Az alkohol sebezhetőséget és szorongást jelent – Így gondolkodik az ivásról a Z generáció
Egy angol kutatás szerint a Z generáció az 50-es évek óta a leginkább absztinens. Bár ez nem feltétlenül jelenti, hogy teljesen megtagadnák az alkoholt, azt azonban igen, hogy az utóbbi években jelentősen átalakult, mennyit és hogyan fogyasztanak szeszes italt. De mégis miért? Pichler Zsófi írása.
–
Digitális bennszülöttként ez a generáció sokkal jobban tisztában van a rájuk leselkedő veszélyekkel, legyenek azok a különböző függőségek egészségügyi kockázatai, társadalmi problémák vagy az online alkotott kép fontossága.
Soha nem látott mértékben ömlik ránk az információ az alkoholizmus egészség-, illetve családromboló erejéről, a rövid- és hosszú távú kockázatokról, és az is igaz, hogy a mentális egészségünkre is jobban figyelünk, mint a korábbi generációk.
Pontosan tudjuk továbbá azt is, hogy az online jelenlétünk milyen fontos szerepet játszik a mostani és későbbi megítélésünkben, és ez nemcsak a magánéletünkre, de a munkánkra is hatással lehet, hiszen az interneten mindennek nyoma marad. Ezért nem is meglepő, hogy a Z generációsok több mint háromnegyede az élet minden területén igyekszik megtartani a kontrollt, mert úgy érzik, a folyamatos posztolással (még ha nem is ők, hanem a barátaik közvetítenek mindent az interneten) állandó megfigyelés alatt állnak, így mindig gondolniuk kell az imázsukra. Egyszerűen nem fér bele az „arconpörgés”.
„Döntsd el: ma eszel vagy iszol”
A Deloitte Global 2022 kutatása szerint a Z generációt legjobban aggasztó téma a megélhetés (ebben nem sokban különböznek az Y generációsoktól), ezt a klímaváltozás és a munkanélküliség követi, majd a mentális egészség és a szexuális zaklatás. Sokan közülük nemrég léptek ki a munkaerőpiacra, a pandémia és a gazdasági válság között pedig hamar megtanulták, jóval kevesebbet ér a pénzük, mint hitték.
Sokan úgy gondolják, nem engedhetik meg maguknak, hogy komoly összegeket költsenek piálásra, amit felesleges kiadásnak tartanak, ha közben a lakbért is épphogy ki tudják fizetni (sokszor így is csak szülői segítséggel).
Ez nemcsak pénzügyi tudatosságot és a kiadások figyelemmel kísérését jelenti, de a közösségi élményekhez való hozzáállást is jelentősen megváltoztatta. Egyre több fiatal mond nemet az alkoholra, néhányan egyáltalán nem, sokan pedig csak kis mennyiségben isznak. Nem érzik szükségét, hogy így lazítsanak egy bulis estén, a közösség pedig egyre kevésbé várja ezt el; már nem a közös berúgás az összetartozást építő élmény, valami többre vágynak, ehhez pedig a kocsmáknak és szórakozóhelyeknek is alkalmazkodniuk kell.
Nem csak pénzügyi téren jelenik meg a tudatosság
Mind egyértelműbb, hogy az alkohol milyen erősen befolyásolja a mentális egészségünket.
A megkérdezett fiatalok több mint 70 százaléka a sebezhetőséggel és a szorongással köti össze az alkoholt; köszönik szépen, de nem kérnek belőle.
Ehelyett igyekeznek olyan emberekkel tölteni az idejüket, akikkel nem kell lerészegedniük egy jóízű beszélgetéshez. (Az alkohol helyett sokszor épp a szorongás oldására fogyasztott rekreációs drogok egy másik cikk témája lesz, ezt a szelencét most nem szeretném kinyitni.)
A Z generációsok magasra értékelik a produktivitást, és úgy érzik, állandóan teljesíteniük kell. Ezért nincs idő a részegség kellemetlen utóhatásaira, tudatosabban fogyasztanak, hogy másnap reggel már az egyetemen ülhessenek, és ne az ágyat nyomják. Igyekeznek a mennyiség helyett a minőségre helyezni a hangsúlyt, például a gin 2015 óta megelőzte a vodkafogyasztást, és a kézműves sörök piaca is virágzik. A társaság elvárásai helyett a saját igényeikre figyelnek, és nem azért isznak, mert úgy szokás vagy úgy illik, hanem csak akkor, ha épp van hozzá kedvük. Ha pedig épp nincs, nem kell sokáig magyarázkodni a többieknek.
De mi a helyzet itthon?
A magyar statisztikákat nézve más kép rajzolódik ki: Magyarország élen jár az alkoholfogyasztásban, és a KSH adatait vizsgálva egyre növekvő tendenciát látunk a legtöbb korcsoportban. Ennek ellenére látok a nemzetközi trendekhez hasonlító mintákat a környezetemben. Az egyetemi csapatépítők továbbra is az alkohol körül forognak, de míg alapszakon, aki nem ivott, az általában kimaradt a bulikból, vagy legalábbis furcsán néztek rá, a mesterszakon a társaság középpontjában az a barátom áll, aki mindig józanul táncolja végig az estét. A többiek csodálkoztak amikor kiderült, hogy szinte sosem iszik, de ahelyett, hogy győzködni kezdték volna, elismerték: igazából menő, hogy nincs szüksége a jó zenén kívül semmire ahhoz, hogy felszabadult legyen.
A legtöbb barátom tartott már rövidebb-hosszabb alkoholmentes időszakot, nem azért, mert tilos lett volna inniuk, egyszerűen csak érdekelte őket, milyen az élet „tisztán”. Én tavaly nyáron tartottam egy hosszabb szünetet, és rengeteg pozitív csalódásom volt. Az egyetemi csapatépítőnkön például (az első meglepetés után) hamar beletörődtek, hogy nem iszom, ettől függetlenül végigbuliztam az egész hetet, és ahelyett, hogy elálmosodtam volna a piától, hajnalig beszélgettünk. Jó visszajelzés volt, hogy nemcsak a közös iszogatások kötnek össze minket, és józanul is ugyanolyan jól érzem magam a társaságban. A táncparkettről se maradhattam ki, ezután hangzott el az egyik lánytól (aki nem tudta, hogy nem iszom), hogy ő is olyan részeg szeretne lenni, mint én.
Úgy gondolta, én megtaláltam a részegség tökéletes fokát, amikor elég koordinált vagyok a tánchoz, de elég spicces ahhoz, hogy felszabadult legyek. Ki kellett ábrándítanom, hogy nemcsak aznap este, de a megérkezésünk óta egyetlen kortyot sem ittam.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/william87
