„Az a furcsa, hogy amikor valakiben csalódsz, ritkán egyetlen mondat miatt történik. Inkább olyan, mintha hirtelen összeállna egy kirakós. Olyan apró dolgok, amiket korábban figyelmen kívül hagytál, egyszer csak értelmet nyernek” – írja olvasónk, Léna, aki váratlanul szembesült azzal az idei Pride miatt, hogy valaki az életében nem egészen az, akinek hitte.

Könnyű a tanárnak! – írja olvasónk, Gábor, aki keserédes, gunyoros hangon enged bepillantást a pedagógusi pálya kevésbé látható helyzeteibe. És leginkább abba, milyen megismerni, megszeretni, aztán útjára engedni egy osztálynyi gyereket.

Olvasói írás az anyai bűntudatról, miután nehezen sikerült teherbe esni. Hogyan küzdenek meg ezzel az anyák, miközben a társadalom értetlenkedik?

A befogadó hozzáállás érték, ez jogász olvasónk álláspontja is, aki viszont szülőként azzal szembesült, hogy az iskola egyáltalán nem tud mit kezdeni azzal, ha SNI-s gyerek a bántalmazó. A többi gyerek fél, a szülők aggódnak, az iskola pedig hibáztat – az aggódó szülőket. Mi lesz szeptembertől? Olvasónk, Kata írása.

„Az autópályán, a negyven fokban az otthoni dézsára gondolok, a teltházas kempingben az otthoni tücsökciripelésre, a szállodában meg az otthoni memóriahabos fejpárnámra. Szóval vágyom valami frenetikus-exotikus-exkluzív útra olyan másfél órányira otthonról, de nagyon maximum, tele kényelemmel, nem tudom, van-e ötletetek.”

„Parentifikáció. Generációs különbségek. Traumák. Hozott minták. Ma már hangoztathatnám a fogalmakat, mellyel mindannyian találkozunk. De ami biztos, Apu meleg keze, ami ha kell, egész éjjel simogat, ha fáj a hasam.” – emlékszik vissza olvasónk, Judit, aki meghatóan ír arról, milyen érzés meglátni és elfogadni az ősbizalom forrását jelentő szülőben a sérülékenységet is.

Egy tizenhét éves lány egy este erős vérzéssel került kórházba. Amit akkor az orvosok nem értettek, annak évtizedekkel később lett csak neve. Addigra azonban már túl sok fájdalom, műtét, félelem és kimondatlan trauma gyűlt össze

Egy diagnosztizált ADHD-s ember sokszor nem kevesebbet lát a világból, hanem épp hogy túl sokat: összefüggéseket, rejtett szándékokat, következményeket, mellékszálakat. Csakhogy amit belül gyorsaságként, érzékenységként és komplex gondolkodásként él meg, abból kívül gyakran csak késés, túlmagyarázás vagy lefagyás látszik.