–

1. Egy egyedülálló férfi

Tom Fordot elsősorban divattervezőként ismerjük, pedig filmrendezőként is – szerintem – ugyanazt a kivételes minőséget, igényességet és eleganciát képviseli, csak még mély emberi tartalom is járul ehhez. (Soha nem pusztán stílusosak a filmjei, hanem mindig komoly emberi válságokról szólnak.) Ez volt a rendezői debütálása, és egyszer úgy fogalmazott: az életközepi válságára adott válasz is egyben. Christopher Isherwood regényének adaptációja egy olyan középkorú férfiról (Colin Firth) szól, aki egy balesetben elveszíti a szerelmét (Matthew Goode), akivel több mint tíz évet töltött együtt, és ezután nem látja többé az élet értelmét, legszívesebben öngyilkosságot követne le. Ekkor azonban belép az életébe egy fiatal fiú (Nicholas Hoult), és egy új szerelem… ahogy az lenni szokott. Ha nem is tökéletes film (hiszen első film!), de rengeteg érték, finomság és szépség van benne.

2. Carol

Amiről sokkal inkább elmondható, hogy a látványba fektetett elképesztő energia és ízlés elveszi a fókuszt a tartalomról, az nem Tom Ford munkája, hanem érdekes módon inkább Todd Haynes filmje, a Carol, még akkor is, ha két olyan fantasztikus színésznő játssza a főszerepet, mint Cate Blanchett és Rooney Mara. Az az igazság, hogy aki igazán mélyen szeretné átérezni ennek a filmnek a történetét (két nő mindent elsöprő, tabudöntögető szerelmét az ’50-es évek New Yorkjában), annak ajánlatos hozzá elolvasni az eredeti regényt, amiből született: Patricia Highsmith azonos című művét, ami az egyetlen, személyes élmények által ihletett könyv az életművében. De az ajánlott sorrend az, hogy előbb a film, és aztán a könyv, így talán nem lesz csalódás egyik sem. 

via GIPHY

3. Portré a lángoló fiatal lányról

Férfi filmrendezők az utóbbi időben előszeretettel nyúlnak a leszbikus szerelem témájához (lásd fentebb, vagy még a sokszoros díjnyertes Adele élete című filmet – amit nem véletlenül hagyok ki erről a listáról –, illetve A szobalány című dél-koreai alkotást, amit szintén), és nekem gyakran van olyan érzésem, mintha őket ebben a testiség érdekelné a legjobban, mert az számukra is izgató. A male gaze tehát itt is megjelenik – ezért olyan üdítő és százszor hitelesebb Céline Sciamma filmje, ami a szerelem lelki folyamataira koncentrál. A Portré a lángoló fiatal lányról nagyon finom eszközökkel, csodálatos színésznőkkel, éteri szépségű képekben mesél arról, hogyan érhet össze két lélek egy olyan világban, amiben ez a kapcsolat szó szerint lehetetlen.   

4. Holdfény

Eddig csupa kosztümös film szerepelt a listán, most lássunk egy kortárs történetet is – ami ráadásul nem is elsősorban a szerelemről szól, hanem a meleg identitás kialakulásáról és a felvállalásának nehézségeiről. A Holdfény mindezeket az eleve nehéz témákat megfejeli azzal, hogy a színes bőrű gettó közegében játszódik, ahol a maszkulinitás fogalmába végképp nem fér bele, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Ez is egy költői szépségű, érzékeny film, ami nem véletlenül nyert három Oscar-díjat, köztük a legfontosabbat, a 2017-es év legjobb filmjének járó szobrot is. (Igaz, botrányos körülmények között, de erről egyáltalán nem tehet.)   

5. Redvás Amal

Ha már ott tartunk, hogy egy fiatalban mikor és hogyan fogalmazódik meg a nemi orientációjának kérdése, akkor nem hagyhatjuk ki a Redvás Amal című filmet 1998-ból, ami egy svéd kisvárosban játszódik két kamaszlány között, akik eltérű habitusuk okán egészen másképp viszonyulnak az egymás iránti vonzalmukhoz, hiába olyan szép és ártatlan a szerelmük. De hogy azóta mennyi víz folyt le a Dunán, és húsz év alatt mennyit változott a melegség elfogadása a kamaszok körében is, azt talán jól illusztrálja egy nemrégiben (igaz, Amerikában) készült film, ami viszont egy kamaszfiú történetén keresztül mutatja meg a belső vívódás és az első szerelem témáját: ez volt a Kszi, Simon!. Persze egy svéd művészfilmet és a hollywoodi kommerszt nem érdemes összevetni – de talán nem kérdés, hogy én ebben az esetben melyikre teszem le a voksom. 

6. A gyerekek jól vannak

Természetesen önmagában a hollywoodi kommersz még nem jelent rosszat, ezért is mutatok rögtön egy olyat, amit viszont ajánlanék a témában. A gyerekek jól vannak akár tekinthető a szivárványcsalád propagandafilmjének is, ugyanis azt akarja bemutatni, hogy ez is csak ugyanolyan család, mint bármelyik: a meleg szülők ugyanolyan nehezen boldogulnak egymással és a kamasz gyerekeikkel, mint mások, és utóbbiak ettől még nem lesznek automatikusan melegek. A filmet a forgatókönyvíró-társrendező Lisa Chodolenko a saját élete nyomán írta, ezért a film hiteles és életszerű (kapott is érte Oscar-jelölést), de mindemellett vicces és szerethető is.  

7. Igaz szívvel  

A homoszexualitással kapcsolatos filmek zöme love story vagy fejlődéstörténet, de azért nem mind, hiszen az egyenjogúságuk elismerése például keményen politikai kérdés, és Amerikában ebből is születtek fontos alkotások. A Philadelphia vagy a Milk mellett én az Igaz szívvelt ajánlanám, ami plasztikusan mutatja be, milyen volt a ’80-as években, amikor a meleg férfiak először tudták felszabadultan megélni az identitásukat, majd váratlanul szembesülni azzal, hogy a szabad szerelem mekkora veszélyeket rejteget. A Mark Ruffalo által alakított főhős valóságos megfelelője Larry Kramer író volt, aki a szerelme elveszítése után vált aktivistává, és vállalt fel minden harcot azért, hogy rávegye a Reagen-kormányt: foglalkoznia kell az AIDS-kérdéssel.

8. A nő, akit szerettem

Egy másik LMBTQ-film, ami a közösség politikai jogait boncolgatja szintén valós történetből született: Laurel Hester (Julianne Moore) nyomozó 1999-ben ismerte meg szerelmét, az autószerelőként dolgozó Stacie-t (Ellen Page), és nem sokkal azután, hogy összeköltöztek és házat vettek (hitelre), Laurelnél előrehaladott tüdőrákot diagnosztizáltak. Hátralévő életét arra áldozta, hogy kiharcolja: a bejegyzett élettársi minőségben őt ápoló szerelme ugyanúgy jogosult legyen az özvegyi nyugdíjra (hogy tovább fizethesse a közös házra felvett hitelt), mint bármely más pár hasonló papírokkal. Ebből a filmből is – akárcsak az előzőből – sokat tanulhatunk arról, mit jelent a valódi aktivizmus. (És csak mellesleg jegyzem meg, hogy a harmadik Julianne Moore-film a listán.)  

9. Egy fantasztikus nő

A meleg szerelmek és melegjogok sokkal régebb óta közkedvelt témái a filmeknek, mint transzneműség, amit az alkotók csak az utóbbi években „fedeztek fel” és kezdenek megmutatni – mostanra azért már ebből is van választék. Sokan szeretik például a Tangerine című amerikai független filmet, ami transznemű prostituáltak kálváriáját követi végig, de mivel én nem tartozom közéjük, ezért inkább az Oscar-díjas chilei alkotást ajánlom helyette – még akkor is, ha miatta maradtunk le az Amerikai Filmakadémia elismeréséről (pontosabban Enyedi Ildikó A testről és lélekről című filmje nem kapta meg ezt a díjat). A történet egy transznemű pincérnő-énekesnőről szól, aki titkos szeretője volt egy hagyományos családban élő férfinak, és annak váratlan halála után megalázó helyzetek sorával kell megküzdenie – a saját gyásza mellett. A főszereplő, Daniela Vega maga is transznemű színésznő és énekesnő.   

10. Lány

Szintén a transzneműség kérdését vizsgálja a belga-holland Lány című film is, ami viszont azt mutatja be, hogy – a chilei valósággal ellentétben – még egy toleráns és elfogadó közegben is milyen nehéz felvállalni és megélni ezt a helyzetet. Igaz, a film főhőse nehezített pályán mozog: balett-táncos szeretne lenni, és ennek, ugye, a fizikai adottságok terén is komoly feltételei vannak, amikkel még a női testbe született lányok is nagy harcokat vívnak. Hát még, ha az ember egy serdülő fiútestet lát a tükörben reggelente, és abból szeretne légies balerinává válni. A reggeli készülődés procedúráját végignézni (konkrétan a pénisz leszorítását) legalább olyan fájdalmas, mint ezt a gyönyörű fiatalt folyamatosan szenvedni látni. A főszereplő egyébként itt hihetetlen módon nem egy transznemű színész, hanem egy férfi: Victor Polster.

11. Viharsarok

Kell-e magyaráznom, hogy a magyar filmben még mindig nagyon ritka és kivételes a homoszexualitás jelensége, transznemű szereplő felbukkanásáról pedig (ha jól emlékszem) nem is beszélhetünk. A két végletet talán Tímár Péter remek pszichothrillere, a Mielőtt befejezi röptét a denevér és Orosz Dénes sokat vitatott vígjátéka, a Coming out jelképezhetné – és valahol a kettő között helyezkedik el a Császi Ádám elsőfilmje, a Viharsarok, ami egy érzékeny és érzéki film két futballistának készülő fiú vonzalmáról egy határszéli kis faluban. A vidéki, macsó közeg miatt „a magyar Brokeback Mountainként” emlegették anno, de valójában nem akart és nem is hasonlított rá, és végképp nem koppintott semmilyen külföldi példáról.

12. Szólíts a neveden! 

Ha érzékiség, akkor az utóbbi évek legszebb szerelmesfilmje nem maradhat ki, amiben a vágy olyan perzselő, hogy szinte szétégeti a vásznat. Luca Guadagnino adaptációja egy kivételes remekmű, mert úgy tudott filmre vinni egy csodálatos regényt (André Aciman azonos című történetét, amiről ITT beszélgettünk a szerzővel), hogy nem sérült annak stílusa, mondandója, atmoszférája. A Szólíts a neveden! egy ideális világban játszódik, ahol mindenki szép, jómódú, művelt és kulturált, és ahol melegnek lenni semmiféle hátránnyal nem jár. Bárcsak egy nap tényleg eljutnánk ide.   

Gyárfás Dorka