–

Az említett szövegeket olvasva egyből a két tudós jövőhöz való pozitív hozzáállása tűnt fel. Ez nem csoda, ritka ugyanis manapság az a szemlélet, amely szerint: ha nem hozhatjuk is helyre az eddigi hibákat, igenis sokat tehetünk még azért, hogy ne egy disztópikus világ vegyen minket körül néhány év múlva – ha egyáltalán lesz még emberiség akkor. A klíma- és ökológiai katasztrófával kapcsolatban folyamatosan ömlenek ránk az egyre aggasztóbb hírek, a különböző civil szervezetek és a tudósok folyamatosan kongatják a vészharangot (teljesen jogosan). Egyre többen (és egyre fiatalabb korban) kezdenek el szorongani a jövőtől,

és egyre általánosabb a pesszimista hozzáállás, a beletörődés abba, hogy „mind meghalunk”.

A természet a partnerünk, nem a szolgánk

Még mielőtt félreértenétek: egyáltalán nem azt mondom, hogy azok, akik a közelgő, beláthatatlan következményű katasztrófákról beszélnek, rosszul teszik, hogy figyelmeztetnek minket, sőt. Mindamellett jó tudni, hogy vannak szakemberek, akik nem látják ennyire sötéten a jövőt, és azzal buzdítanak cselekvésre ebben a globálisan közös ügyben, hogy reményt adnak: még nem késő küzdeni.

Kelemen Eszter szerint például a jelenlegi közgazdasági rendszerünkben arra rendezkedtünk be, hogy használjuk a természetet, és ha ezt a szemléletet át tudnánk fordítani, az már önmagában óriási előrelépés lenne.

„Egészen más, ha a természetre úgy tekintünk, mint amit használunk, és ami szolgáltat nekünk, és megint más, ha ez inkább egy partneri viszony, ha a természetre, a településünk fáira, a szomszédos erdőre úgy tekintünk, mintha a rokonaink lennének. A rokonodat nem fogod kihasználni, megcsonkítani. Ha más értelmezési keretbe tesszük az ember és természet viszonyát, akkor megváltoznak a döntéseink mozgatórugói is” – mondja az interjúban.

Dr. Kelemen Eszter – Forrás: Iliás-Nagy Katalin

Jelenleg azonban nem ez az uralkodó nézet, és laikusként úgy tűnik, hogy minden figyelmeztetés, demonstráció és konferencia ellenére a világ vezetői fittyet hánynak a problémára, maximum a látszat szintjén törődnek a klíma- és ökológiai válsággal. Az ökológiai közgazdász azonban nem teljesen így látja a helyzetet:

„Az nem igaz, hogy nem történik semmi, de különböző szinteken, különböző dolgok történnek, nem mindegy, hogy a helyi, az országos vagy az EU-s politikát nézzük.

Rengeteg pozitív szakpolitikai döntés van, jó példa erre Budapesten a sokat vitatott kaszálatlan területek esete is. De más európai nagyvárosokban is születnek olyan döntések, amik klímavédelmi szempontból lényegesek. A hősziget problémája ellen például küzdhetünk változatosabb parkokkal, zöldfelületekkel, zöldfalakkal és tetőkkel. Ezek egyúttal úgynevezett stepping stone-okként hasznosulnak, olyan pici élőhelyekként, amik segítik egyes fajok vándorlását, s így növelik a diverzitást.” 

Ezt a világot már nehéz jobban elrontani – Interjú dr. Kelemen Eszter ökológiai közgazdásszal

WMN Ügy – 2024. július 7. – INK

Apokaliptikus hangulat mindenhol

Mivel sokan úgy tartják, semmilyen előrelépés nem történik, ami érdemben segítene azon, hogy minimalizáljuk a klíma- és ökológiai katasztrófa pusztítását, ezért a lehető legsötétebb jövőt vizionáljak, amin a jelenlegi társadalmi és politikai helyzet sem segít. „Nem csoda, hogy egy ilyen válságos időszakban, amikor háború dúl a szomszédunkban és gazdasági nehézségekkel szembesülünk, újra megjelennek az apokaliptikus gondolatok. […] Bár ez talán már enyhült valamelyest, két éve durvábbnak éreztem. Számomra az az ijesztő, hogy a hazai, tágabb értelemben vett zöldmozgalom számos kiváló tagja rabja lett az ökokatasztrofista szemléletnek. Mintha a csapattársaim hirtelen feladták volna a meccset. Én ezt borzasztóan veszélyes fejleménynek érzem.

Nem gondolom, hogy akik ezeket a nézeteket hangoztatják a médiában, rosszat akarnának, de szerintem nem gondolják végig, hogy ezzel mennyit ártanak, és hogy egyáltalán nem biztos, hogy igazuk van. Ha azt mondjuk, hogy nincs mit tenni, mindennek vége, nem maradt más, mint az alkalmazkodás az eljövendő Mad Max-világhoz, akkor az nem fölrázza az embereket, hanem apátiába, de inkább depresszióba húzza le őket.

Lehet, hogy megijednek, de abból az esetek többségében nem fakad építő cselekvés.

És hiába állítja azt magáról valaki, hogy látja a jövőt, ezt nem szabad elhinni, még akkor sem, ha netán akadémikus az illető” – mondja az interjúban Takács-Sánta András.

Takács-Sánta András – Forrás: Iliás-Nagy Katalin

Hogy mennyire fontos, hogy ne a szörnyű jövő ellen, hanem egy szebb és jobb világért tegyünk, a humánökológus így érvel: „Nic Marksnak, a New Economics Foundation nevű, angliai alternatív gazdaságtani intézet egyik prominensének van egy emlékezetes TED-előadása, amit azzal kezd, hogy Martin Luther King a híres beszédében nem azt ismételgette, hogy »Van egy rémálmom«. Márpedig a globális zöldmozgalom már a kezdetek óta folyamatosan ezt sulykolja, hogy van egy rémálmunk, van egy rémálmunk.

Viszont keveset beszélünk arról, hogy milyen világban szeretnénk élni. Az ökológiai korlátainkat belátva fel tudunk-e festeni egy olyan víziót, ami reális és nagyon más, mint a mai világ, mégis úgy tűnik, hogy jól éreznénk magunkat benne?

El kellene engednünk a legtöbb olyan tevékenységet a mai világunkból, amely jelentős környezetterheléssel jár. Mindez elsősorban a fogyasztói társadalom meghaladását jelentené, egy, a mainál jóval mértékletesebb életformát. A kulturális antropológia és a történettudomány eredményeit megnézve az derül ki, hogy alacsony fogyasztási színvonallal is lehetnek boldogok az emberek, vagy még jobban is érezhetik magukat, mint mi jelenleg. Nem ez a lehetséges világok legjobbika, amiben most élünk.”

Együtt, közösen, a jóért

És hogy mi a kulcsa a szakemberek szerint annak, hogy valóban létrejöhessen egy széles összefogás és közös cselekvés annak érdekében, hogy ne csak túléljünk, de olyan életet teremthessünk magunknak, amiben jól is érezhetjük magunkat?

A remény.

Kelemen Eszter szerint ma nagyon nagy a bizonytalanság mind a társadalmi, mind a természeti rendszereinkben. Látjuk, hogy a folyamatok nem jó irányba haladnak, de még mindig sok mindent nem tudunk ezekről a rendszerekről, így az előrejelzéseink sem feltétlenül pontosak. „Valójában egyetlen dolgot tudunk: hogy a világ nem olyan lesz, mint amilyen jelenleg. De hogy milyen lesz, az azon is múlik, hogy mit csinálunk most. Vagyis oda lyukadunk ki: mennyire fontos lenne, hogy merjük is csinálni, amiről hisszük, hogy jó!

Nem mondom, hogy nekem ne lennének rossz napjaim, vagy ne szoronganék. […]

De úgy is felfoghatjuk ezt a helyzetet, hogy nagyon sok mindent már nem tudunk ennél rosszabbul csinálni, nem kell tehát félnünk, hogy valamit elrontunk.

Ez most már olyan, amilyen, és bármi, amit megpróbálunk tenni azért, hogy jobb legyen, csak segíthet. Mindenféle pozitív törekvésnek helye és ideje van. Szerintem ez hatalmas cselekvési lehetőség és felszabadító gondolat” – mondja az ökológiai közgazdász.

És bár a két interjú egymástól függetlenül készült, Kelemen Eszter gondolatai nagyon szépen rímelnek arra, amit Takács-Sánta András hangsúlyoz: „Azt gondolom, hogy az ökológiai válság ellen, sok egyéb tényező mellett, azért sem tudtunk eddig hatásosan cselekedni, mert kevesen mutattunk fel olyan utakat, amelyek örömet szereznek. Rendszerint csak a rémálmokról és a lemondásról volt szó. Végre meg kellene mutatni, hogy ez egy örömteli élet. Amellett, hogy az anyagi fogyasztásunk csökken és nem pazarlunk, új lehetőségek is nyílnak, másokhoz kapcsolódhatunk. (Az új könyvemben) én nem kevesebbet állítok, mint hogy igen, a válság ijesztő és kétségbeejtő, de minden válság egyben lehetőség is.

És most itt van a nagy lehetőség, hogy létrehozzunk egy jobb civilizációt.

Rengeteget tudnánk javítani az életminőségünkön, a mentális egészségünkön, igazságosabbá tudnánk tenni társadalmainkat, meg persze jócskán csökkenthetnénk az ökolábnyomunkat. És nem igaz, hogy nem tudjuk, mit kell tenni. Már rengeteget tudunk erről. Ma már leginkább csak az hiányzik, hogy kellően sokan úgy igazán nekiálljunk egy új világ építésének.”

A Kelemen Eszter ökológiai közgazdásszal készült interjút itt, a Takács-Sánta András humánökológussal készült beszélgetést itt olvashatod el.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Malte Mueller

Dián Dóri