A 20. századdal nem szűnt meg a gyerekmunka, ma is 73 millió kiskorú végez veszélyes munkát
Azt gondolná az ember, hogy a gyerekmunka már egy letűnt kor rémes epizódja, amikor még rendszerszinten zsákmányolták ki a gyerekeket. Ehhez képest tudjuk, hogy a fejlődő országokban máig dolgoztatnak gyerekeket, az viszont már kevesebbekhez jut el, hogy a haladó szellemiség fellegvárának titulált USA-ban is újra terítékre került a gyerekmunka témája. Szabó Anna Eszter írása.
–
Lazuló szabályok
Egy éve Sarah Huckabee Sanders, Arkansas republikánus kormányzója egy olyan törvényjavaslatot írt alá, ami azt teszi lehetővé a munkáltatók számára, hogy már tizennégy éves gyerekeket is alkalmazzanak, ráadásul akár szülői beleegyezés nélkül is. A törvényjavaslatot rengetegen kritizálták, ennek ellenére az elmúlt években már több mint tíz USA-beli államban lazítottak a gyerekmunkát korlátozó szabályokon. Például egy iowai előterjesztés szerint tizennégy éves korú gyerekek már veszélyes ipari létesítményekben is dolgozhatnának, méghozzá úgy, hogy a munkáltatóknak mentesség járna a munkahelyi sérülés, betegség, vagy haláleset esetén. Egy minnesotai beadvány szerint építkezéseken akár tizenhat évesek is dolgozhatnának, sőt, Nebraskában egyenesen arról megy a diskurzus, hogy a fiatalkorú dolgozók fizetése kevesebb legyen a minimálbérnél. A cégek, vállalatok a bérköltségek lefaragásával szeretnék növelni a saját profitjukat, ezért a republikánus vállalati lobbisták kőkeményen igyekeznek visszahozni az alig száz éve életben lévő gyerekvédelmi gyakorlatot, ami tiltja a gyerekmunkát. Vagy legalábbis eddig tiltotta.
A gyerekmunka történelme az USA-ban
Évszázados bevett gyakorlat volt a gyerekmunka, mindig is kényszerültek arra családok, hogy mindenkit, még a legkisebbeket is mozgósítsák a napi betevő érdekében. Az ipari forradalom pedig csak olaj volt a tűzre: jócskán megnövelte ugyanis azoknak a munkalehetőségeknek a számát, amiket ők is el tudtak végezni.
A kiskorúak javarészt a mezőgazdaságban, valamint üveg- és textilgyárakban, bányákban dolgoztak, de kéményseprőként is, és rendszeresen bíztak rájuk olyan életveszélyes feladatokat, mint az óriási gépek tisztítása.
A gyerekek gyorsan tanultak, fürgék, energikusak voltak. Emellett hozzá voltak szokva, hogy a felnőttek minden parancsát végrehajtsák, meg lehetett velük tenni munkáltatóként sok mindent, amit a nagykorúakkal már nem biztos, így aztán sokszor éhbérért dolgoztatták őket. Mivel a munka gyakran igen veszélyes volt, ezért sűrűn előfordultak balesetek is, nem voltak ritkák a végtagvesztések, törések és a maradandó sérülések sem.
És ezért senkit nem lehetett felelősségre vonni.
Az amerikai államok észak és déli részének megosztottsága a gyerekmunkában is megmutatkozott. Északon egyre kevésbé támogatták, mind nagyobb felháborodás övezte a kizsákmányoló jelenséget, így egy idő után rengeteg – gyerekeket dolgoztató – gyár délre tette át a székhelyét.
A 20. század elején végül a növekvő ellenállás hatására létrejött a Nemzeti Gyerekmunka Bizottság nevű testület, ami el akarta törölni a gyerekmunkát a Föld színéről, vagy legalábbis az USA-ból.
Hátborzongató képek a gyerekmunka valódi arcáról
A bizottság munkásságának egyik első lépése az volt, hogy fotókkal dokumentálták a gyerekmunkások életét. A leghíresebb fotókat Lewis Hine szociológus készítette, aki feladta korábbi tanári munkáját azért, hogy aktivistaként küzdjön a kegyetlen rendszer ellen, és abban bízott, hogy a fotók majd olyan hatást gyakorolnak az emberekre, ami elindítja az országot a változás felé. A fényképek hátborzongatóak lettek. A pici gyerekek mocskos, szakadt ruhában, könyékig sárosan, kezükben osztrigákkal teli vödrökkel, vagy épp a szénbányából feljövő, csupa korom kisfiúk úgy néznek a kamera lencséjébe, hogy azt nehéz kivernie az embernek a fejéből.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A gyerekek szívesen és könnyen megnyíltak Hine-nak és a többi fotósnak, de nem volt könnyű közel férkőzni hozzájuk, mert a munkáltatók nem szívesen engedtek fotósokat a gyárak közelébe, hiszen pontosan tudták, hogy amik ott zajlanak, az elfogadhatatlan.
A gyerekek gyakran tizenkét–tizennégy órát dolgoztak egyvégtében, éjszakától estéig, látástól vakulásig. Enni-inni egyszer kaptak – már ha amit kaptak, egyáltalán ételnek lehetett nevezni –, a pihenőidőben pedig a csecsemőkre vigyáztak a nagyobbak. Súlyos fizikai munkákat is végeztek, hidegben is, mezítláb, alulöltözve, koszosan, nap nap után. Egész családok dolgoztak a földeken, és már a legkisebbeket is bevonták a munkába.
1916-ban végül sikerült annyit elérni, hogy a gyerekek egy nap legfeljebb nyolc órát dolgozhassanak, betiltották az éjszakai munkavégzést, és az alsó korhatárt tizennégy évben határozták meg. De igazán szigorú korlátozások és valódi változás egészen 1933-ig nem történt, amikor is Roosevelt elnök végre teljesen eltörölte a gyerekmunkát.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A gyerekek kizsákmányolásának hagyománya van
A 19. század előtt alig, vagy egyáltalán nem foglalkoztak a gyerekmunkások jogaival, hát még azzal, hogy bárki megkérdőjelezze ezt a gyakorlatot. Nagy-Britanniában például 1874-ig engedélyezték a tíz év alatti gyerekek dolgoztatását. Egy 1788-as dokumentum szerint Anglia és Skócia gyapottermelésén dolgozó munkásainak kétharmada gyerek volt, és gyapotmalmokon dolgozó kicsik napi veszélynek voltak kitéve. Az volt a feladatuk, hogy a bekapcsolt, működő gépek alól összeszedjék a gyapotot, amitől lángra lobbanhatott a hajuk, vagy elveszthették a karjukat – erre sajnos számos példa is volt.
A nagyvárosokban a kritikus patkányhelyzet orvoslására is előszeretettel alkalmaztak gyerekeket, hogy elkapják a veszélyes betegségeket is hordozó és terjesztő rágcsálókat.
Az ipari forradalom idején ugrásszerűen megnőtt a kémények száma, és kis termetük miatt a kéményseprésre is gyakran alkalmaztak gyerekeket, akik viszont súlyos légúti megbetegedéseket kaptak a munkától, többen számoltak be pánikbetegségre, klausztrofóbiára utaló tünetekről is.
De hiába szabályozták a 20. század első felében a legtöbb nyugati országban a gyerekek dolgoztatását, a hatvanas évekig a svájci hatóságok például még továbbra is elvették a zűrös hátterű családok gyermekeit, hogy aztán nevelőszüleik földjén dolgoztassák őket.
Szép régi/új világ
A vállalati lobbinak és a republikánus nyomásgyakorlásnak köszönhetően úgy tűnik, ezek a sötét idők akár újra visszajöhetnek az Egyesült Államokban. A hatalmas tiltakozások ellenére elképzelhető, hogy egyre több államban lesz lehetőség arra, hogy kiskorúakat foglalkoztathassanak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A fejlődő országokban sajnos máig bevett gyakorlat a gyerekmunka, sőt:
abszolút van esély arra, hogy gyerekmunkával készült az a csoki, amit épp majszolsz, vagy a fast fashion üzletben vásárolt felső, nadrág, alsónemű, ami rajtad van most, amikor ezt a cikket olvasod.
Az statisztikák szerint jelenleg világszerte körülbelül 218 millió öt–tizenhét éves gyereket érint a munkában való foglalkoztatottság. Közülük mintegy 152 millió áldozata a gyermekmunka kizsákmányoló gyakorlatának, csaknem 73 millión végeznek veszélyes munkát.
Persze nem lehet egységesen megítélni a jelenséget, hiszen háború vagy éhezés sújtotta övezetben, ott, ahol mélyszegénység van, sajnos nehezebb a gyerekjogokat képviselni. De muszáj tisztában lennünk azzal, hogy attól még, hogy rendszerszinten például nálunk (még) nincs jogilag megtámogatott gyerekmunka, mi is részesei vagyunk a kizsákmányoló rendszernek azzal, ha olyan márkákat támogatunk, amik valamilyen módon sárosak ezen a területen.
Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Library of Congress / Contributor
