Mindjárt kiosztják a félévi bizonyítványokat – Érdemes még teperni a jobb jegyért?
Véget ért a téli szünet, alig ocsúdtunk fel a karácsony fényeiből, alig jöttünk ki a mákos bejgli-töltött káposzta kombó okozta kajakómából, máris a félévi hajtásra kell koncentrálni. Diákoknak, tanároknak, szülőknek egyaránt. Igazságtalan ez a helyzet, mert a legnagyobb évközi szünet után azonnal megkezdődik az egyik legstrapásabb időszak. Balatoni József, alias Jocó bá’ jegyzete.
–
Ilyenkor azért minden diák észbe kap
Valahogy mindenkinek eszébe jut, hogy javítani kellene a jegyein. Persze, mondhatjuk, hogy nemcsak az utolsó két–három hétben kellene teperni és tanulni, hanem egész félévben. De a valóság mégis inkább azt mutatja, hogy ez a reálisabb helyzet: négy hónap lazulás, néha felébredés, majd három hét teperés. Legtöbbször természetesen ez a helyzet, de azért kicsit persze dühítő is.
Ez van, nem tehetünk ellene semmit, hiába tépjük a szánkat a diákoknak. Én is elmondom, hogy aki nem teljesít félév közben, az ne akarjon javítani a félév végén. Mégis engedem őket, adok nekik rá lehetőséget.
Jó érzés látni, ha valaki javítani akar, és próbál is megtenni mindent ennek érdekében. Korábban már megírtam, hogyan is kell a helyén kezelni a félévi értesítőt.
Most arról írok nektek, hogyan is kellene hozzáállni ehhez a hátralévő időszakhoz
Először is egy tévhitet szeretnék eloszlatni: a félévi az nem bizonyítvány, hanem csupán egy értesítő. Ez azt jelenti, hogy az iskola értesítést küld arról, hogy az év közepén melyik tantárgyból hogyan is áll a nebuló.
Szóval, ha valaki azt mondja, hogy „félévkor megbuktam” (remélem, kevés ilyen lesz), akkor az egész egyszerűen nem igaz. Helyesen azt kellene mondani, hogy „a tanév felénél jelenleg bukásra állok”. Így sem szép, de sokkal jobban hangzik.
És érzésben is teljesen más: hisz a bukás azt jelenti, hogy az első félév nem sikerült. De a közoktatás nem egyetem, hogy félévekben, és az azokra kapott jegyekben gondolkodjunk. Inkább tekintsük ezt az értesítést egy lehetőségnek, hogy „most így állok, de még van fél évem javítani a jegyeimen”. Ugye, mennyivel másabb hozzáállás! Higgyétek el, ez a szemlélet pszichésen is hat a gyerekekre!
De mit is tehetnek a gyerekek annak érdekében, hogy javítsanak?
Semmi mást nem kell tenni, mint beszélni a pedagógussal (igen, velük is lehet, nem esznek embert, bár tény, hogy félév közeledtével ők is ingerültebbek), ha ezt még eddig nem tette meg a diák. Meg kell kérdezni, mit lehetne tenni a javítás érdekében. Esetleg milyen pluszfeladatokat lehet kapni, milyen dolgozatok lesznek, amikre még nagyobb erőbedobással kell készülni.
Tudom, van olyan tanár, aki ilyenkor elhajtja a delikvenseket. Sajnos. Ezzel a hozzáállással elég nehéz azonosulni.
Mondjuk, ha ilyen a kolléga, akkor a diák ezt általában tudja róla, ezzel pedig vállalnia kell azt is, hogy nincs javítási lehetőség. Szerencsére azért a pedagógusok többsége ilyenkor is ad lehetőséget a javításra.
Én például íratok még néhány dolgozatot, hogy tényleg lehessen javítani. Ezt el is mondom előre: ez azért van, hogy feltornázhassuk a gyengébb jegyeket.
Főleg a nyolcadikosoknál, a felvételi küszöbén számít a legtöbbet. Lehet adni beadandó dolgozatokat, feleléseket tartani, kiselőadást készíttetni a diákokkal. Persze, van, akinek ez sem elég, vagy ez sem jó. Azzal a diákkal nem nagyon lehet mit tenni. Ő kapja, amit kap, és lehet utána gondolkodni azon, mit és hogyan kellene változtatni a második félévben.
Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni. A tanárok sokszor nem azért mondanak nemet egy-egy felvetésre, mert gonoszak.
De ha 300 diákból 250 jön oda, hogy „nem lehetne-e, hogy írok egy beadandót a jobb jegyért”, akkor ki lehet számolni, hogy az mennyi munkával jár egy tanárnak.
Ezt meg nem mindenki vállalja, érhető okokból…
Nincs recept, nincs jó megoldás arra, hogyan is kellene jól csinálni
Illetve, mégiscsak van: egész évben egyenletes teljesítményt nyújtva, folyamatosan készülve tanulni, és így jegyet szerezni. Aztán persze felébredünk, és rájövünk, hogy a diákok elenyésző százaléka teszi ezt így. Pedig milyen jó is lenne. Az is igaz, hogy ilyenkor minden diák megígéri, sőt, meg is fogadja magának, hogy mostantól rendszeresen tanul, és ne a végén kelljen megszakadni és küzdeni. Aztán valahogy elfelejtődik ez, és május végén jön majd az újabb felébredés, aztán pedig a teperés…
De ne szaladjunk ennyire előre. Most kell javítani, most kell jó jegyeket szerezni. És az sem akkora baj, ha esetleg nem sikerül. Elvégre van még öt hónap erre…
Mindenkinek kitartást, sikerekben és jó jegyekben gazdag félévi bizonyítványt kívánok!
Balatoni József
Ha pedig azért még most is a körmödre ég a sok feladat és javítani való, mert hajlamos vagy a halogatásra, akkor jó hírünk van: a ma tíz órakor megjelenő cikkünk épp a Pató Pál úr-jelenséggel foglalkozik!