A klímaválság a hagyományos parfümgyártást is veszélyezteti

–

Hallottatok már Grasse városáról?

A település Franciaországban, a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban fekszik. A parfüm itteni története egészen az ókorig vezethető vissza. A városban eredetileg bőrcserzéssel, kesztyűkészítéssel is foglalkoztak, és az ezzel járó kellemetlen szagok elűzése volt a cél, míg egy korabeli tímár ötlete alapján bele nem fogtak az illatos – rózsavízzel és fűszerekkel készült – bőrkesztyűk gyártásába. Ezekből a különleges párokból egy Medici Katalin francia királynéhoz került, aki azzal bízta meg az egyik tudósát, hogy a Grasse környékbeli virágokból állítson elő parfümöt. 1533-ban így jött létre Grasse-ban az első parfümlaboratórium, majd a település alig kétszáz év alatt a világ parfümfővárosává nőtte ki magát.

Egyedi mikroklímájának és az itt megtermő olyan virágoknak, mint a levendula, a mirtusz, a jázmin, a különféle rózsafélék, a narancsvirág és a vadmimóza köszönhetően a világ legnagyobb luxusmárkáinak, köztük a Diornak és a Chanelnek kínál nyersanyagot a parfümökhöz.

Az itteni jázmin ára például borsosabb, mint az aranyé.

A Guardian napokban megjelenő cikkében, Carole Biancalana, negyedik generációs parfümvirág-termesztő idézte fel, hogy még a nagymamája idejében is, ha hőség csapott le a városra, és nem esett az eső, az emberek nem öntözték meg a virágaikat, helyette inkább a település macskaköves utcán meneteltek a templom felé, hogy esőért imádkozzanak a szellemeknek. Mára azonban ez kevésnek bizonyul, ha a helyiek bőséges idényben reménykednek. 

A régió termesztőit világszerte az iparág vezetőiként ismerik el

2018-ban az UNESCO felvette a régió parfümkultúráját a szellemi kulturális örökségek listájára, de a jelek szerint az éghajlatváltozás nagy veszélybe sodorhatja a parfümgyártást. Az elmúlt évek hőhullámai, a szárazság vagy a túl sok csapadék rendkívüli módon megnehezíti a virágok termesztését.

Tavaly nyáron Grasse-t olyan extrém szárazság sújtotta, hogy egyes termesztők a termésük nagyjából felét elvesztették.

Az éghajlatváltozás az árat is befolyásolja

„Lehet, hogy az éghajlatváltozás nincs hatással a parfüm illatára – mondja Benoit Verdier, az Ex Nihilo Paris parfümház társalapítója –, de az árát biztosan meghatározza.” Verdier azt is hozzátette a Guardiannek, hogy a parfümök esetében gyakori elvárás, hogy természetes alapanyagokból készüljenek, ugyanakkor a nyersanyagok árának ugrásszerű növekedése könnyen arra sarkallhatja a gyártókat, hogy a szintetikus anyagok felé forduljanak.

„Parfümöt gyártani már fenntarthatóbb laboratóriumi körülmények között”

– fűzte hozzá, kiemelve, hogy a növények termesztéséhez rengeteg víz és föld szükséges, továbbá a nyersanyagok szállítása is jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár.

A helyi termesztők nem értenek egyet

Ezzel szemben Carole Biancalana szerint

a régió termesztői csepegtető öntözést használnak, amely a történelem során a régió vízhasználatának mindössze öt százalékát tette ki.

 

Ezen felül Biancalana 2006-ban megalapította a Les Fleurs d’Exception du Pays de Grasse nevű egyesületet, amely a régió termesztőit tömöríti, és az egyik kulcsfontosságú célkitűzésük, hogy a biodiverzitás védelme érdekében minden termesztő környezetbarát legyen, ami fegyver lehet az éghajlatváltozás ellen.

Az iparág vezetői már megkezdték a helyi termesztők támogatását azáltal, hogy kutatási és adaptációs technikákba fektetnek be, ugyanakkor a termesztők tartanak e jó szándék lehetséges következményeitől. „A kérdés számunkra az, hogyan kaphatunk ipari támogatást anélkül, hogy csorba esne az autonómiánkon és szuverenitásunkon” – mondja Armelle Janody, a Les Fleurs d’Exception du Pays de Grasse elnöke, aki aggályosnak véli, hogy

a vállalatok felügyeleti jogokat követelnek azzal az ürüggyel, hogy támogatják az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodást.

A grasse-i emberek számára a növénytermesztés és a parfümgyártás nem csupán munka, hanem kulturális kérdés, amely meghatározza az életmódjukat, a hagyományaikat is, és ezt az örökséget érthető okokból nem szeretnék a nagyvállalatokra átruházni. „Erkölcsi kötelességünk van őseink és területünk iránt. Az itteni emberek mindig is harcra készek voltak, és ezen az éghajlatváltozás sem változtathat.”

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images / Silviu Carul Cenusa

Krajnyik Cintia