–

Magas, jó kiállású fiú, tizenhat lehet. A gimnázium udvarán ácsorog, úgy viselkedik, mint aki vár valakit, a bejárat felé tekintget, de valójában a lányt figyeli, hogy merre indul. A barátnőivel beszélget, sose hagyják abba, nevetésüket idáig hallani, hajuk csillog az őszi nyárban.

Mindegyik lány csinos, de akit ő néz, az a legszebb. Hosszú barna haja csigákban omlik a vállára, a spagettipánt mellett a fürdőruha bőrön hagyott fehér csíkja világít. Derekára farmerdzsekit kötött. Év eleje óta nézi a lányt: látta nevetni, mérgelődni, hevesen gesztikulálni, iskolakört futni, tankönyv lapjait pörgetni, könyvet szagolgatni, illatát mélyen beszívni, az örömtől az égre nevetni.

Még nem merte megszólítani, felette jár egy évvel, ráadásul az eminensek táborába tartozik, azt mesélik, egyformán tudja a matematikát és a honvédelmet, az összevont természetismeretet és a hittant is.

Végre elválik a többiektől, és a fiú nem hisz a szerencséjének, hogy egyedül látja elindulni.

Kifordul a lány az iskolakapun, szaporán megy végig az utcán, a fiú apró léptekkel utána. Ötlete sincs, milyen ürüggyel szólíthatná meg. Már a negyedik utcán mennek végig, tűz a nap, legalább harminc fok van, a lány befordul balra, aztán megint balra, megáll egy leharcolt bérház előtt, falán második világháborús vagy ötvenhatos lövedéknyomok vannak. A fiú emlékszik, hogy egyszer látott itt egy filmforgatást, azt mesélik, más városokban már nem találni ilyen épületeket.

A lány csenget, vár, majd benyomja a súlyos kaput, az is régi, idehallatszik a nyikorgása.  A fiú néhány hosszú lépéssel ér oda, hogy elkapja a pillanatot, mielőtt bezáródik a kapu, de késik, kattan a zár. Beles a fémcirádák között a koszos ablaküvegen, mielőtt eltüsszenti magát a portól, még látja a lányt végigmenni a belső udvaron.

Középen három férfi dohányzik, egyik kinyúlt melegítőalsóban, ketten rövidnadrágban, mindhárom izompólót visel, vastag aranylánc van a nyakukon. Az egyik férfi bicepsze celofánnal fedett, friss tetoválás lehet alatta. Mindhárman a lány után néznek. A fiú akciófilmek jelenetein gondolkodik, meg kellene védenie őt, ehelyett egy koszos üvegen át nézi, taknyos orral, ahogy elindul lefelé a lépcsőn. 

A lépcsőházban a fal mellett egy kopott babakocsi árválkodik. Ahogy nekidől a fiú a kapunak, megint hallja a zár kattanását és az lassan kinyílik. Nem is volt bezárva. Bemegy az udvarra, elindul hátra a lány után, közben odabiccent a férfiaknak.

Tudod a járást? – kérdezik. Lemész, balra fordulsz, át a vasajtón, leülsz, és kivárod a sorodat.

Megcsapja a pince hűvössége, végigmegy egy szűk folyosón, megköhögteti a dohszag. Benyomja a vasajtót és belép egy tágas terembe. A csupasz téglafalon fekete penészfoltok vannak: csak be ne fulladjon. Kifogyott az asztma spréje, újabban csak az apjának adják ki, annak meg nem volt ideje elmenni érte. 

A lány szemben egy széken ül, éppen a dzsekijét veszi magára. A fiú leül egy valószerűtlenül fiatal lány mellé, akinek kisbaba van kendővel a mellkasára kötve. A csendbe neon zizegése és vízcsöpögés hangja vegyül, a plafon alatt keskeny, koszos ablakok futnak körbe, az egyik mögött egy kutya lábait látja.

Sovány, idős férfi jön ki az ajtón, háta hajlott, válla ferde, szemüvegét feltolja a homlokára, hunyorogva néz körül. A személyi igazolványokat kérem, mondja, és kinyújtja a tenyerét.

A fiúnak eláll a szava, nem tud mit mondani. Ezért jöttél, nem? Mindkét lány őt nézi, az is, aki miatt itt van és a kisbabás is. Odaadhatod neki, súgja a vállára dőlt alvó kisbaba felett az, amelyik mellette ül.

A fiú zavartan kotorászik a hátizsákjában. Nincs nálam – néz fel.

Akkor minek jöttél? Bocsánat, motyogja.

Az idős férfi előveszi a telefonját, ügyetlenül nyomogatja a gombokat. Gyertek le, szól bele. A fiú szíve a torkában dobog, és mire feláll, a három férfi már körülötte van. Ki küldött? – fogja meg a karját az egyik.

– Azt hiszem, utánam jött – áll közéjük az iskolatársa. – Így van-e? – kérdezik. Így van – mondja.

– Ki fogunk belezni, ha lebuktatsz – ordítja a fülébe celofános.

Felsír a kisbaba. Nincs nekem elég bajom így is! – suttog az anyja, és ringatni kezdi.

– Most akkor mit csináljunk veled? – rángatják. Halkan sípol a melle, amikor kifújja a levegőt. – Megvár engem és beszélek vele – nyugtatja a férfiakat az iskolatársa. A két lány átnyújtja a személyi igazolványát az idős férfinak. 

– Javítsam, vagy újat kértek?

– Másikat kérek – mondja a lány az iskolából, a fiatal anyukának nincs annyi pénze, csak javítást kér.

A fiú nem ért semmit. Mégis honnan lenne rá pénzem – sírja el magát az anyuka. – Itt vagyok a babával, anyámék ki akarnak rakni otthonról a szégyen miatt. De hiába van gyerekem, kiskorú vagyok, szülői felügyelet nélkül nem járhatok hivatalba, gyógyszertárba, nőgyógyászhoz sem, mert azt csak felnőtt nők vehetik igénybe, így én csak a gyerekeknek fenntartott helyekre léphetek be. Segélyt sem kérhetek. Majd ha tizennyolc leszek, akkor menjek vissza, azt mondják.

És most? Most az öreg kikaparja a születési dátumát és újat fest neki, magyarázza az iskolatársa. Hogy jogosult legyen felnőtt életre.

És neked mire kell? – kérdezi a lányt. – Meglátod! – nevet rá. – Ha megvársz.

Naná, hogy megvárja. Elképzelni sem tudja, miért akar nagykorú lenni. Cigit venni? De hát azt bárki megveszi neki egy százasért. Piát? Ugyanúgy. Füvet, herbált, tablettát? Azt a legkönnyebb, a parkok tele vannak dílerekkel. Talán óvszert akar venni?! Ejha, nem szívbajos. Arról ő is hallott már, és bár egymás között tilos erről beszélgetni, mindenki tudja, hogy van olyan cucc, amit ha magára húz a fiú, megvédi a lányt attól, hogy így járjon, mint ez a másik itt, a babával.

Egyetlenegyszer beszéltek nekik erről, hittanon, az öncélú hm… szexről, ami bűn, krákogta-hümmögte a pap a zagyva szöveget, amiből ő annyit jegyzett meg, amitől hárman is felröhögtek, hogy a purgatóriumban fognak elégni, és ha magához nyúl, ennél már senki nem röhögött, gerincvelő-sorvadása lesz. Nem lett, de ahányszor elzsibbad a lába vagy a dereka, annyiszor áll meg a szíve a rémülettől.

Végre kiadja az öreg a javított és az új személyit, a lányok a kezébe számolják a pénzt, együtt mennek végig a pince folyosóján, fel a lépcsőn az udvarra, a nap elvakítja mindhármukat, meg kell állniuk, hogy kitisztuljon a látásuk. Akkor a lányok a babakocsiba hajolva gügyögnek, alig akarnak elindulni, a fiú tartja a kaput, amíg kijönnek. Végre kint, és végre megismeri a lány titkát. 

„Megrögzítem hűtlen emlékezetemnek a romladékony, múlékony, keserves és édességes Pillanatot” – 106 éve született Szabó Magda

Kult – 2023. október 5. – KC

Na, gyere, mondja neki a lány, és majdnem futva mennek ki a körútra, azon végig a bevásárlóközpontba, annak is a legeldugottabb végébe. Te itt maradsz, nyomja le a lány egy színes kisszékre, néhány papír zsebkendőt nyom a kezébe, és jobbra fordul. Megmutatja az igazolványát az őrnek, és eltűnik egy sötétre fóliázott, fotocellás ajtó mögött.

A fiú kifújja az orrát, vár, elzsibbad a combja a kényelmetlen üléstől. Ijedten ugrik fel a székről, akkor néz körül igazán, körülötte a polcokon gyerekkönyvek vannak. 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Aleksandr Zubkov

Havas Juli