Zacher Gábor nyugdíjba vonul. Ha azt nézzük, hogy egy 65 éves főorvosról van szó, akkor nincs ebben semmi rendkívüli, mégis: az egész ország egy emberként rendült meg a hírtől, mintha mindannyiunk személyes életében zárulna le egy szakasz. Takács Dalma kérdezte az elmúlt 40 év legfontosabb pillanatairól, a drogok kultúrájának változásáról, halálfélelemről, munka-magánélet egyensúlyról és egy potenciális politikai karrier gondolatáról is.

Mi a tétje az idei október 23-i ünnepségeknek? Hogyan hat a választókra, ha Magyar Péter jobban emlékezteti őket a fiatal Orbán Viktorra, mint maga a miniszterelnök? Parttalan számháború, hogy egy-egy tüntetésen mennyien vannak? Az utcai politizálás változó szerepéről Mikecz Dániel politológust kérdezte Milanovich Domi.

Fahidi Éva egyike annak az ezer magyar zsidó nőnek, akiket 1944 augusztusában az auschwitzi koncentrációs táborból hurcoltak Allendorfba, hogy az ottani hadianyaggyárban dolgozzanak. Túlélte a holokausztot, de a szerettei odavesztek. Nyolcvanéves korában úgy döntött, sok évtizednyi csönd után beszélni kezd hozzánk. Könyveket írt, színpadra állt, és dokumentumfilmben mesélt az életéről. És mi megszeppenten, lenyűgözve hallgattuk két évvel ezelőtti haláláig – és felvételekről azóta is. Mert nemcsak A dolgok lelke maradt velünk.

Kolsuz Marietta és férje, Muhammet az év nagyobb részében Szombathelyen élnek, tízéves kislányuk, Lara Asya Magyarországon jár iskolába, a nyarakat viszont kint töltik a férj népes családjával. Tíz éve váltogatják, szokják, élik hol itt, hol ott egymás kultúráját. Most az ő történetük következik.

Mielőtt hallanád összetörni az üvegplafont, és ünnepelni kezdenél, olvasd el, valójában honnan jön, mit képvisel Takaicsi Szanae – több elemében ismerős történet.

Zoli kisgyerek volt, amikor az élete rossz irányt vett: egy családi tragédia következtében az édesanyja az alkoholban keresett vigaszt, a gyorsan kialakult függősége pedig minden mást felülírt. Később Zoli sem tudta kivonni magát a rossz családi minta alól, a sorsa egészen addig volt egy lefelé tartó spirálban, amíg szemtanúja nem lett egy barátja halála megalázó körülményeinek. Ekkor határozta el: megpróbál felállni a padlóról.

A magyar általános iskolások háromnegyede, a gimnazisták 80 százaléka jár valamilyen különórára. A legtöbb gyerek kettős présben van, a szülők szintén. Dr. Gyurkó Szilvi szerint egyenesen tilos lenne 6-7 tanóra után még különórára vinni a gyerekeket.

„Tudom, hogy a szabadság nem mindig komfortos. Van, hogy lemondásokkal jár, néha magányos, máskor egészen félelmetes. De már azt is tudom, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie.”