A budai módos környék szívében csoda történik: együtt járnak óvodába a helybéli és a gyermekotthonból érkező gyerekek. A nagyobbak pedig délutánonként együtt játszanak, alkotnak. A világ meg közben egy picit jobb hely lesz.

Katasztrófaturizmus. Mindig másokkal történik. Mindig másokkal történik?

„A nők átlagosan harmincöt (35) verést szenvednek el, mielőtt segítségért fordulnának, ekkor pedig átlagosan öt-tizenkét intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítására, mielőtt hatékony segítséget kapnak, vagy megölik őket és/vagy a gyerekeiket…” Az elmúlt egy hónapban három családirtás történt Magyarországon, összesen heten haltak meg.

„Az én generációm nőit nem a tehetetlenség űzi depresszióba, hanem a nyomás, hogy felmarkoljanak mindent, hiszen hogy is merészelnének nem élni a lehetőséggel.” Fiatal szerzőnk útja Mr. Darcytól a… hova is?

Elhízik a műtét után? Megváltozik a természete? Megfosztjuk az egyik legfontosabb örömforrástól? A kutya- és macskatartók nagy része tart az ivartalanítástól. Szerzőnk utánajárt, mi igaz az ellenérvekből, és mi nem.

Napi téma minden fronton az aktuális klímahelyzet, az égő esőerdők, a világ jövője, a gyerekeink jövője. De vajon elég-e, ha a jelent is szem előtt tartva kicsi áldozatokat hozunk a jövőért, vagy többet kellene tennünk, jobban kellene félnünk? Vagy szülőként szorongani sem szabad? Dilemmák és kérdések.

„»Veszteséget feldolgozni« – számomra ez értelmezhetetlen fogalom. Én úgy szoktam mondani, helyet találni az életben az elhunyt gyermeknek, megfogalmazni, ki volt ő, hogyan tud engem életének és halálának emlékével gazdagítani. Mondok egy példát. Hogyan emlékezem rá? Gépek közt fekve a kórházban vagy, mondjuk, az egyik közös, boldog karácsonyon? Utóbbi emlék erőforrás. Melyiket idézem fel? És ha van lehetőségem alakítani a következő karácsonyt, immár nélküle, az milyen lesz?”

A betörők nem csak tárgyakat vittek el.