Az utóbbi tíz évben szinte valamennyi parlamenti párt bedobta már a választójog ügyét. Vajon tényleg ennyire fontosak lennének a politikusok, döntéshozók számára a gyerekek? Ennyire fontos lenne a demokrácia megerősítése, és az érintettek véleményének figyelembevétele? Miről szól ez a döntés, és hogyan lehetne tényleg jól, a gyerekek érdekében csinálni?

#SheWasJustWalkingHome és #TooManyWomen hashtaggel özönlenek az abúzustörténetek a március 4-i brutális londoni eset kapcsán. Szerzőnk idesorol még két friss magyar esetet, hogy feltegye többek közt azt a kérdést: meddig kell még félnie a nőknek a köztereken, és miért vesszük olyan természetesnek, hogy van mitől tartaniuk? Aztán: meddig kell még a gyerekeinket a lehetséges utcai erőszakra kondicionálni?

Ha dől ki a szekrényedből a sok nem használt ruha, akkor két dolgot tehetsz: egyrészt átstrukturálod a vásárlási szokásaidat (hiszen ma már pontosan tudni, milyen károkat okoz a fast fashion fogyasztásunk), másrészt felajánlod adománynak. Erre pedig most itt egy szuper lehetőség! Chripkó Lili képriportja:

Cikkünk szerzője krimiíró. Egy ügyről nem beszélhetett harminc éven át: arról a bűntényről, amiben ő volt az áldozat.

Egy iszonyatos bűncselekmény sokkolta a közvéleményt 21 évvel ezelőtt. Egy anya meghalt, a fiú „nem mutatott megbánást”.

Az UNICEF becslései szerint globálisan jelenleg több mint 100 millió gyereket foglalkoztatnak a textilipar, valamint a cipőgyártás ellátási láncában, azaz közvetlenül vagy közvetve részt vesznek azon termékek előállításában, amelyeket esetleg mi magunk is nap mint nap viselünk.

A minták, amelyeket otthonról hozunk, egy életre meghatároznak; elszakadni tőlük pedig sokszor még nehezebb, mint együtt élni velük. Ez ugyanis nemcsak mély önismeretet követel, hanem azt is, hogy bátran ki merjük fejezni a szükségleteinket. Az erősen körberajzolt férfi-női szerepek és a nemi egyenlőtlenségek a patriarchális társadalomból fakadnak, de nem csak a nőket érinthetik rosszul.

Doffek Gábornak elege lett abból, hogy a társadalom sokszor milyen megalázóan egyenlőtlenül bánik a nőkkel, miközben elvárja, hogy „méltó” társak, anyák, családösszetartó erők legyenek. „A világ nem az erős hímek irányába tart.”