Tényleg racionálisabbak a férfiak? Vagy csak évszázadok óta ők azok, akik meghatározhatják, mi számít logikusnak? Egy ma is élő, masszív előítéletről ír Mózes Zsófi annak apropóján, hogy a „hisztéria” szó közel 150 alkalommal jelenik meg az Epstein-fájlokban, hogy érvénytelenítsék a nők tapasztalatait.

Egy ártatlan családi grillezés is könnyen ordibálásba csaphat át, ha szóba kerül a politika. Schell Gergely pszichológus szerint az állandó felfokozottság, a traumák és a közbeszéd durvasága miatt sokan már nem tudnak indulatok nélkül a közéletről beszélgetni. Borókáék például idén már nem is mennek húsvétolni a családhoz, mert korábban csúnya konfliktusokba torkolltak az ilyen viták.

A Babák azért is letaglózó film, ahogyan a Szőlő utca mellé masszívan felsorakoztatja az elmúlt évek gyermekvédelmi ügyeit. És míg a legszörnyűbb bántalmazásokról beszélnek a megszólalók, látod a miniszterelnök korábbi nyilatkozatát is, mely szerint „az állami gondozásban lévő gyerekek ellátása rendben van”. Ez az a pont, ahol már nemcsak belülről karcol, de szinte felhasít a kérdés: hol élünk? És hol kénytelenek élni a legkiszolgáltatottabbak?

„Végtelenül abszurd, ellentmondásos, bizarr és álszent rendszer" veszi körül a gyerekeket a szakember szerint. Egyrészt jogosan nyomasztja őket háborúk valósága, másrészt jogsértően szorongatja a hazafias nevelésbe csomagolt propaganda és a választási kampány félelemkeltése.

Néhány napja arról posztolt egy nő, hogy a szentmártonkátai kolbásztöltő fesztiválon súlyosan bántalmazta a település alpolgármestere. Ahelyett viszont, hogy a feltételezett elkövető felelősségét firtatnánk, a zsigeri reakció még mindig az áldozathibáztatás.

A kórházban „visszatartott” kisbabák ügye az utóbbi időben hatalmas indulatokat kavart, miközben a közbeszédet sokszor félreértések, féligazságok és összeesküvés-elméletek uralják. Mi történik valójában? Mikor jogszerű egy újszülött kiemelése a vérszerinti családból, és mikor sérülnek a család jogai? Mit gondoljunk a Jobbikhoz kötődő Babamentő Akciócsoport tevékenységéről?

Az elmúlt években a nyelvvizsgázók száma hazánkban a felére esett, és az Eurostat 2022-es adatai szerint a dolgozó felnőttek több mint fele egyetlen idegen nyelven sem beszél. Két olyan adat, ami nem hagyható figyelmen kívül. A nyelvtudás rengeteg lehetőséget nyithat meg – de persze csak akkor, ha mindenki hozzáfér a jó és korszerű oktatáshoz.

Hogyan telnek a háborús mindennapok az ukrajnai gyerekeknek? Tudnak-e tanulni, lemennek-e még az óvóhelyre, játszanak-e háborúst, és milyen jövőről álmodnak? Mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket az oroszok elhurcoltak?