-

Innen indultam

Gyors helyzetfelmérésem az alábbi eredményt mutatta: a nap végére a táskámban tobzódott két parkolójegy, pénzfelvételi bizonylat, Kinder-tojásos kütyü tartó, egy fél literes ásványvizes palack, csokis papír, két papír zsebkendő, egy szórólap – azaz megközelítőleg annyi szemét, amit zero waste szakértők egy teljes év (!) alatt halmoznak fel.

A kukám tartalma így festett: nagy adag narancshéj, fogkrémes tubus, teleírt jegyzetfüzet, almacsutka, koszos papírtörlők és szalvéták, műanyag zacskók nasihoz, nejlonszatyrok, ételmaradékhoz használt fólia és tetemes mennyiségű zöldséghéj. Mindehhez jött még a kétkedő férj, és a témát kissé elutasító barátnőm kijelentése: „Ebben a rohanásban, két gyerek, főzés, mosás, takarítás mellett arra már nincs időm, hogy a szemetemre is odafigyeljek.”

De ekkor már furdalta az oldalamat annyira a kíváncsiság, hogy kipróbáljam, milyen lehet minél kevesebb hulladékot előállítani.

Recycling helyett precycling

A hulladékmentes életmód koronázatlan királynője: Bea Johnson kétgyerekes családanya. Akkor szembesült a felhalmozott és nem használt dolgaikkal, amikor kisebb lakásba költözött. Innen pedig egyenes út vezetett oda, hogy a megelőzésben is elmerüljön.

Azt vallja, hogy nem a szelektálás, hanem a szemét termelésének megfékezése adhat valódi választ a bolygónkat veszélyeztető hulladék, és a le nem bomló szemét problémájára. Magyarul: ha nem csinálsz annyi szemetet, akkor könnyebb lesz menedzselni.

Bea nemcsak minimálásra szorította négyfős családja szeméttermelését, de mára a hulladékmentes életmód szószólójává vált, és férjével sikeres vállalkozást vezet: zero waste témában ad tanácsot életmódváltóknak.

A New York-i Lauren Singer a műanyagmentes háztartás ötletétől jutott el a hulladékmentes életforma megvalósításáig, de világszerte sok helyen ütik fel fejüket a mozgalom lelkes követői. A szomszédos szlovén Ljubljana, amely az első európai „zéró hulladék” főváros. Ez azt jelenti, hogy hamarosan elérik az ideális szintet: a városlakók által termelt teljes hulladékot újrahasznosítják. 

Franciaország betiltotta a műanyag zacskókat, és hasonlóképpen tett Afrikában abszolút úttörőként Ruanda is. Svédország, ahol a háztartási hulladék egy százaléka landol a hulladéklerakókon, újrahasznosító üzemeihez importálja a szemetet. Magyarországon is vannak kezdeményezések, szervezetek, amelyek ebbe az irányba indultak el, bloggerek akik tanácsot adnak. A Humusz Szövetség például sokoldalú és részletes tájékoztatást nyújt a honlapján és lakossági rendezvényeken is. Információ, ötlet rengeteg van. 

Úgyhogy belevágtam, abszolút kezdőként.

Íme, az első hónapom, hét lépésben:

1.
A kukám és a táskám tartalma alapján a fő veszélyforrás a piac, így az ott begyűjtött szatyrok visszaszorítása volt az első lépés. Textiltáskát eddig is használtam a bevásárláshoz: ebben vittem haza a zöldségeket, gyümölcsöket szépen, külön zacskókba bújtatva. Némi meggyőzőkészségre is szükség volt a helyi kispiacon, hogy ne tegyenek mindent szatyorba – és részemről pedig fegyelmezettségre, hogy mindig magammal vigyem a textiltáskákat. Többszörös visszaesőként még jó párszor lekaptam a boltban a zacskót, amikor a reggeli rohanás a feledés homályába süllyesztette új törekvésem.

2.
A PET (polietilén)-palackokra próbálok nemet mondani. Helyettük műanyag kulacsban viszek magammal vizet.

3.
A leginkább ingoványos terület a bevásárlás: az előrecsomagolt sajtok, a dobozos joghurtok, a papírban kimért füstölt húsok, a zacskóba tett kiflik útvesztőjéből kitalálni tervezést, fegyelmezettséget... és némi időt igényel. A csomagolásmentesen (is) árusító helyek feltérképezéséhez is időre van szükség. A tervezés is fontos, hogy ne felejtsem otthon a megfelelő táskákat, üvegeket, tojástartókat. Az impulzusvásárlás elkerülése pedig megkívánja a fegyelmezettséget.

4.
A mi környezetünkben nincs csomagolásmentesen árusító üzlet, de a piacon árult tejfölhöz, sajtokhoz, füstölt húsokhoz és halhoz üvegedényeket rendszeresítettem, és olyan eladókat kerestem, akik rugalmasan kezelték a kérésemet. (Bea szerint a: „Nincs szemetesem” című varázsmondat segíthet a meggyőzésben). Kicsit macerás, előkészületet igényel, de jelentős papír- és műanyagmennyiség begyűjtését lehet ezáltal megelőzni.

5.
A papírtörlőt és a szalvétákat textilre cseréltem. A fólia használatát visszaszorítottam.

6.
Amit az elmúlt hetekben tanultam meg: a lejárt gyógyszerek a patikákban, használt sütőolaj a MOL-kutakon leadható.

7.
Komposztálni nagyon szeretnék, de szakemberek megerősítik kétkedő férjem véleményét, mely szerint a városi lakás második emeleti erkélyén ezt nem lehet megoldani – de keresem a megoldást. (Aki mégis gyűjtené a szerves hulladékot, több helyen is leadhatja Budapesten.)

Itt tartok most

Egy hónap alatt nekem ennyit sikerült beépítenem a mindennapokba, de az ötletek tárháza a házilag készített tisztító- és szépségápolási szerektől a lebomló fogkefén át az otthon előállított fogporig végtelennek tűnik.

Hulladékmentesen élni szemléletváltást, tudatosságot, előretervezést és szervezést igényel, de ha valaki követi Bea Johnson 5R-koncepióját, hamar rákaphat a dolog ízére. Ezek angolul a refuse, reduce, reuse, recyle, rot, vagyis magyarul utasítsd el, csökkentsd, használd újra, dolgozd föl, komposztáld.

Fontos a sorrendiség is; elsőként ne is fogadjunk el semmilyen csomagolóanyagot, csökkentsük a fogyasztási cikkeink számát, használjuk többször ugyanazt a dolgot, hasznosítsunk újra, és komposztáljuk a szerves hulladékot.

Úri huncutság? Nem hinném...

És, hogy miért lesz ez az életmód olcsóbb? A csomagolásmentes vásárlás pénztárcakímélő(bb), a tervezett, tudatos vásárlással az impulzusvásárlás elkerülhető (ezzel még küzdök), így csökken a fogyasztás és a felhalmozás. Bea Johnson hetente egyszer vásárol be, és évente kétszer vesz – használt – ruhát. A szervezett életmód, a csökkentett bevásárlások, fogyasztás és shoppingolások miatt a szabadidő is megugrik.

Mindez hippi-életmód lenne, szimpla urizálás vagy nagyvárosi hipsztereknek való trendi vagányság? Szerintem egyik sem. A nagymamám az ötből legalább három R-t alkalmazott: piacról hordta üvegben a házi tejet, tejfölt, a cukros papírzacskókat a spájzban gyűjtötte, hogy utána gyümölcsöt küldjön nekünk benne, a felbontott borítékra még gyöngybetűkkel listázta a bevásárolnivalót, és komposztálta a kertben a zöldség- és gyümölcshéjat.

Egy ismerősöm szerint akkor érdemes ilyen erőfeszítéseket tenni, ha az emberek kilencven százaléka is csinálja. Tény, hogy ebben az esetben lehetne látványos eredményt felmutatni. De úgy gondolom, tartozunk annyival a környezetünknek, az utánunk jövő generációknak, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük, hogy ne terheljük még jobban az így is kizsigerelt bolygónkat.

A fentieken kívül mégis az fogott meg legjobban a hulladékmentes életmódban, amit Bea Johnson hangsúlyoz: a dolgok helyett az élményekre kerül a hangsúly, a fogyasztás és a birtoklás helyett a tapasztalás kerül a középpontba. Érdemes kipróbálni!

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha tetszett Éva írása, látogass el szerzői oldalára, ahol a könyveiről is találsz információt! KATT IDE!