Akinek nem inge, vegye magára! – Elstartolt az Adománytaxi CLOTHER-kampánya (Képriport)

–

Tudom, hogy nem én vagyok egyedül, akinek bár dőlnek ki a ruhái a szekrényéből, mégis csak a legfelül lévő öt darabot variálja egymással – és nem csak azért, mert a világ uniformisa az elmúlt egy évben a mackónadrág lett. Az új ruhadarabok vásárlása valamilyen módon egy önjutalmazó, terápiás módszerévé vált korunknak. 

Szakítottál? Elmész vásárolni. Beszólt a főnököd? Elmész vásárolni. Hosszú volt a tél? Elmész vásárolni. Ráérsz? Elmész vásárolni.

És mivel ennyiszer elmész vásárolni, amit tulajdonképpen anyagilag sem engedhetnél meg magadnak, – és őszintén, szükséged sincs rá – kicsit azért mégis lelkiismeret-furdalásod lesz. Ráadásul pont pénzügyi megfontolásokból nem ritkán fast fashiont vásárolsz, és próbálsz nem belegondolni, honnan jön, ami rád (vagy örökre csak a szekrénybe) kerül. De valahol mélyen tudod, hogy a legtöbb ilyen ruhadarab egy „véres gyémánt”. 

Ismerős a kórkép? Akkor tudod, mit? Ne tedd!

Száz ponton meg lehet állítani ezt az ördögi kört, vagy legalábbis optimalizálni lehet, és lelkiismeret-furdalástól mentessé tenni úgy, hogy közben az (ön)jutalmazásról sem kell lemondanod, sőt meg is duplázhatod azt. 

Első lépés: ha van helyed, rakd el megunt darabjaidat, és amikor visszajönnek a divatba, variáld őket újra. Esetleg nézz körül idősebb családtagjaid gardróbjában is, mi az, ami szerintük idejét múlt, és már csak megszokásból porosodik ott, szerinted viszont iszonyú trendi. 

Második lépés: ha nincs helyed, Marie Kondo-hívő vagy, esetleg végérvényesen khm „kinőttél” valamit, helyre, térre, új lehetőségekre vágysz, akkor ezeket a nem használt, de még jó állapotú ruhadarabjaidat add vagy adományozd jó helyre.

Harmadik lépés: nézz utána, hol lehet nemcsak a tucat „brit import áru minden héten” cuccokhoz hozzájutni, hanem jópofa, guszta ruhákhoz is, amiket kincsként őrzöl, és örömmel viselsz majd. 

Negyedik lépés: tedd magadévá a gondolatot: semmi sem ciki! Gyakran, amit máson tök menő szettnek gondolunk, magunkon nem tudnánk elképzelni, pedig… ki mondja, hogy magunkat mindig unalmasan komolyan kell vennünk?

Na de hol rejtőznek a menő second hand cuccok? Például az Adománytaxi jótékonysági Taxi-Turijain, ahol az adományként felajánlott ruhákat lehet jelképes áron megvásárolni. Az ebből befolyt összeg pedig az alapítvány működését, vagy vidéki, kisebb közösségek célkitűzéseit támogatja. De ezek az események most a korlátozások miatt nem tudnak, vagy nem a régi formájukban tudnak megvalósulni. 

Ezért kellett, hogy az Adománytaxi stábja kitaláljon egy járványkompatibilis megoldást. És ha már ilyenben gondolkoztak, a CLOTHER-kampány nem egyszerűen egy online licit lett, hanem egy olyan projekt, ami a fenntartható divat népszerűsítésén túl különböző civil szervezeteknek, nonprofit vállalkozásoknak, társadalmi ügyeknek is bemutatkozási lehetőséget biztosít.

A licitre felkínált ruhákat ugyanis húsz különböző szervezet képviselői, önkéntesei öltötték magukra. Így reflektorfénybe kerültek olyan civilek, akiknek sokszor láthatatlan tevékenysége széleskörű elismerést és figyelmet érdemel(ne). 

A CLOTHER modelljei „olyan, a társadalmunkért elhivatott, érzékeny emberek, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy egy igazságosabb világban élhessünk, legyen szó állatvédelemről, környezeti nevelésről, emberi jogokról vagy akár az energiaszegénység elleni küzdelemről” – olvasható az eseménynél, ahol a licit zajlik.

A fotózás vidéki és városi helyszíneken zajlott, de nem csak a változatosság kedvéért. Az Adománytaxi folyamatosan, a járvány alatt is szervez vidéki adományutakat. Rendszeresen gyűjti be a felajánlott tárgyakat Budapesten, szortírozza, és vidéki összekötőin keresztül igyekszik a legjobb helyekre, a leginkább rászoruló háztartásokba eljuttatni. Így köti össze azokat, akiknél bizonyos dolgok fölöslegessé váltak, azokkal, akiknél meg ugyanazok szükségesek lennének.

Az adományozóknak még csak különösebb energiákat sem kell megmozgatniuk, hogy felajánlásaik célba érjenek, ha regisztrálnak az alapítvány oldalán, akkor a „taxi” házhoz megy, és elszállítja azokat (ezt egyáltalán nem minden adománykezelő szervezet tudja vállalni, óriási logisztikai feladat ugyanis).

Bár borzasztó, hogy mennyi szükségben élő család van ma Magyarországon, ez az akció nem első sorban azért fontos, hogy erre felhívja a figyelmet, hiszen ruhaadományból szinte több van, mint amennyire igazán szükség lenne. 

Külön kapacitással kell dolgoznia nemcsak az Adománytaxinak, de például a Máltaiaknak és a Vöröskeresztnek is – erősítette meg egy általam megkérdezett szakértő, aki tíz éve az „adományozásban” dolgozik – hogy válogatni, tisztíttatni, raktározni tudják az elképesztő mennyiségű ruhát. 

Lábjegyzet az adományozásról: még mindig van bőven edukációs feladata is ezeknek a szervezeteknek, ugyanis sokan összekeverik a lomtalanítást az adományozással, sokan koszos, rossz minőségű, sérült, használhatatlan tárgyakat is el szeretnének sütni adományként.

Ráadásul szezonváltáskor történik mindig egy dömping, a tél után ajánlják fel az emberek a téli ruhadarabokat, amikor éppen nem azokra lenne szükség – ez megint raktározási, logisztikai nehézségeket okoz.

De visszatérve a fenntartható divathoz: hogy belássuk, mennyire fontos lenne felelősen gondolkozni az impulzusvásárlás kérdésben, elég azzal a ténnyel szembesülnünk, hogy kutatások szerint a divatipar nagyobb mértékben felelős a szén-dioxid kibocsájtásért, mint a légiközlekedés és a hajózás együttvéve, továbbá a világ jelenleg második legnagyobb vízfelhasználójának számít. Bár elképesztő embertelenségek és gyakorlatilag rabszolgamunka árán, de a fejlett országokban csak annyit tapasztalunk, hogy megfizethetőbbé vált a divat, ám ennek globálisan mégis borsosan megfizetjük az árát: épp a környezetszennyezés miatt.

Azzal tehát nincs megoldva a feladat, hogy amit megvettünk, elajándékozzuk, aztán veszünk újat a helyükre. Nagyon fontos lenne, hogy jobban cirkuláljanak azok a dolgok, amik nem mentek tönkre – vagyis, ha már mindenképpen vásárolni szeretnénk egy új darabot a ruhatárunkba, akkor azt lehetőség szerint, vagy legalább részben másodértékesítésből tegyük. Erre pedig most itt egy remek alkalom: a CLOTHER aukción.

Aki szeretné megnézni a többi licitre került ruha-összeállítást, az a galériát végig tudja pörgetni:

A kampányt követően, aki kíváncsi, milyen tovább kincsek lapulnak az Adománytaxi raktárában, az kövesse az alapítvány oldalát, mert a licit folytatódik majd egyéb pompás darabokra. Akinek pedig nincs szüksége ezekre a ruhákra, de támogatná a taxisok munkáját, az ITT megteheti.

Szöveg és képek: Chripkó Lili

Kiemelt kép: Ignácz Judit az UCCU színeiben