–

Ami a roppant szokatlan kezdetet illeti 

December közepén történt, hogy épp nekiindultam a kutyával a szokásos Margit-szigeti körünknek, amit immár tíz éve nyomok hellyel-közzel rendszeresen, nem csillapuló lelkesedéssel, amikor a téglaszín rekortánon hirtelen elém pattant egy ősz hajú hölgy, és minden átmenet nélkül a kezembe nyomta a névjegyét. „Hátha szüksége lesz rá, kedveském.” Egy pillanatig értetlenül álltam, majd megkérdeztem: „Pontosan mivel is tetszik foglalkozni?” Mire jött az a válasz, amit örömkocogó ember soha a büdös életben nem szeretne hallani sportolás közben: „Testtartás és mozgás újratanulásában segítek”.

Az első gondolatom az volt természetesen, hogy „na, köszi szépen ezt a finom visszajelzést a szétesett koreográfiámat illetően”. A második, hogy iszonyúan elkezdtem nevetni magamban és magamon, majd azon melegében írtam belőle egy posztot a Facebook-oldalamra. A történet pedig innen lett egyre cifrább. 

Nem telt bele sok idő, és valaki odakommentálta:

„Lefogadom, hogy Alexander-technikával foglalkozik. Ősz, szemüveges, egy kicsi, fehér kutyával? A legjobb dolog, ami ma történhetett veled!”

Ez a kommentelő aztán azt is elmesélte, hogy a fent ábrázolt gerillamarketing abszolút nem áll távol Pető Judittól (így hívják ugyanis a hölgyet), ő egy angol nyelvű könyvesbolt egyik kötetét lapozgatva bukkant a bedugdosott névjegyére, és így vetődött el hozzá. Judit rengeteget segített neki – ma már nemcsak hogy sokkal könnyebben tud mozogni, de tanult tőle egy „isteni pózt, ami a két kamasz gyerek melletti relaxációhoz aranyat ér”.

Ezek után már rettentően fúrta az oldalamat a kíváncsiság, úgyhogy előkerestem a futós kabátom zsebéből Judit névjegykártyáját, és megbeszéltem vele egy időpontot.

Nézz tükörbe, lásd meg magad!

Judit a foglalkozás elején leül egy székre, és arra kér, hogy a minket körbevevő három hatalmas tükörben nézzem meg magamat alaposan: hogyan ülök, hogy érzem magam. Majd végigkérdezget, mi szokott rajtam sajogni és mikor. Közben elmondja, nagyon változó, hogy kinek mennyi időre van szüksége a javuláshoz. Van, akinél már az első alkalom hatásos lehet, amikor találkozik az Alexander-technika impulzusaival. „Múlt héten volt nálam egy hatvan körüli hölgy, ő például azt mondta, már az első találkozásunk után teljesen másképp érezte magát.” A fő kérdés az, ki mennyire befogadó, hajlandó-e dolgozni magán, és mennyire tud odafigyelni magára, azaz milyen mértékben testtudatos, hiszen a sok rosszul berögzült testhasználattól, mivel azok már szokásokká váltak, nem mindig könnyű szabadulni.

A módszert Frederick Matthias Alexander, ausztrál színész dolgozta ki még az 1890-es években, miután oly mértékben elhatalmasodott rajta a lámpaláz, hogy még a hangját is elveszítette. Az orvosok hiába vizsgálták, semmilyen fiziológiai elváltozást nem észleltek rajta. Alexander ekkor elkezdte magát tudatosan vizsgálni a tükörben, és észrevette, hogy szavalás, szövegmondás közben a stressz miatt egészen megfeszíti a testét. Később megfigyelte, hogy ezzel a problémával távolról sincs egyedül – de biztos, hogy ha te is belegondolsz, eszedbe jutnak olyan szónokok, akiknek szinte kidagadnak az erek és az inak a nyakán beszéd közben.

Alexander tehát elkezdett dolgozni saját magán, és így valóra válhatott az álma: a módszerével elérte, hogy képes legyen színpadon Shakespeare-t szavalni. Később arra is rájött, hogy a technikája sok más problémára is hathatós segítséget nyújthat: testtartásra, testhasználatra, és bizonyos lelki problémákra is. Hogy a testtartásunk megváltozása mennyiben befolyásolja a lelki állapotunkat, Judit elmondta, hogy a kulcsa az egésznek az ellazulás, de ezzel együtt alapvetően nem lelki problémákra való a módszer, az elme „kisimulása” legfeljebb járulékos pozitívum. Az Alexander-módszer egyébként a freudizmussal párhuzamosan alakult ki és fejlődött. Míg Freud mindent a lélek, úgy Alexander mindent a test felől közelített meg.

Testtartás, testhasználat, mozgás: ha ezeket sikerült tudatosítani, és tudatos alapon megtanítani a növendéket a használatra, akkor az magával hozhatja a lelki egyensúlyt is.

Az Alexander-tanár a testtel foglalkozik, de tisztában van vele, hogy ez a lelki dolgoknak is a kivetülése.

A foglalkozás két nagyobb részből áll

Először a tükrök segítségével az Alexander-tanár megnézi, mit hozott aznap a növendék. „Én olyan vagyok, mint egy szabó, aki hozott anyagból dolgozik” – magyarázza nevetve Judit. Némi mozgást követően pedig fel kell feküdni az asztalra egy kis lazító gyakorlatra.

A testtartáson mindig látszik, az ember épp milyen hangulatban, állapotban van. „Volt egy olyan periódusom, amikor végzős növendék voltam, hogy mentem a metró mozgólépcsőjén, és mindenkin, aki velem szembe jött, láttam, hogy mije fáj. Borzasztó érzés volt” – meséli Judit, hogyan vált belőle a testhasználat „Jedi mestere”, ám hamar kiderül, ő kis piskóta a mesterhez képest. „Alexanderről azt mondták, hogy amikor valaki belépett az ajtaján, mire eljutott az íróasztaláig, hogy elmondja, szeretne jelentkezni erre a módszerre, ő már tudta, mi a problémája. Én azért ilyet nem mernék mondani, de látszik így is egy csomó minden.”

Az Alexander-technika irányokat tételez fel a testnek: az arc előre néz, a hát hátra, a talp lefelé, a gerinc pedig egy olyasfajta spirál, ami nyúlni tud, és amit a fej vezet felfelé. Mindezt pedig egy elsődleges kontroll, a fej-nyak-hát viszony határozza meg. „Ha te azzal jössz, hogy nagyon fáj a bokád, és emiatt rosszul jársz, netán dadogsz, én akkor is a fejjel, nyakkal, háttal fogok dolgozni, illetve az egész emberrel. Mert valahol az emberben van a probléma.”

Amitől a változások megtörténhetnek, hogy a foglalkozások során észreveszed, megtapasztalod, mindig megszokásból mozogsz.

A tükör és a tanár segítségével tudod felismerni egyes mozdulatoknál, hogy nem célravezetőek, mert azokat inkább a megszokás vezérli.

Ha ezt felismered, és akarsz is rajta változtatni, akkor úgynevezett „sztopot adsz” magadnak, azaz: megállsz, és nem folytatod tovább a megszokott mozdulatokat. Itt jön megint képbe az Alexander-tanár, aki új módokat taníthat, hogyan tudod másképp használni a testedet, valahogy úgy, mint eredetileg, boldog kisgyerekként, amikor még nem rögzültek különféle tényezők miatt a káros, rossz mozdulatok. Miközben beszélgetünk, Judit finom érintésekkel folyamatosan igazít, rendezget, megmutatja, hogyan tudok jól leülni, felállni, járni, és azt is, mennyit rontott a válltartásomon a folyamatos laptop használat – ami oka lehet annak, hogy időnként megfájdul a lapockám alatt egy ponton.

Ha valaki rendszeresen dolgozik egy tárggyal, az is okozhat diszfunkcionális testhasználatot, ezért egyes foglalkozások úgy is kinézhetnek, hogy a testi panaszokkal érkező növendék elhozza a laptopját, hegedűjét, gitárját, ha, mondjuk, zenél, és problémái vannak, mert hamar elfárad, vagy krónikus fájdalmai vannak. Ilyenkor is megvizsgálják a mozgásformákat, tartást a tükörben, majd az Alexander-tanár irányokat ad a testnek. 

Kiterítve

Időközben fel kell feküdnöm az asztalra, ahol hamar rájövök, számomra a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy valóban ne csináljak semmit, hanem hagyjam, hogy Judit elrendezgesse a testemet, mintha csak egy bábu volnék. Körbe-körbe jár, hol a talpamon, hol a vállamon igazít egy kicsit, vagy épp kihúz egy-egy réteg támasztékot a fejem alól. „Az emberi fej súlya hat-nyolc kilogramm, ami óriási teher, ha belegondolsz. A fej vezeti a testet, a mozgást, a nyak, a törzs és a gerinc csak követi. Látom a futóknál is néha, hogy bírják tartani a kezüket, fejüket…” Judit közben megállapítja, hogy jobbkezes vagyok, csupán a testem állapotából, és újra és újra finoman figyelmeztet, engedjem el magam, hagyjam, hadd dolgozzon velem. „Sok ember azt hiszi, szétesik, ha nem szorítja folyamatosan össze magát. Van, aki a fogát szorítja össze, van, aki a fejét a nyakával, vagy a törzsét a lábával.

Rengeteg módja van annak, hogy kárt tegyünk magunkban, még akkor is, ha ezt senki nem szándékosan teszi. Amikor kiderülnek ezek a dolgok, akkor arra már lehet figyelni, lehet vele dolgozni.”

A két foglalkozás közötti idő is rengeteget számít, amikor a növendék a mindennapi testmozgásba illeszti be a gyakorlást, ami ideális esetben be is épül. Hogy valóban tartós és hatékony tudjon lenni a módszer, eleinte heti többszöri foglalkozás javasolt a tanárral, és ezt akkor lehet ritkítani, amikor már elkezdték tudatosan észlelni és ekképp kiküszöbölni a diszfunkcionális testhasználatokat. Van, akinél az első alkalom is nagy változást hoz, van, akinél csak a huszonötödik vagy az ötvenedik.  Levetkőzni a berögzült megszokásokat ugyanis roppant nehéz. Az alapképzés 25-30 foglalkozást jelent, ennyi idő kell, hogy valóban rögzüljön az elsajátított tudás. 

Ha jól van a test, boldog a lélek is

Magyarországon Judit állítása szerint jelenleg körülbelül ötven Alexander-tanár dolgozik, ez az oka annak, hogy nem annyira széles körben ismert a módszer, hiszen egy-egy tanár viszonylag kevés növendékkel tud egyszerre foglalkozni. Pedig valóban sok mindenre lehet alkalmazni, és az embert még ezek után is érhetik meglepetések. „Egyszer eljött hozzám egy tanár, hogy fáj a dereka a sok állástól. Két hónap múlva közölte, hogy elmúlt az éjszakai fogcsikorgatása, amire a fogorvosa azt mondta, ha ez így folytatódik, el kell búcsúznia a teljes fogsorától.” Mivel az Alexander-tanár az egész emberrel dolgozik, mellékhatásként olyan probléma is megszűnhet, amiről nem is gondoltad volna.

Juditnak volt olyan növendéke, akit fűzőbe akartak zárni az orvosai, olyan erős volt a gerincferdülése. Húsz Alexanderes foglalkozás után viszont annyira rendbe jött, hogy a következő iskolai szűrésen még azt sem vették észre, hogy valaha gondjai voltak a hátával. A rendszeres foglalkozás hatása valóban szemmel látható. „Gyakran előfordul, hogy elmesélik a növendékeim, a szomszédasszony szólt nekik, milyen szépen mozogsz, hogy megváltoztál, te fogytál? Mert a másfajta mozgás egy más testképet kelt fel a külső szemlélőben is.”

A módszer során lazítgatás a forma, a tartalom pedig, hogy megérzed, mit csinálsz rosszul, tévesen, mi az a megszokásod, ami akadályoz téged, és ennek segítségével leszel képes a változásra.

Görcsös társadalmunk

Ha ennyire látszik valakinek a testtartásán a lelkiállapota is, akkor vajon hogyan látja az Alexander-tanár az emberek közhangulatát, általános kedélyét? „Mindenki lohol, kapkod, szalad, be vannak görcsölve, a stressz, a mobil túlhasználata is látszik a mozgásukon.” Judit pontosan tudja, mivel jár a munkahelyi stressz, a rosszul rögzült testtartás, és a saját bőrén tapasztalta, mennyit segíthet a most már általa is tanított technika. Rengeteg problémája volt ugyanis a gerincével, 42 évesen már fél éve betegállományban volt három sérvvel, nem tudott ülni tíz percnél tovább, az orvosai le akarták százalékolni. Minden általa ismert gyógymódot kipróbált, addigra túl volt fizioterápián, gyógytornán, nappali kórházon, csontkovácson és egyéb alternatív módszereken is, majd egy szép nap találkozott az Alexander-módszerrel. „Hat hónap alexanderezés után vissza tudtam menni dolgozni.” 

A javulásnak tulajdonképpen egy feltétele van: hogy lehessen valakivel dolgozni, azaz akarjon változni. „Az ugyanis sohasem könnyű. Azt csak az szereti, akinek muszáj.”

A beszélgetés végén még megkérdezem Juditot, árulja el, azért nyomta a kezembe a névjegyét a szigeten, mert annyira szét volt esve a mozgásom? De szerencsére megnyugtat, hogy egyáltalán nem. Így én vígan tovakocogok, ezúttal azonban már odafigyelve, jól tartsam a vállam, derekam… meg azt a súlyos fejemet is.

Fiala Borcsa

Képek: Chripkó Lili/WMN