátod, sikerül!”
És azt hiszem, ez tökéletes végszó, mert ez az élet minden területére érvényes, nem csak a munkára.
Szentesi Éva
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/brickrena
-
A daganatos témában írt cikkeink megjelenését az NN támogatja.