„Egy pornófüggő felesége vagyok” – Megment-e minket, és egyáltalán, mi az a NoFap-mozgalom?
Kezdésként beírtam a szót a WMN keresőjébe. Összesen százharminckilenc említést találtam a pornóra, de egyébként is egyre többet beszélünk arról, mit okoz egész XXI. század eleji életünkben az az iparág, amely nagyjából a Pokémon terjedési sebességével férkőzött be a mindennapjainkba. (A PornHubnak tizenkilenc nap kellett ötmillió felhasználó eléréséhez világszerte.) És ez még a langyos semmi ahhoz képest, ami egy család életében következik be akkor, ha a családtagok egyike aktív „szerfogyasztó”. Egy barátnőm, akinek a férje pornófüggő, elhatározta, hogy könyvet ír a témáról. Kocsis Noémi írása.
–
„Több mint tíz éve vagyunk együtt. Oké, mindkettőnknek sok a munkája, de nagyjából rendben vannak a dolgaink. Hatalmas szerelemként indult a sztorink, hatalmas vággyal. Most pedig pár éve ott tartunk, hogy a férjem tökéletesen pornófüggő. Ezt elég sokáig nem ismertem fel.
Csak azt láttam, hogy vannak iszonyú napjaink, amikor a szokásos kedvessége mintha eltűnne, és ott üvöltözik velem egy magából teljesen kifordult valaki. Nem tudtam, hogy ezek tünetek.
Esténként, amikor én elmentem aludni, ő még általában netezett a nappaliban. Sosem kutattam a dolgai után, viszont egy alkalommal nem lépett ki a gépből, és akkor megtaláltam. Ott volt előttem a hatalmas készlet pornófilm, de tényleg, minden fajtából, típusból, több tízezer tételt töltött le és tárolt a gépén.”
Összejárunk pornóról beszélgetni
Az iménti történet főhősnője a barátnőm, legyen a neve: Adél. Mint érintett elhatározta, hogy könyvet fog írni arról, hogyan teszi tönkre a családok életét valamelyik családtag pornófüggősége. „Itt nem létezik olyan, aki ne lenne érintve” – állítja – „az is áldozat, aki a pornófilmre maszturbál éppen.”
Hevenyészett statisztikák szerint a felnőtt férfilakosság átlagosan hetven százaléka érintett, de legalább ugyanennyi nő is: feleségek, élettársak, barátnők. Ha a gyerek pornófüggő, akkor kétszer annyi szülő, anyák és apák.
Adél, amit csak lehetett, felkutatott magyar és angol nyelven a témában a neten, belépett pornófüggő csoportokba (sok van, NoFap-néven lehet keresni – a mozgalmat pár éve Alexander Rhodes, gyógyult pornófüggő alapította). Mint mondja, különösen megdöbbentő, hogy a nagy létszámú csoportokban sokszor belefut tizennégy-tizenöt éves „gyerekekbe”, akik öngyilkossági szándékaikról mesélve kérnek segítséget. Igen, tizennégy évesen szeretnének kilábalni az akkor már jó néhány éve tartó pornófüggőségükből.
Adél és én az utóbbi hónapokban rendszeresen összejárunk Györgyivel, ő szexológus-mediátor. Főzünk teát, sütit eszegetünk és beszélgetünk: szexről, de főleg pornóról – utóbbi oka Adél könyvterve. Miután ugyanis óvatosan körbetapogatózott az ismerősei körében, talált még sorstársakat. Egyre-másra jöttek a sztorik, hogy X férje is rendszeres pornófogyasztó, Y-é is. Z-ék ennek következtében már el is váltak. B-ről meg kiderült, hogy a munkahelyén a reggeli kávét követően órákig verte magának a céges gép előtt. Most munkanélküli éppen. A barátnőnk elhatározta, hogy feltárja a témát, és megpróbál segíteni a többieknek. Mi pedig szeretnénk segíteni Adélnak a könyv megírásában.
„Mindent megadnék, ha visszakapnám a vágyam”
Adélhoz évek óta nem nyúl a férje. Saját magát kényezteti a képernyő előtt, és amikor végre el tudtak kezdeni beszélgetni a dologról, az is kiderült, egyre több időt kell pornónézéssel és fantáziálgatással tölteni, hogy eljöhessen a vágyott beteljesülés. De egy ideje már nincs elég hosszú idő, sőt, már markolni sincs mit, a férfiasság a múlté. Adél férje akkor még nem tudta, hogy ugyanaz a problémája, mint a NoFap-blogok megannyi kommentelőjének:
a folyamatos stimuláció „áthuzalozza az agyat”, és megöli a libidót.
Három érintettet idézek, ezúttal egy magyar Reddit-fórumról:
„Szeretném tudni, van-e valaki, akinek komolyabb merevedési gondjai voltak a pornó miatt, és sikerült kigyógyulnia? Nekem eddig nem sikerült, hiába nem verem már négy éve, és pornót sem néztem. Lassan úgy gondolom, ebből nem is lehet kigyógyulni.”
„Ugyanígy vagyok vele. Tudtommal semmi szervi bajom nincs, tesztoszteron-szint rendben, sportolok. Pornó nincs már négy éve, maszti sem, libidó szinte semmi, a fütyim csak élettelenül lóg. Flatline-nak hívják ezt az állapotot. Csak potencianövelőkkel megy a szex, de még azzal is van, hogy nem az igazi.”
„Igen, tudom, miről beszélsz, mert én most vagyok három hónapnál pornó-, és masztimentesen, de a közérzetemben egyértelmű javulást érzek. Flatline viszont nálam is állandó… Én maszturbációval és szexszel is el tudok érni erekciót, sőt orgazmust is, csak nem élvezem úgy, mint tíz éve… Ettől függetlenül a libidóm nulla.
Mindent megadnék, ha visszakapnám a vágyam…”
A nő csak mosolyog, és eljátssza az orgazmust
„Hazugság, hogy csak a férfiak néznek pornót, a nők is nézik” – szögezi le elöljáróban Györgyi.
A sorstársi csoportokban mégis elenyésző a jelenlétük. Nem szólalnak meg, nem panaszkodnak a párjuk addikciójára. Hol vannak? Némán szenvednek valahol, vagy a homokba dugják a fejüket, és elfogadják, hogy a pornó állítólag „természetes férfiszükséglet”?
Ismerős ez a mondat, ugye?: „Még mindig jobb, mintha idegen nők után kajtatna, vagy kurvázna!”. És hol vannak a nők valójában a pornóban? Mert azt ne feledjük, hogy a pornófilmek többnyire férfiaknak készülnek.
„Képzelj el egy pornójelenetet. Mit látsz? Egy nőt, szőkét, szűk ruhában, vörös rúzzsal, görögdinnye mellekkel. Hatalmas farkat a vörös ajkak között, épp leszopja a nő a pasit, de miért? Mert ez a »rendes fickó« látta, hogy lerobban a nő kocsija, és jött megmenteni… A »köszönöm szopás« után pedig a pasi ráveri a nő arcára, és a nő csak mosolyog, aztán eljátssza az orgazmust. Na, ez a pornó, és itt az ideje, hogy ez megváltozzon! Én nem azt akarom, hogy a nők kiszálljanak a pornóból, pont azt akarom, hogy beszálljanak!
Hiszen a női szerepek mindenhol megváltoztak mára – a politikától az otthonokig. Csak a pornóban nem változtak…”
Ezt a politikatudományokat és gender-elméletet tanult svéd Erika Lust mondta nemrég egy TED-előadásban, amelyben az etikus pornó lehetőségét vázolta fel, amely női szempontú és érzelemközpontú, a nő pedig nem „megrakandó spermaputtony” benne.
„Ebből elég!” – szögezi le a felnőttfilmeket rendező Erika. „És éppen a fiatalabb korosztályok érdekében kell rajta változtatni! A tinédzser gyereked is azt nézi, mielőtt szexelne. A pornó a mai világ szexoktatása, az pedig szexista. Persze attól még a pornó lehet mocskos, de az értékeknek tisztának kell lennie! Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy tiszteljék a testüket és a szexualitást.”
„A pornóból rengeteg ötletet és ihletet merítettem, aminek aztán örültek az akkori partnereim, nettó baromság, hogy hasztalan vagy káros. Sőt közösen nézni is jó élmény!” – nagyon sok ilyen véleményt is találunk a fórumokban. Csak valahogy az felejtődik el, hogy
1. a 2021-es pornó már messze nem az, ami az 1980-as években volt,
2. már nem az van, hogy el kell lopni apuék VHS-kazettáit a hozzájutáshoz, hiszen tele van ilyen tartalommal a net. Az Apapara blog szerzője a témában legutóbb írt bejegyzésében sokkal karakánabbul fogalmaz:
„Azt hisszük, hogy a mi gyerekünk majd kivétel lesz. Vagy áldozat lesz. Majd neki mutat valaki pornót. És akkor ő majd elfordul. Mert jól nevelünk. Hát, nem. Nem fordul el. Meg ő is mutatni fog. Mert ő is most él. És ebbe fog belenőni.
Nem lehet mindig a másikra mutogatni. Fel kell vállalni az ügyet. Tüntetni kell. Megtartó és védelmező közösséget kell építeni. Osztálytermi szexuális nevelést kell kezdeményezni. Nem egyetlen ilyen alkalmat kell tartani a tizenkét évig tartó iskolaidő alatt, nem is csak évente egyet, hanem minden évben egy egész héten keresztül kellene a témával foglalkozni. Óvodától kezdődően. Beszélni kell. Ki kell mondani, hogy mi van.”
Adéllal, aki azt mondja, a férjével most is nagyon szeretik egymást, és válás helyett viszonyrendezést szeretnének, már elkezdtük a kimondást. De hány Adél van még az országban?
Kocsis Noémi
Kiemelt kép: Unsplash/Charles
