Ami kint, az van bent – A széklettranszplantációtól az egészséges bélflóráig

–

Tisztázzuk gyorsan az elején: a széklettranszplantáció valóban azt jelenti, hogy különböző módszerekkel székletet juttatnak vissza az emberi szervezetbe. Ha pedig letudtuk a pfujolást, akkor gyorsan menjünk is tovább. Hogy miért tesznek ilyet?

A székletben számos olyan jótékony baktérium található, amely segíthet helyreállítani egy beteg ember bélflórjának egészségét. Erre szükség lehet például egy antibiotikumos kezelés után, ugyanis az antibiotikumok nemcsak a betegséget okozó, rossz baktériumokat, hanem a szervezet számára hasznos, jó bacikat is kiirthatják a bélrendszerből, ezzel lassítva a gyógyulás folyamatát, esetleg újabb bajokat okozva.

Mire megoldás a széklettranszplantáció?

„A széklettranszplantációt évek óta alkalmazzák hazánkban is, de túlzás volna az állítani, hogy széles körben elterjedt módszerről beszélünk

– mondja dr. Péterfi Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem docense, az I. Sz. Belgyógyászati Klinika Infektológiai Tanszékének vezetője. – Jelenleg a Clostridioides difficile fertőzés az, amelynél a nemzetközi és a magyar ajánlások, protokollok javasolják a széklettranszplantációt, ugyanis ennél a betegségnél mind a donor, mint a recipiensek állapota jól ismert. Tisztázott, hogy pontosan mennyi székletet kell használni, hogyan kell alkalmazni, hányszor lehet ismételni a kezelést.”

A Clostridioides difficile nevű baktérium az egyik leggyakoribb kiváltó oka a kórházi fertőzéseknek. Valójában ezzel a baktériummal a lakosságnak mintegy negyven százaléka találkozik, benne van a bélrendszerünkben, csakhogy egy egészséges bélflórájú ember számára nem okoz különösebb gondot. Azonban kórházakban, illetve más idős és beteg emberek ápolására szakosodott intézményekben, ahol olyan személyek vannak, akiknek gyenge az immunrendszerük vagy sérült a bélflórájuk, súlyos megbetegedésekhez vezethet, vastagbélgyulladást okozhat, a fertőzés szövődményei pedig akár halálos kimenetelűek is lehetnek. Ezért kockázati tényező az antibiotikumok használata is, amelyek hatására sérül a bélflóra természetes összetétele, és nő a fertőzés kockázata.

De a módszert már tesztelik irritábilisbél-szindróma, illetve Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) esetén is, illetve hatékonyan alkalmazták inzulinrezisztencia csökkentéséhez.

Az irritábilisbél-szindróma az emésztőrendszer funkcionális betegsége, amikor nincsen igazolható szervi betegség, mégis van egyfajta működési zavar, ami hasfájástól kezdve puffadásig, székrekedésig és hasmenésig többféle tünettel jelentkezhet – gyakran hozzák összefüggésbe a stresszel és szorongással. A Crohn-betegség a bélrendszer nyálkahártyájának gyulladásos, erős fájdalommal járó betegsége. A betegség a bél felszínén hegesedést, fekélyek, tályog kialakulását is okozhatja. A betegséget az immunrendszer nem megfelelő működésével, illetve genetikai okokkal magyarázzák. Mindkét betegség nagyban rontja a beteg életminőségét, és szövődményeik szintén súlyosak lehetnek.

Az antibiotikumok tündöklése és bukása

Visszatérve a Clostridioides difficile fertőzésre: a problémát a protokoll szerint először antibiotikumos kezeléssel igyekeznek orvosolni, és ha ez hatástalannak bizonyul, akkor jöhet a széklettranszplantáció. A laikusokban joggal merülhet fel a kérdés: nem ördögi kör az, ha egy sérült bélflórát és az abból eredő betegséget újabb antibiotikumok alkalmazásával próbálják gyógyítani?

Napjainkban egyébként is egyre nagyobb problémát jelentenek az antibiotikumokra nem reagáló fertőzések, és úgy általában az antibiotikumoknak egyre inkább ellenálló baktériumok, a multi drug rezisztens kórokozók, azaz a szuperbaktériumok.

Ezeket tulajdonképpen épp az emberek „fejlesztették ki”, kezdve a penicillin alkalmazásával, majd folytatva az egyre újabb, egyre szélesebb körben (nemcsak az emberi gyógyászatban, de az állattenyésztésben is) elterjedt antibiotikumhasználattal. A kórokozók és baktériumok ugyanis egy idő után kisebb vagy nagyobb mértékben minden antibiotikumnak ellenállóvá válhatnak. Kongatják is a vészharangot a szakértők, úgy vélik, ezek a szuperbaktériumok jelentik az orvostudomány számára a legnagyobb próbatételt az évszázadban, és sokkal körültekintőbben kellene bánnunk az antibiotikumokkal, azonban orvos szakértőnk szerint teljes mértékben nem úszhatjuk meg ezek alkalmazását. 

„Logikus felvetésnek tűnhet, hogy nem kellene antibiotikumokat használni, csakhogy ezt nem tehetjük meg minden esetben. Baktérium és baktérium között ugyanis különbség van. A fertőzés helye is meghatározza a terápiás lehetőségeket.

Vannak fertőzések, amiket nem fogunk tudni széklettranszplantációval megállítani. A bélflórát helyre lehet vele állítani, de más szervekben, például a légutakban vagy a húgyutakban lévő baktériumokat ezzel még nem irtottuk ki, a gyulladást nem szüntettük meg”

– mondja Péterfi Zoltán. Ráadásul épp a Clostridioides difficile fertőzés esetében tapasztalták azt, hogy sokkal hatásosabb volt a széklettranszplantáció antibiotikumos kezelés után, mint helyette alkalmazva. 

A tudomány fejlődik…

A modern orvoslásban egyébként 1957-ben Stanley Falkow mikrobiológus alkalmazta először a módszert (ami állítólag a középkori Kínából ered), és akkoriban még általánosan elfogadott eljárásnak számított, hogy a műtétek előtt a különböző fertőzések elkerülése érdekében a betegeket antibiotikumokkal kezelték, ám később a betegeknél hasmenés és emésztési zavarok alakultak ki. Ezt igyekeztek megelőzni a kapszulákba zárt széklettel, amit a betegektől vettek le még az antibiotikumos kezelések előtt. Amikor fény derült a Falkow által alkalmazott módszerre, nagy felháborodást keltett, el is távolították őt a munkahelyéről, ám később mégis visszavették, ugyanis kiderült, hogy a terápia működik.

Hazánkban az első kezeléseket dr. Fried Katalin és dr. Printz Gyula és tanszékük végezte az Egyesített Szent István és Szent László Kórház és Rendelőintézetben. És míg kezdetekben voltak etikai dilemmák, és ezért csak kísérleti jelleggel folytak a kezelések,

a visszatérő Clostridioides difficile fertőzés esetén 2016 óta már hazánkban is az ajánlott terápiák közé sorolják a széklettranszplantációt.

A székletet biztosan egészséges donortól szerzik be (lehetőleg közeli rokonoktól), előtte azonban alapos vizsgálatnak vetik alá a donort, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem hordoz a betegre veszélyes vírusokat, baktériumokat. A székletet hígítják, homogenizálják, szűrik, majd az így kapott anyagot különböző módokon juttatják a beteg szervezetébe. A leggyakoribb, hogy az orron át levezetett szonda segítségével a gyomorba vagy a vékonybél kezdeti szakaszába juttatják, vagy kapszulába zárva nyeli le a páciens a transzplantátumot.

„A mi centrumunk lassan tíz éve végez széklettranszplantációt, az utóbbi négy évben már csak kapszulás transzplantációkat végzünk, egyedüliként az országban. Ez a nyugati világban sem nagyon elterjedt, ha mégis alkalmazzák, akkor általában harminc kapszula lenyelése szükséges. A mi technológiánkkal csak hat kapszulát kell lenyelnie a betegnek – mondja a szakértő. Szerinte a kapszulás módszeré a jövő, illetve nagy reményeket fűz az úgynevezett fágokhoz is. – A fágok olyan vírusok, amik konkrétan egy-egy baktériumra specializálódnak, vagyis kifejezetten a betegséget okozó, rossz baktériumot pusztítják el a szervezetben. Ezek alkalmazásával akár a személyre szabott gyógyítás is elképzelhető. De ez nem a közeli, inkább a távoli jövőben megvalósuló lehetőség.”

Egyelőre marad a széklettranszplantáció, amelynek furcsasága, hogy valójában egy olyan anyagot használnak gyógyításra, amit az emberi szervezet állít elő, így nincs egy általános „recept”, hogy pontosan melyik baktériumból, vírusból, gombából, nyomelemből mennyi legyen benne, hiszen minden egyes alkalommal más a széklet összetétele.

Próbáltak már laboratóriumi körülmények között is összeállítani hasonló baktériumkoktélt, csakhogy ezek nem voltak annyira hatásosak, mint a természetes módon létrejövő „anyag”.

Tehát egy olyan dologról van szó, amiről nem egészen tudjuk, hogyan is működik. A természet, úgy tűnik, sokkal ügyesebb nálunk.

És ez igaz a bélflóra esetében is.

Már az ókori görögök is…

Nap mint nap jelennek meg az újabb kutatási eredmények, amelyek azt támasztják alá, hogy a mikrobiom, vagyis az emberi testben élő mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok és gombák) rendszere és annak megfelelő működése meghatározó az ember egészsége szempontjából. A mikrobiom legnagyobb részét pedig a bélflóra adja.

„Már Hippokratész is azt gondolta, hogy minden betegség a bélben kezdődik. És valóban van ilyen összefüggés, de nem kizárólagos”

– mondja a szakember. Arra is felhívja a figyelmünket, hogy létezik az úgynevezett bél–agy-tengely, vagyis a bélrendszerünk és az idegrendszerünk között nemcsak idegi kapcsolat van, hanem a kettő között folyamatos kommunikáció folyik a bélben lévő baktériumok által termelt hormonok segítségével.

Az idegrendszer működése hat a bélrendszerre, a bélrendszer pedig az idegrendszerre.

A bélflóra egyensúlyi állapotának felborulása szerepet játszhat többek között a depresszió, az álmatlanság, a krónikus fáradékonyág kialakulásában, de okozhat elhízást, érelmeszesedést, és összefügésbe hozták a szklerózis multiplexszel és az Alzheimer-kór létrejöttével is. Számos bélrendszeri problémáról pedig ma már bebizonyosodni látszik, hogy idegi eredetű.

Legutóbb egérkísérletek során jutottak arra a következtetésre, hogy a bélbaktériumok még az agy öregedésében, egészen pontosan annak fiatalon tartásában is szerepet játszhatnak (arra most nem térünk ki, hogy az állatkísérletek jelentős része nemcsak etikai, hanem tudományos szempontból is megkérdőjelezhető).

Ezért nemcsak az a fontos, hogy ne használjunk feleslegesen antibiotikumokat (néhány szem gyógyszert tartalmazó antibiotikumkúra után legalább egy év a bélflóra teljes spontán regenerációja – hívja fel a figyelmünket egy megrázó tényre a szakértő), hanem kerüljük a szélsőséges diétákat, az egyoldalú táplálkozást is. Ezek ugyanis jelentősen befolyásolhatják a beleinkben található baktériumok összetételét, csökkenthetik a jó baktériumok mennyiségét, ezzel egyidejűleg elszaporodhatnak az ártalmas baktériumok, ami kóros folyamatokat indíthat el.

Viszont minél egészségesebben, változatosabban táplálkozunk, minél nagyobb a baktériumok sokszínűsége, annál egészségesebb a bélflóránk, egészségesebbek vagyunk mi magunk is, és annál inkább ellenálló lesz a szervezetünk.

Egyensúly kívül-belül

Olyan ez, mint a természetben a biodiverzitás. Egy ökoszisztéma is annál erősebb és ellenállóbb, minél nagyobb a fajgazdagság. 

Ezen új információk birtokában pedig gondoljuk át újra az életmódunkat és a táplálkozási szokásainkat. Vajon mit művelnek a szervezetünkkel a szénsavas, cukros üdítőitalok, a sokszorosan feldolgozott, finomított élelmiszerek, a vegyszerrel kezelt zöldségek, gyümölcsök, vagy éppen az antibiotikummaradványokat tartalmazó húskészítmények? És akkor a ma már normának számító, stresszes, rendszertelen életmódról, felborult cirkadián ritmusról még szót sem ejtettünk. Mint ahogy arról sem, hogy ha a bélflóránk és a szervezetünk egészsége között ilyen szoros összefüggés van, vajon mi a helyzet az ember és környezete tekintetében?

Meddig maradhatunk egészségesek (már ha azok vagyunk még egyáltalán) egy mérgezett és pusztuló világban?

Iliás-Nagy Katalin

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/LightFieldStudios