–

Home office

Ülök a kanapén, és nézem a lakásunkat. A következő hetekben ez a hely lesz az osztálytermem, a tanári szobám – gyerekek és kollégák nélkül. Nem gondoltam volna, hogy valaha azt fogom írni: home office-ban tanítok. Napok óta készülök erre, próbáltam előre is dolgozni a minél zökkenőmentesebb átálláshoz.

Mégis a péntek esti bejelentés után nagyon furcsán éreztem magam: hiába vártam, hiába akartam, hiába tudom, hogy ez most szükséges, megviselt az iskolák bezárása. Egyetlen pillanat alatt félelmetesnek tűnő valósággá vált a dolog.

Nincs mese, csinálni kell!

Azóta felgyorsultak az események, szinte azonnal beindult a gépezet: csoportok jöttek létre, amelyekben több tízezer ember próbálja egymást segítve, ötletelve kitalálni, hogyan tovább. Rengeteg cég tett felajánlásokat, sokan segítik a diákokat a megfelelő távoktatás kivitelezésében: eszközök, ingyenessé tett programok, nagy mennyiségű mobilnet stb. Színészek verseket mondanak fel, énekelnek el, segítik a magyartanárok munkáját. Tolmácsok, nyelvtanárok tartanak skype-os felkészítőket azoknak, akik igénybe szeretnék ezt venni, természetesen mindenki ingyen segít.

A pánik helyett megmozdult az ország, soha nem tapasztalt összefogás kezdődött az oktatásban. A sokat bántott és szidott pedagógusok utasítás nélkül péntek este folyamatosan azon dolgoznak, hogyan lehet megvalósítani az online tanítást, hogyan tudnák a lehető legjobb megoldást kitalálni a diákok számára.

Őszintén, nagyon megható, ami most az oktatásban zajlik.

Kár, hogy ehhez egy világjárvány kellett…

Nekem is folyamatosan pörög az agyam azon, hogyan, miként valósítom meg a kreatív képességfejlesztő oktatást itthonról. Hisz a módszereim többségének pont a személyes jelenlét, a közösen megalkotott tudás, az együttműködés az alapja. Most pedig ezt egy csapásra digitalizálni kell, teljesen beemelni az online térbe.

Nagyon izgalmas feladat, hatalmas próbatétel. Azt hiszem, nem tehetünk mást, mint hogy szembenézünk, megküzdünk ezzel, megpróbálunk pozitívan előretekinteni. Most nyavalyogni, siránkozni és negatívnak lenni nem lehet, semmi értelme, sőt, csak hátráltatja azokat, akik tenni akarnak.

Azért az online oktatást ne úgy képzelje el senki, hogy én napi hat-nyolc órában ülök, állok a kamera előtt, és élő adásban órát tartok a gyereknek. Egyrészt az kivitelezhetetlen, másrészt pedig nem is jó. Ennél sokkal kreatívabbnak kell lenni.

Lehet oktatóvideókat forgattatni a diákokkal, előadásokat, plakátokat készíteni, online teszteket összeállítani és kitölteni, de akár a közös játék is belefér amellett, hogy feladatokat, tanulást segítő tartalmakat küldünk a gyerekeknek. Számtalan lehetőség van arra, hogy ezt az időszakot sikeresen abszolváljuk. Ehhez azonban mindenkinek oda kell tennie magát, a tanároknak éppúgy, mint a diákoknak és a szülőknek is. Mert a szülők nélkül nem fog menni ez az egész. Nekik is részt kell vállalniuk ebben, segíteniük kell, mert csak együtt, közös erővel tudunk jót és jól cselekedni.

A kötelező távolságtartás arra is jó, hogy átértékeljük a személyes kapcsolatok fontosságát, szükségességét

Nekem talán ez lesz ebben az egészben a legnehezebb: nincs kontaktus, személyes találkozás a diákokkal, kollégákkal, akár heteken, hónapokon keresztül. Most még hajt a vágy, hogy megoldjuk a problémát, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki ebből a nem túl jó helyzetből.

De biztos vagyok benne, hogy lesznek mélypontok mindenkinél, lesz kiborulás, sírás. Mindegyik oldalon.

A legfontosabb, hogy most mindenki még jobban figyeljen oda a mentális és lelki egészségére. Megterhelő időszak lesz ez mindenki számára, amit csak egymást tolerálva, egymásra odafigyelve, segítve lehet átvészelni.

A gyerekek a legfontosabbak

Nagyon érdekes tapasztalat, hogy a gyerekekben, diákokban egyáltalán nincs „hurrá, nem lesz suli!” érzés. Sőt. Sokukkal beszélgettem, akik szerint nagyon rossz, hogy nem találkozhatnak egymással, velünk, nincsenek órai poénok, szünetbeli nagy beszélgetések, egyáltalán semmi, ami a közösséget jelenti. Szóval ők már most érzik, értik azt, hogy ez nem csupán egy nagy szünet, amikor szabadok lehetnek, hanem annál sokkal-sokkal nagyobb horderejű a helyzet. És reméljük, a legsúlyosabb mélyére el sem jutunk…

A most érettségi előtt álló osztályomért pedig különösen vérzik a szívem, ahogy az összes többi érettségire készülő gyerekért is. Mindannyian tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a jövőjük, a továbbtanulásuk forog kockán a koronavírus miatt, de bízom benne, hogy erőt ad nekik ez a rettenetes helyzet, és mindannyian tudják, hogy soha többé nem élhetünk úgy, mint ahogy eddig tettük.

Egy biztos: a következő hetekben gyakrabban, többet fogok írni nektek arról, mi zajlik éppen. És ígérem, akkor is írok, ha a kiakadás, megőrülés szélén állok!

A kollégáknak és mindenki másnak is kitartást, sok erőt, felelősségteljes viselkedést és higgadtságot kívánok! Mert most ez a legfontosabb.

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció