VIM
VIM

Helló, ez a Veled is megtörténhet!

Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!

Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.

Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.

„Ha tehetném se választanék magunknak másik, könnyebb utat” – 14 év várakozás Ábelre (olvasói történet)

VIM – 2022.08.08. – WMN

Nagy adománya az életnek, hogy az ember nem tudja, mi vár rá. Sok mindent képesek vagyunk így kibírni, mindig azt gondolva, hogy ennél már nem lehet nehezebb.

„Mantrázom a mondatot: áldozatok áldozatai vagyunk” – Így tanultam meg megbocsátani anyámnak (olvasói vallomás)

VIM – 2022.08.02. – WMN

„Elfáradtam. Békességre vágyom. Teljességre. Nem akarok többé haragudni. Most lélekben megölelem, megcsókolom az arcukat, és elengedem mindannyiukat, akik olyan sokat bántottak engem. Az élőket is, nem csak a holtakat.” Transzgenerációs traumák, amiket csak azzal lehet feloldani, ha az ember megtalálja a szívében a megbocsátást. Olvasónk vallomása.

„Azt mondják, hiába is akarsz, nem tudsz mindenkin segíteni. De ilyenkor mégis bánt…” – Ádám története

VIM – 2022.08.01. – WMN

„Eljött a nagy nap: ki kellett költöznie az otthonból. Zsákokba pakolta a ruháit, nagy fekete szemeteszsákokba, és a szoba sarkába állította őket. Kérte, hogy a cuccai hadd maradhassanak még egy napot, kocsival érte fognak jönni. Aztán nem jöttek. Hírünk sem volt Ádámról. Eltelt két hét, és az otthonban az a hír járta, hogy a közelben lévő parkban alszik egy padon.”

„Még soha nem aludt itt senki, ma este végre fog. Tizenkét éve vár üresen erre a szoba” – Örökbe fogadni ötvenévesen

VIM – 2022.07.25. – WMN

A várva várt telefon, a találkozás az örökbe adó szülőkkel, akiknek még hat hetük van meggondolni magukat, majd a kisfiú, Ábel megpillantása a koraszülöttosztályon. Még két hónapig nem kellett volna megszületnie, mégis van egy pár, amelyik 12 éve rá vár.

„Nincs szóváltás, nem csörög a telefon, de tudom, hogy itt van” – Olvasói írás a csendes zaklatásról

VIM – 2022.07.21. – WMN

„Vajon hányan vannak még így ezzel? Hányan mernek el feljelentést tenni, és hányszor nem történik semmi? Meddig fogják az ilyen eseteket hagyni? Amíg el nem fajul a dolog?” – teszi fel a kérdést olvasónk, akinek volt párja képtelen elfogadni a kapcsolat végét, és ezt folyamatosan érezteti is vele.

„A gondolat, hogy lesz egy gyerekünk valahol, aki vér szerint hozzánk tartozik, de nem tudunk róla semmit, rémisztő” – Nehéz kérdések egy sikeres lombik után

VIM – 2022.07.20. – WMN

Ha már nem szeretnétek több gyereket, de van még a korábbi lombikprogramból két megtermékenyített petesejtetek… akkor azzal vajon mi a teendő? Olvassátok el egy érintett édesapa gondolatait e nehéz kérdésben.

„Ha egy gyerek megismerte, biztonságban érezhette magát” – Ági mama története

VIM – 2022.07.15. – WMN

„Amikor egy szülő vagy gondozó együttérzést mutat vagy segítséget nyújt egy gyereknek, hogy az megbirkózzon a dühével, szomorúságával és félelmével, a hűség és a szeretet hídját építi ki kettőjük között.” Így lett Ági néniből, a nevelőből mindenki szeretett Ági mamája a gyermekotthonban:

< 1 2 3 4 5 6 7 >