„A két Komárom közti híd közepén állva néha arra gondolok, milyen lenne, ha amikor átlépek, nem változna meg a levegő súlya. Ha nem kellene közben azon gondolkodnom, hogy melyik oldalon vagyok."

A bántalmazó kapcsolatok dinamikája észrevétlenül vált a mindennapjaink részévé. Először csak kevesek és halkan mondják, de ahogy egyre többen lesznek, úgy gyengül a rendszer, úgy roppan meg a bántalmazó kedvére formált világ képe.

Az Ázsiában rendszereket ledöntő Z generációs forradalmakhoz képest a magyar fiatalok hirtelen jött közéleti érdeklődése talán nem tűnik nagy dolognak – de korántsem biztos, hogy kevesebbet érnek el vele.

Két anya mesél az óvodai kálváriájáról, a TASZ jogásza pedig arra világít rá: bármit is mondjanak, jogunk van intézményt váltani. Az már más kérdés, hogy ez egyáltalán nem egyszerű.

„Itt a hallgatás is beleegyezésnek számított” – meséli Márti, aki hónapokon át szenvedett attól, hogy a tudta és beleegyezése nélkül férjöltést végeztek rajta. Úgy érzi, a történetével segíthet másoknak abban, hogy felkészültebben és tudatosabban lépjenek be a szülőszobába.

A modern autokráciákban nem a tömeges letartóztatások vagy egyes tevékenységek tényleges betiltása, hanem a hatalom megkerülhetetlenségének érzete a társadalmi cselekvés legnagyobb gátja. Vendégszerzőnk 3 javaslatával elkezdhetünk készülni a civil társadalom megerősödésére.

Valódi ügyeket, valódi áldozatokat, valódi szakembereket köpött szembe az, aki szerint jó ötlet volt bedobni a gyermekpornográfia (hamis) gyanúját egy politikai okból indított titkosszolgálati akcióban. Dr. Gyurkó Szilvi gyerekjogi szempontból is bűnnek tartja mindazt, ami Szabó Bence nyomozó százados nyilatkozatában elhangzott.

Az utóbbi években végre elkezdtük meghallani az áldozatok, a gyerekek hangját – ne hagyjuk abba! A gyermekvédelmi rendszerről, a filmek gyógyító erejéről és szakmai dilemmákról is beszélgetett két sokat látott, évtizedek óta a pályán lévő újságíróval, Beck Nórával és Moskovics Judittal, az RTL Házon kívül riportereivel Milanovich Domi.