A te diétád, a te életed – Miért akarja mindenki jobban tudni, mi a jó neked?

–

„Akkor mit eszel?”

„Én nem bírnám ezt a diétát…”

„Nem túl drága az étkezés?”

A diétázók többsége hallott már ilyen és ehhez hasonló „kedves” megjegyzéseket az étrendjével kapcsolatban. Én is. Legyen szó bármilyen diétáról, néha úgy érzik az emberek, hogy ők sokkal nagyobb szakértői a másik testének, szükségleteinek, és előszeretettel adnak tanácsokat mindenféle képesítés nélkül. A kedvencem, amikor azzal jönnek, hogy „de csak egy kis cukor/tej/akármi van benne”, mielőtt rád akarnak tukmálni valamit. Ha valaki nem ehet ilyesmit vagy nem akar, azt: El. Kell. Fogadni. Kezdetben persze az ember igyekszik kedvesen visszautasítani, mondván, sajnos nem eszik belőle, de értékeli a gesztust.

Sokaknak azonban ennyi nem elég. Jönnek a számonkérések. „Miért nem eszed meg, amit adok??!” A szegény diétázó persze elkezd magyarázkodni, miért döntött emellett a diéta mellett, holott ehhez senkinek semmi köze.

Te miért eszed azt, amit? Örülnél, ha naponta legalább háromszor kérdeznék meg tőled?

Oké, a diétázó elmondja az érveit. Ha szerencsénk van, beéri az illető ennyivel, és elfogadja. De sok esetben még ez sem elég.

Jönnek az újabb kérdések.

„És ez miért jó neked?”

„Nem hiányzik a normális étel?”

Miért jó egy cukorbetegnek, hogy nem eszik cukrot? Miért jó egy laktózérzékenynek, ha kerüli a laktóz tartalmú dolgokat? Miért jó egy átlagos embernek, ha azt eszi, amitől jól érzi magát?

A köztudatban mintha benne lenne, hogy a diéta önsanyargatást jelent. Vannak ilyen módszerek is persze, de akkor az ember maga is érzi, hogy szenved. Viszont nem mindenki szenved, aki diétázik, sőt ideális esetben azért változtatunk az étrendünkön, hogy jobb legyen a szervezetünknek. Hogy ki milyen diéta mellett dönt, milyet és mennyit eszik, az az ő dolga. Aki laktózmentesen étkezik, mert neki így jó, hadd csinálja. Aki számolja a szénhidrátot, az ő dolga.

Szívem szerint sokszor visszaszólnék annak, aki kritizálja a diétámat.

„Cukormentesen eszel? De nem is fogysz tőle, akkor minek?”

Talán azért, mert nem a fogyás az elsődleges célom. A legfőbb célom, hogy rendeződjenek az inzulinértékeim, és egészséges életem legyen. Lehet, hogy nem fogyok tőle, de legalább nem lövöm magam olyan anyaggal, amiről tudom, hogy nem jó nekem.

A másik véglet, amikor sovány az illető, és nem értik, miért diétázik egyáltalán, amikor nem kövér és „nincs rá szüksége”.

Mert ő ezt szeretné? Mi ebben olyan ördögtől való? És lehet, hogy neki ez a diéta az életét mentheti meg, lehet, hogy csak nem érzi rosszul magát, lehet, hogy ettől magabiztosabb. De nincs olyan, hogy csak a túlsúlyosak diétázhatnak. A diéta nem feltétlenül ugyanaz, mint a fogyásprogram.

És igen, sajnos gyakran drágábbak a valamilyen mentes ételek, de az egészségbe megéri befektetni. Csak azért te sem veszel patkánymérget, mert az olcsóbb, mint egy sajtburger, ugye?

Ezzel lehet, hogy sikerül hatni az emberekre, és végre békén hagyják szerencsétlen diétázót. De lehet, hogy nem, és átlépünk a kérdezgetés következő szintjére.

„Ki mondta neked, hogy ezt kell enned?”

Most jön az a rész, amikor próbálják bemesélni neked, hogy hülye vagy, amiért diétázol, vagy ajánlanak valami más diétát, amit neked eszed ágában sincs követni, mert egyszerűen nem neked való. Ha pedig azt mondod, hogy köszi, de nem, akkor jön a veszekedés, hogy ők csak segíteni akarnak, és igazából nem is akarsz tenni magadért, mert nem hallgatsz rájuk. 

Csak azért is próbálják megetetni veled azokat, amiktől te nem érzed jól magad, mert hát „egy kicsi nem árthat”. Mit nem lehet abból érteni, hogy a nem az nem? Lehet, hogy te már korábban kipróbáltál tíz másféle diétát, de neked egyik sem vált be, és most próbálnál örülni annak, hogy ez működik.

A legutolsó fázisa a diéta és az ember megalázásának, amikor megkapjuk ezt:

„Valamiben meg kell halni”.

Ilyenkor már az ember legszívesebben sírna, mert ez úgy esik neki, mintha mások a halálát szeretnék. Elbizonytalanodik a saját értékrendjében, és megkérdőjelezheti magát is. Van értelme egészségesen enni, ha csak a folyamatos kritizálás jár érte? Semmit sem ér az a hosszú idő, amíg kitapasztalom, mi jó nekem?

De, igenis ér. Ez olyan tapasztalat, ami életeket menthet. Ha tudod, mi jó a szervezetednek, ismered, hogy reagál rá, és igyekszel mindent megadni neki, amire szüksége van, az távolról sem bűn. 

Miért kell ráerőltetnünk a saját véleményünket másra?

A diéta megalázása létező jelenség. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy nem kritizáljuk, vagy véleményezzük felül a másik ember étkezési szokásait még „jó szándék” címén sem!

Aux Eliza

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/gpointstudio