Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor minden bátorságomat összeszedve, nyíltan megkérdeztem a férjemtől a teljesen elhalt szexuális életünk okát, és ő válaszul a kezembe nyomott egy körülbelül nyolcvan DVD-ből álló gyűjteményt, majd szemlesütve közölte:

„Pornófüggő vagyok.”

Furcsa módon megkönnyebbülést éreztem, hisz ez azt jelentette, hogy nem mást szeret, és különben is, ma a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy férfi pornót néz. Sőt, a média általában a pornón kiakadó feleséget „házisárkánynak” állítja be, míg a férfit „csínytevő kölyök”-nek. Én nem akartam házisárkány lenni, és őszintén, úgy gondoltam, megoldjuk.

Nagyon szeretjük egymást, őszinte, tiszta szerelemmel, ezért nem is volt kérdés, hogy folytatjuk. A szexuális életünk előtte sem volt tökéletes, de ezt egyrészt a sok munkával és a férjem félénk, visszahúzódó természetével magyaráztam, másrészt úgy gondoltam, minden pár „gyenge” valamiben, és inkább ebben legyünk „gyengék”, mint például egymás támogatásában. Amikor kiderült a probléma valódi gyökere, nem estem kétségbe, a helyzetre komoly válságtervet dolgoztam ki:

1. Elhatároztam, hogy igyekszem azzal oldani a feszkót, hogy úgy teszek, mintha ez az egész teljesen normális lenne. Pornófüggő vagy, drágám? Nem baj, majd nézünk együtt pornót.

Mondanom sem kell, hogy a szégyenérzete sokkal nagyobb volt annál, minthogy a feleségével leüljön pornót nézni, így ez a taktika hamar megbukott.

2. Amikor az első tervem kudarcba fulladt, gondoltam, hagyok neki időt, és egyszerűen homokba dugtam a fejem, várva a közeledését. Közel egy év telt el mindenféle intimitás nélkül.

3. Gondoltam, hogy oké, akkor kiképzem magam. Kétségbeesésemben rengeteg szakirodalmat elolvastam (magyarul megdöbbentően kevés minőségi anyag érhető el), amelyekben az egyik általános konklúzió az volt, hogy a pornófüggő férfiaknak annyira kitolódik a szexuális ingerküszöbük, hogy a valóság már nem elég izgató nekik.

Gondoltam, ha ez a helyzet, mi sem egyszerűbb: haza kell vinni a pornót. Egy fájdalmas brazilgyanta és szexi fehérneműkre elvert 15000 forinttal később minden gátlásomat elnyomva ott pucsítottam a hálószobánkban, remélve, hogy végre meg tudom adni a férjemnek azt, amire vágyik. A jutalmam pedig egy pár perces szerencsétlenkedést követő bődületes elutasítás volt, ami után már én sem vágytam a szexre.

Az évek telnek, és azóta mindketten megtanultunk ezzel a démonnal együtt élni: nekem a sok hamvában holt próbálkozás már teljesen elvette a kedvem az egésztől, a férjem pedig csinálja azt, amit eddig is:

pornóra recskázik, és mindketten úgy teszünk, mintha én nem tudnék róla.

Hogy miért vagyunk még együtt? Azért, mert szeretjük egymást. Ő a lelki társam, és el sem tudom képzelni, hogy elhagyjam csak azért, hogy mással szeretkezzek, mert számomra nem a szexen, hanem a szeretkezésen van a hangsúly. Ráadásul ez a helyzet neki ugyanannyira fájdalmas és nehéz, mint nekem, és annak idején, az oltárnál megígértük, hogy mindegy, mit hoz az élet, támaszai leszünk egymásnak. Néha úgy érzem, mi vagyunk a part, a szerelmünk a folyó: épít bennünket, de egyes területeken nagyon sokat el is tud hordani.

Ez az én történetem, a fiatal feleségé, aki lassan kezdi tudomásul venni, hogy a pornó miatt soha nem lesz gyereke.

Erről soha senkinek nem mertem beszélni eddig, de tudom, hogy nem vagyok egyedül

A pornográfia káros hatásait szerintem végtelenül alábecsüli a mai társadalom, és úgy érzem, tabujellege miatt a mai párok egyáltalán nincsenek felkészülve arra, hogyan kezeljenek egy, a mienkhez hasonló helyzetet. Abba pedig csak félve gondolok bele, hogy mi vár a most felnövekvő generációra, akiktől születésüktől kezdve csak egy pár kattintásra van a szex. Milyen lesz a szexuális élete azoknak a fiúknak és lányoknak, akiket a tinédzserkori kíváncsiság a legdurvább oldalakra hajt majd, ahol minden, válogatás nélkül elérhető?

A megoldást én abban látom, hogy kezdjünk el foglalkozni a témával, beszéljünk róla, és a pornófüggőséget kezeljük akként, ami: addikcióként. Emellett ne becsüljük alá a saját felelősségünket sem: lássuk be végre, hogy minden egyes felnőtt tartalomra való kattintással mi magunk is támogatjuk ezt a végtelenül destruktív iparágat.

Anna