–

Dotcom gyerekek

A Z az első, igazi digitális generáció, tagjai már beleszülettek a digitalizált világba.

Ők már – legalábbis részben – virtuális közösségekben élnek, a világhálón töltik szabadidejük nagy részét, és kapcsolataikat is az internetes közösségi oldalakon építik ki. Érdekes, de nem meglepő következmény, hogy mások a fesztiválozási szokásaik és igényeik is, mint az idősebb generációknak.

Guld Ádám médiakutató azt mondja, a marketinggel és turizmussal foglalkozó nemzetközi szaklapok 2018 óta egyenesen arról cikkeznek, hogy a Z generáció, vagyis az 1995 után született fiatalok nemzedéke „kivégzi” a hagyományos zenei fesztiválokat.

Vajon mit értenek ezen a szerzők, és akkor most baj van?

Tény, hogy a digitális korszakban született fiatalok, a bedrótozott vagy mobil nemzedék, sok szempontból átírja a társadalom, a kultúra és a gazdaság működésének játékszabályait.

A trendszetterként is számontartott generációra jellemző, hogy újító szellemű, de nem könnyű velük a lépést tartani, mert diktálják az igényeket, tulajdonképpen megteremtik azt a divatot, de ahogy „mainstreammé” válik az általuk kreált rend, hanyagolják, egyenesen cikinek tartják, amit szüleik közben átvettek, és újabb ötletekkel állnak elő.

Így volt ez a szelfikkel is például: az idősebb korosztály még napi szinten csücsörít saját magának a telefonba, míg ők már ezt kifejezetten nevetségesnek tartják…

Persze főleg az idősebbek részéről.

A lényeg, hogy nem lehet lazítani, folyamatosan figyelni kell őket ahhoz, hogy a fesztiválok ki tudják szolgálni őket.

Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő szerint „a mai Z generációsok nem választják külön az online és az offline világot. Szerinte szó sincs arról, hogy kinyírnák az offline bulikat, fesztiválokat, hanem nagyon is ott vannak ezeken, sőt kőkeményen véleményeznek is: ami tetszik nekik, vagy éppenséggel nagyon necces, azt kiposztolják vagy felveszik videóra és továbbküldik ismerőseiknek.

Az élményközpontúság a jóléti – és már nem csak a nagyon jóléti – társadalom velejárójaként erőteljesen jellemzi a mai fiatalokat. Éppen emiatt fontos számukra, hogy vigye őket a flow, ugyanúgy nekiindulnak ők is bulizni, fesztiválozni, ahol szét is csapják magukat, a különbség annyi, hogy ezt dokumentálják is az okostelefonjukkal.”

Átszabott fesztiválok

Nem meglepő, hogy azok a fiatalok, akik egy átlagos hétköznap négy-öt órát, hétvégente akár tíz-tizenkét órát töltenek el a digitális térben, az offline világban is más ingereket és élményeket keresnek, mint az őket megelőző korosztályok.

Idén Magyarország egyik legmenőbb (ugyanakkor határozottan az egyre fiatalabb korosztályt célzó) fesztiválján, a Balaton Soundon is szembeötlő változásokat tapasztalhatott a látogató. Az elsősorban a 18–25 éves korosztályt célzó partisorozaton soha nem látott hangsúlyt kapott a látvány, ami mellett a zene, a fellépők szinte másodlagos tényezővé váltak, bármilyen nagy nevekről volt is szó. A látvány szempontjából aprólékosan megkomponált helyszíneket már itt is egyértelműen egy olyan célcsoport igényeihez igazították, amely egy rendkívül erős, digitális-vizuális kultúrában éli a hétköznapjait.

Ennek legnyilvánvalóbb jele azoknak az Instagram-kompatibilis, leginkább csoportos szelfi- és fotózkodós helyszíneknek a dömpingje volt, ahol a fesztiválozók pár pillanat alatt elkészíthettek magukról egy-egy fotót, amit aztán azonnal ki is lőhettek a közösségi média különböző felületeire. A helyszínek népszerűségére jellemző, hogy a késő délutáni óráktól kezdve már sorba kellett állni a fotók elkészítéséhez. (Mindennek az lett az eredménye, hogy én magam legalább hatvanszor láttam ugyanazokon a helyszíneken a lányom különféle barátait).

Pánik a jövő miatt?

Bereczki Enikő azt mondja, hogy „amikor a jövő kiszámíthatatlan és a technológia is folyamatosan felülír mindent, akkor a jelen felértékelődik, az éljünk a mának életérzés eluralkodik sok fiatalon”. Sőt, vannak szakemberek, akik úgy látják, az élvezethajsza, a szórakozásdömping szinte életcéllá válik sok fiatalnál. Azt se felejtsük el, hogy egészen máshol van az ingerküszöbük, a tanórákon is nehéz lekötni a figyelmüket azokkal a módszerekkel, eszközökkel, amelyekkel minket tanítottak.

A páni félelem az unalomtól, attól, hogy valamiről lemaradnak, vagyis a FOMO is összefüggésbe hozható a fiatalabb generációk élményéhségével. A tartalomgyártók, online marketingesek pedig hamar ráébredtek arra, hogyan kell ennek ügyesen „aládolgozni”.

Nem megélt, megjelenített élmények

A digitális nemzedék esetében nem megélt, hanem megjelenített élményekről szoktak beszélni a szakértők. Ezen azt értjük, hogy a fiatalok nem a befogadására koncentrálnak, hanem arra, hogy az adott momentumot megörökítsék és láthatóvá tegyék a digitális térben.

Ennek egyik érdekes megnyilvánulása a „kameratekintet”, amikor a szem nem a tényleges eseményeket követi, hanem egy digitális eszköz kameráján, illetve képernyőjén keresztül fogadja be a körülöttünk lévő világot. De nem arról van szó, hogy elvész az élmény, hanem inkább arról, hogy ez a korosztály másként konstruálja meg magának. Ettől ők nem lelnek kevesebb örömöt a fesztiválozásban, mint a szüleik. Boldogok, örülnek, buliznak, csak máshogy, mint az idősebbek.

Sátor helyett luxus

A másik szembetűnő változás a „sátor helyett luxus” jelmondattal írható le.

Egy szintén gyakran hangoztatott észrevétel szerint, a Z generációs fiatalok jelentős része már nem arra vágyik, hogy a sárban dagonyázzon, majd egy huzatos sátorban húzza meg magát éjszakára. Sokaknak fontossá válik a minőségi, akár luxus színvonalú szállás, akár több kilométerre a fesztivál helyszínétől, ahova csak hajnalban vagy reggel, általában taxin érkeznek meg.

(Még mielőtt sok szülő és gyerek felháborodottan kiált fel, hogy ez azért túlzás, nagyon fontos megjegyezni, „hogy nagyon sok esetben a nemzedéki tanulmányok és a felmérések referenciacsoportjait kitevő  Z generációsok nagyvárosiak, jól keresnek vagy jól kereső szülők sarjai és nem a munkanélküliség sújtotta vidék küszködő fiataljai, szóval megtehetik, hogy kiperkálják a fesztiválok súlyos tarifáit és az egyéb költségeket” – mondja Bereczki Enikő.)

A VIP-k, ahol csak a sztárok nincsenek jelen

A fiatal, megerősödő fogyasztói réteg megjelenését igazolja a VIP-helyszínek elszaporodása a fesztiválok területén. A legutóbbi Balaton Soundon például már négy exkluzív helyszínre léphettek be azok, akik a tömeggel való vegyülés helyett inkább a „kiválasztott keveseknek” fenntartott luxust akarták élvezni.

Persze a kiválasztott jelző itt nem véletlenül idézőjeles. A jelenlegi VIP-szekciókból gyakran éppen a hírességek hiányoznak, és helyettük olyan hétköznapi emberekkel lehet találkozni, akiknek nem a hírneve, hanem a pénztárcája jelenti a belépőt a „nagyon fontos emberek” világába. Ez egyben a csoportos élmények helyett a privát pillanatok felértékelődését is előidézi, ahol nem a tömegben való létezés, hanem a tömeg fölé emelkedés, a külső szemlélődő pozíciója teremti meg a kiválasztott személy szimbolikus státuszát.

Végül érdemes megjegyezni azt is, hogy a fentiek természetesen nem érvényesek a fiatal korosztály, a Z generáció egészére, hiszen továbbra is meg lehet találni azt a réteget, amely valóban a zenei élmények és a társas pillanatok kedvéért látogatja a fesztiválokat. Mindamellett megkockáztatom, hogy a ma „VIP-zői” is visszatalálnak a bensőségesebb hangulat igényéhez, és akkor majd új álmokat kell megvalósítaniuk a mindenkori fesztiválszervezőknek. Az alfák meg majd újabb meglepetésekkel szolgálnak. Várjuk? Várjuk hát! Legfeljebb én a végén még tényleg otthon maradok kötögetni kicsit…

Marossy Kriszta