A legkeserűbb „mindig szeretni foglak” – Egy német családanya és egy üldözött zsidó nő története
Ellenállás, titkok, nácizmus, érdekek és folyamatos életveszély. Ilyen körülmények között zajlott két berlini nő szerelmének története, akik a második világháború alatt igyekeztek felépíteni az életüket, bár csak másfél közös év jutott nekik. Pichler Zsófi írása.
–
Felice Schragenheim és Lilly Wust a huszadik század Berlinjében nehezen jöhettek volna különbözőbb háttérből. Felice 1922-ben született középosztálybeli zsidó családba. Szülei korán meghaltak, rokonai közül pedig többen elmenekültek a nácik uralma alatt rohamosan súlyosbodó helyzet elől. Felice testvére Angliába ment, a fiatal nő pedig, mivel a zsidótörvények miatt nem tudta folytatni a tanulmányait, azt tervezte, Amerikába megy. Ám a terv meghiúsult, maradnia kellett, egy gyárban talált munkát.
1942-re a berlini zsidóság helyzete életveszélyessé vált, Alois Brunner SS-tiszt vezetésével rövid, ám kegyetlen deportálási hullám kezdődött. Brunnernek az volt a célja, hogy „megtisztítsa” a várost a megmaradt zsidó lakosságtól, három hónap alatt ötvenhatezer embert deportált a városból. Ennek esett áldozatul Felice utolsó vele maradt rokona, a nagyanyja is, nemsokára pedig az ő deportálásáról szóló utasítás is megérkezett, ezért inkább elrejtőzött. Hamis papírok segítségével Berlinben maradt, és sok más túlélőhöz hasonlóan ő is elhelyezkedett inkognitóban a német lakosság között.
Újságíró szeretett volna lenni, új személyazonosságával pedig egy berlini náci lapnál kezdett dolgozni Felice Schröder néven.
Ő és pár másik nő az ellenállásban tevékenykedve azon voltak, hogy minél több zsidót mentsenek meg. Bizalomra épülő törékeny hálózatuk segítségével hamis papírokat, pénzt és egyéb szükséges eszközöket szereztek, amire az üldözötteknek szükségük volt.
Egy párhuzamos valóság
Lilly 1913-ban született Charlotte Elisabeth Kappler néven, és bár felnőtté válását befolyásolták a huszadik század első évtizedeinek eseményei, nem sok érdeklődést mutatott a politika iránt. Húszévesen, nem sokkal azután, hogy Hitler hatalomra került, a fiatal nő beleszeretett egy Günther Wust nevű könyvelőbe, aki a náci eszmékkel szimpatizált. Bár Lilly szülei (akik korábban a kommunista párt tagjai voltak) nem nézték jó szemmel a kapcsolatot, a lány és Günther hamarosan egybekeltek, és három fiuk született.
Abban nem értenek egyet a szakértők, hogy mennyire volt Lilly maga is náci szimpatizáns, az azonban biztos, hogy sok más kortársához hasonlóan ő is szemet hunyt az egyre erősebb gyűlöletrendszer kialakulása fölött.
A háború kitörése nem sokat változtatott addigi életén. Bár férje a birodalmi hadseregben szolgált, pozíciója viszonylag biztonságos volt, és gyakran hazalátogatott. Mivel elégedetlenek voltak a házasságukkal, mindkettejüknek volt viszonya másokkal. Egyik szeretőjétől született Lilly negyedik fia, a négy gyerekkel pedig kiérdemelte a Német Anyák Becsületkeresztjét. A kitüntetés számos előjoggal járt, többek között házicselédet kaptak, aki segített a gyerekek körüli teendőkben. A cselédjük egy bizonyos Inge Wolf lett, és ezzel minden megváltozott. Inge a zsidó ellenállásban dolgozott a náci rendszer ellen, ő is része volt Felice „belső körének”.
Egy zsidó és egy náci (?) szerelme
1942 novemberében Lilly elkísérte Ingét egy kávézóba, ahol Felice-szel találkoztak. Lillyt megbabonázta a gyönyörű, sötét hajú nő, és Felice is érdeklődést mutatott iránta. Lenyűgöző volt számára, hogy hatással lehet egy olyan nőre, aki ennyire közel állt a náci ideológiákhoz (egyesek szerint „kiszagolta a zsidókat”). Lillynek nagy lakása volt, és élelmiszerjegyekből is jutott neki bőven, ezért rövid idő múlva a Wust-lakás Felice belső körének találkahelye lett anélkül, hogy Lilly sejtette volna, valójában a zsidó ellenállás tagjai vendégeskednek nála. Élvezte a társaságot és a figyelmet. Lilly férjének sem okozott gondot, amikor hazalátogatott, örömmel látta a csinos, fiatal nőket, és értékelte felesége újonnan megtalált nyugalmát.
A kezdetben Felice részéről valószínűleg érdekből folytatott udvarlás azonban rövidesen mély, valódi vonzalommá változott, és egyre nyíltabban kezdte kifejezni érdeklődését.
Bár továbbra sem avatta be Lillyt valódi identitásába, elhalmozta virágokkal, versekkel és szerelmes levelekkel.
1943 februárjában a berlini helyzet tovább súlyosbodott, amikor Goebbels kijelentette, megtisztítja Németországot a belső ellenségtől, a zsidóktól, és áprilisra Berlinben egyetlen zsidó sem marad. Felice elmenekült a városból, és a hegyekben élő barátainál húzta meg magát. Ezalatt is leveleztek Lillyvel, aki Felice távolléte alatt néhány hétre kórházba került. Amikor Felice visszatért Berlinbe, és meglátogatta Lillyt, bevallotta neki érzéseit, ekkor csattant el köztük az első csók is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Mindig szeretni foglak”
Miután Lillyt hazaengedték a kórházból, a páros elválaszthatatlanná vált. Titokban összeházasodtak, a fogadalmaikat maguk fogalmazták, Felice-én a következő ígéretek olvashatók:
- Mindig szeretni foglak.
- Sosem hagylak magadra.
- Mindent megteszek, hogy boldoggá tegyelek.
- Mindent biztosítok neked és a gyerekeknek, amennyire a körülmények engedik.
- Nem tiltakozom, ha te is gondoskodsz rólam.
- Nem nézek többet csinos lányokra, legfeljebb csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, te csinosabb vagy.
- Nem jövök túl gyakran későn haza.
- Megpróbálom halkabban csikorgatni a fogamat éjszaka.
- Mindig szeretni foglak.
- Mindig szeretni foglak.
További értesítésig.
Felice
En 1943 se “casaron” firmando un contrato de matrimonio. Felice hizo un testamento y dejó todos sus bienes a Lilly.
— Escritora Encubierta (@escriencubierta) January 28, 2021
Les dejo una foto del contrato y su traducción 😍😍 pic.twitter.com/3L8FMqHRu6
Felice beköltözött Lillyhez (hivatalosan azért, hogy a gondját viselje a nőnek és a gyerekeinek), akinek férjét közben a frontra helyezték, így látogatásai megszűntek.
Ahogy a háborús helyzet egyre súlyosbodott, a pár mindennapi élete mind nehezebbé vált, és sok volt közöttük a konfliktus, mivel Lilly nem értette, miért tűnik el párja váratlanul, és látszólag ok nélkül. Felice továbbra sem merte megosztani az igazságot, amikor azonban Lilly megfenyegette, hogy kidobja a lakásból (ami ekkorra már közös otthonuk volt), Felice beavatta a titokba.
Lilly beszámolói alapján ezzel a páros kapcsolata még szorosabbá vált – a nő igyekezett mindent megtenni, hogy szerelmét biztonságban tudja. Próbálta támogatni az ellenállás akcióit, bár Felice kevés részletet árult el, hogy ne sodorja bajba Lillyt. Felice belső köre viszont nem örült, hogy Lilly egyáltalán tud az identitásukról, úgy érezték, ez fokozott kockázatot jelent rájuk nézve.
Egy villanásnyi remény, aztán búcsú
A két nő igyekezett a körülményekhez képest biztonságos otthoni légkört teremteni Lilly gyerekeinek (akikkel Felice „néninek” is jó volt a kapcsolata), Lilly pedig 1943 nyarán beadta a papírokat, hogy elválhasson a férjétől.
1944 nyarára a megmaradt berlini zsidó lakosság helyzete kilátástalanná vált, így az ellenállás sok tagja, köztük Felice belső köre is megszökött a városból. Bár a hagyatéka alapján nem egyértelmű, hogy Felice miért döntött a maradás mellett, valószínűleg nem akarta feladni a nácik elleni harcot, és Lillyt sem akarta hátrahagyni. Azt remélte, hogy Lilly mellett (aki a nyilvánosság előtt még mindig Günther felesége, és kitüntetett német anya volt) viszonylagos biztonságban van, a háború pedig hamarosan véget ér majd.
1944 augusztusában minden remény szertefoszlott. Felice-t letartóztatta a Gestapo, amikor a páros visszatért otthonába egy kirándulásról (ezen a kiránduláson készült róluk az a pár kép, amelyen kettesben láthatók). Arra sosem derült fény, hogy ki fedte fel Felice identitását és tartózkodási helyét. Bár Lillyt is letartóztatták, de a kihallgatás után őt elengedték, valószínűleg korábbi kitüntetése miatt.
Lilly meglátogatta Felice-t a zárkában, majd később, amikor másik helyszínre, Theresienstadtba szállították, oda is követte, és kérvényezte, hogy találkozhassanak.
Ezt megtagadták, a két nő sosem látta egymást többé, azonban egy ideig még leveleztek.
Felice szeptemberben Auschwitzba, majd a Gross-Rosen koncentrációs táborba került, utolsó levelét innen írta Lillynek 1944. december 26-án. 1944 végén/1945 elején a front közeledtével a Gross-Roseni tábort felszámolták, a foglyokat pedig halálmenetekben megindították Bergen-Belsen felé. Halálának dátumaként évekkel később hivatalosan 1944. december 31-ét jelölték meg, valószínűleg a halálmenetben vesztette életét, vagy nem sokkal később a táborban. 23 éves volt.
„Először találtam a szerelmet csodaszépnek és gyengédnek”
Miután Felice-t elhurcolták, Lilly három zsidó nőnek segített megmenekülni, amiért 1981-ben Német Szövetségi Érdemkeresztet, később pedig Izraeltől Világ Igaza-kitüntetést kapott. Egész életében ott lebegett felette a kérdés, vajon Felice-t akkor is elvitték-e volna, ha nem marad Berlinben, vagy ha nem próbál meg Lilly bejutni hozzá Theresienstadtba. Vajon meg tudta volna menteni? Felice barátai sokáig Lillyt okolták Felice haláláért, a bűntudat miatt pedig többször is öngyilkosságot kísérelt meg.
Lilly történetét a kilencvenes években hozta nyilvánosságra, mivel úgy gondolta, tartozik annyival Felice-nek, hogy életben tartja az emlékét.
A visszaemlékezések és a páros levelei alapján Erika Fischer fikcióval kiegészítve megjelentette Aimée és Jaguár című könyvét, melyből később film is készült azonos címmel (Aimée és Jaguár az egymásnak adott beceneveik voltak). Egy 89 éves korában készült interjúban Lilly így emlékezett vissza Felice-re: „Ő volt a másik felem, szó szerint a tükörképem, először találtam a szerelmet csodaszépnek és gyengédnek.”
Lilly Wust 2006-ban, 92 éves korában hunyt el. A haláláig őrizgetett leveleiket, a Felice-től maradt emlékeket (verseket, fényképeket) a Berlini Zsidó Múzeumra hagyta. Bár a teljes igazságot sosem fogjuk megtudni, a fennmaradt írásos emlékekből képet kaphatunk arról, az együtt töltött rövid idő alatt milyen mély érzések alakultak ki kettejük között.
Kiemelt képek forrása: Wikipedia/ mosaico-cem.it; Wikipedia/ grono.net.pl
