Újrakezdésben verhetetlen: így él és dolgozik a digitális nomád, Vigh Bori

–

Természetesen online beszélünk: én a laptop előtt ülve várom a tavaszt a fűtött szobában – némi napsütés mellett, de még szélben és hidegben. Ő Thaiföldről jelentkezik be, mögötte a tenger, a válla szabadon, és körülötte békésen pihenő vagy épp hozzá hasonlóan távmunkában dolgozó emberek. Vigh Bori számára Koh Phanghan, amely a Koh Samui szigetcsoport része, az egyik legkedvesebb hely a világon.

Bori nem kertel, már az első percekben bevallja, hogy épp egy különleges időszakban hívom: megállni készül, mert túltelítődött a sok ingerrel, élménnyel és utazással. Úgy tervezi, kicsit lassít a következő évekre: a téli időszakot ezután Koh Phanganon tölti majd, a nyári hónapokra pedig hazautazik Budapestre. De ne szaladjunk előre! Mielőtt Bori úgy döntött, visszavesz a tempóból, kétszer körbejárta a Földet.

Az indulásakor socialmedia-menedzser volt, ami akkoriban ritkaságnak számított, gyorsan ki tudott alakítani egy erős ügyfélkört. 2013-ban fogalmazta meg a tervét, és 2015-re rendezte úgy a sorait, hogy bele tudott vágni a digitális nomád életmódba.

Hogyan menjünk világgá?

Időközben Bori a vállalkozása tematikáját is az életmódja köré építette: amikor kalandjairól blogolni kezdett, egyre többen keresték meg kérdésekkel. Kezdetben offline előadásokat tartott, majd online kurzust dolgozott ki, sőt egy könyvet is írt Hogyan menjünk világgá? címmel. Hosszú ideje segít azoknak, akik hozzá hasonlóan elindulnának a digitális nomádság útján. „A legfőbb szabály, hogy mindig legyen folyamatos bevételed utazás közben, akkor minden felmerülő problémát meg tudsz oldani. Ez viszont előkészületeket igényel: vagy egy helyfüggetlen vállalkozásra vagy távmunkában végezhető feladatokra van szükség. Ha valaki a Google-ban rákeres erre, a social média managert, az influenszert vagy a programozót találja meg: én csaknem négyszáz munkakört gyűjtöttem össze, ami alkalmas lehet az utazásra” – fejti ki Bori.

Azt meséli, eleinte sodródott a vágyaival: oda utazott, ami éppen érdekelte, vagy amivel kapcsolatban úgy érezte, ha nem látja, lemarad valamiről. Ma már kicsit kötöttebb az éves programja, mivel a Nomad Cruise nevű szervezetnél programigazgató: évente 2-3 digitális nomádoknak szóló hajóút programját tervezi meg. Mivel még kötik ide feladatok, a tervezett lassítás sem azonnal jöhet el: nemsokára Ausztráliába indul a hajóval Seattle-ből, érintve Hawaiit és a Fidzsi-szigeteket. Ha ezt az utat teljesíti, akkor elmondhatja majd: az elmúlt tíz évben kétszer utazta körbe a Földet.

Digitális nomádként nem kell magányosnak lenni

Hiába a külföldön töltött évek, Bori a mai napig magyar ügyfeleknek dolgozik hazai árakon. Sokan szegezik neki a kérdést, miért éri ez meg neki, amikor folyékonyan beszél két nyelven – spanyolul és angolul – a tapasztalatai nyomán pedig biztosan találna külföldi partnereket is.

„Sokkal kifizetődőbb nagyobb halnak lenni a kisebb akváriumban, mint fordítva, én így látom” – fogalmaz a világutazó.

Előfordult az első időszakban, hogy Bori ingyen lakhatásért takarított, vagy recepciós volt egy hostelben. Azt meséli, gyorsan világossá vált számára: jobban jár, ha rendesen keres, és azt arra költi, amire szeretné, mintha munkáért kap ételt vagy szállást. Emellett mindig is vállalkozóalkat volt, és saját márkát akart építeni.

Sokan feltehetik a kérdést: megsínylik-e az emberi kapcsolatok ezt az életformát, vagy lehet-e így egyáltalán szoros barátságokat kialakítani? 

A digitális nomád közösség éppen rugalmasságának köszönhetően bárhol megtalálható a világon. „Amikor elindultam, az akkori párom és a barátaim, nem akartak velem jönni. Én viszont éreztem: muszáj mennem. Útközben megismertem sok hozzám hasonló embert, a baráti társaságom nagy része így él, a partnereim is hasonló gondolkodásúakból kerültek ki. A barátokkal gyakran egyszerre mozgunk. Sokan töltjük a telet például itt, Thaiföldön” – mondja Bori. Hozzáteszi, hogy az online tér nagy segítség a kapcsolatok ápolásában, például az otthoniakkal és a családdal. Mégis, a digitális nomádság nagyon magányos életforma lenne, ha nem lennének élő kapcsolódásaik, közös élményeik és emlékeik a hozzájuk közel álló emberekkel. A világban járva jól látható: egyre többen engedhetik meg maguknak a távmunkát, és egyre inkább találkoznak akár családokkal is, akik hasonlóan élnek.

Jó úton lenni, és jólesik, hogy hazavárnak

Bori egy ideje fontolgatja, hogy lassít, de nemrég, amikor az Antarktiszon járt, hangosan is kimondta magának, hogy itt az idő. „Másodszor jártam ott, és fantasztikus hely, mégsem éreztem már azt a »váóélményt«, amit ilyenkor kellene” – mondja. Az Antarktisz különösen izgalmas része a világnak, ahol a fő szabályokat nem politikusok, hanem tudósok hozzák. Az első a környezetvédelem, a második a tudomány, és csak harmadik helyen állnak a turisták. „Az ember itt gyorsan megérti, hol a helye” – foglalja össze Bori a helyről, ahol még a hógolyózásnak is kijelölt területe van. Persze az utazó nemcsak itt látja, hogy porszem a nagy gépezetben. Bori szerint egyértelmű, hogy a klímaválság hatalmas problémát jelent: a thaiföldi száraz időszakban áradásokat lát, tavak száradnak ki egy-két év alatt, és favágókkal találkozik az Amazonas esőerdejében.

Az antarktiszi élmény után tehát úgy döntött, muszáj töltődnie, akár rutinszerű dolgokat kiépíteni az életében, és most ezt megtanulni élvezni.

Miért éppen Koh Phanganra esett a választása? Ötödszörre jár itt, és ez volt az egyetlen hely, ahonnan mindannyiszor nehéz szívvel indult el. „Ez egy kis sziget, ahol az ember igazán közel van a természethez: a tengerhez, a dzsungelhez és a vízesésekhez. Tény, hogy ez egy modernizált sziget, ahol elsősorban nem thai emberek élnek, kicsit egy kreált paradicsom, de nagyon jó létezni benne” – fejti ki Bori, akit ettől függetlenül a nyár ezután is Budapestre szólít majd. Szülei és barátai mellett az unokahúga és három keresztlánya is nagyon várja, akikkel szoros kapcsolatot ápol, és tudatosan sok energiát fektet abba, hogy ez így is maradjon.

A kalandvágyát egyébként két tényezőnek is tulajdonítja: az egyik a nemrég diagnosztizált ADHD-ja, amely szerinte hozzájárul ahhoz, hogy nehezen tud egy helyben maradni. A másik néhány gyerekkori emlék: apukája péntek éjjel, munka után spontán levezette őket a tengerhez, hogy ott töltsék a hétvégét.

„Emlékszem, ahogy éjjel feküdtem az autóban, szólt a zene, és én tudtam, hogy milyen jó lesz megint: együtt a család és újra látom a tengert. Egy biztonságos kaland érzése volt bennem, és valahol ez a spontaneitás természetesen a részemmé vált”.

Mindig lehet újratervezni

A nagy felismerést hozó utazás több mint tíz éve egy Buenos Aires-i látogatás volt: Bori régóta vágyott megnézni az argentin tangó hazáját. Aztán egy nap rájött: neki kell döntést hozni, és elindulni. „Ott írtam egy bakancslistát, és elkezdtem megtervezni az új életformámat. Sokan kérdezik tőlem, megtaláltam-e az élet értelmét ennyi kaland után. Ez szerintem egy nagyon összetett kérdés, de három dolgot biztosan megfogalmaztam magamnak.

Az első: kövesd a kíváncsiságod. A második: legyél megengedő az élettel. Vannak dolgok, amelyekért te vagy a felelős, és vannak, amelyekért az élet. A harmadik: szolgálj valakit magadon kívül is. Legyen az egy gyerek, egy közösség vagy egy ügy – a lényeg, hogy hasznos légy mások számára is” – fejti ki a világutazó.

Bori tudja, hogy annak idején az elindulás is hosszabb előkészítést igényelt, és a lassítással sem lesz ez másként. A hosszú távú utazásról talán könnyen gondolnánk, hogy kizárólag az élmények hajtását, a minél több impulzust, a folyamatos mozgást jelenti. Pedig épp hogy türelemre tanít, hiszen útközben folyamatosan el kell fogadni a meglepetéseket, várni kell a megoldásra vagy meg kell békülni a kiszámíthatatlansággal. Ahogy Bori mondja, az ember megtanulja, hogy bármit meg tud oldani. Éppen ezért nem fél megállni sem: ha mégsem bizonyul jó döntésnek, legfeljebb újratervez. Abban már életre szóló gyakorlata van. 

Széles-Horváth Anna