Végrendelet a kórházban

„Elkezdtem írni a végrendeletemet” – ezzel várt Ákos a kórházban, amikor bementem hozzá. Ott a kórházi ágyon, egy sima A4-es papíron írta végül meg. Nagyjából két mondatból állt, lényegében annyi szerepelt a papíron: „minden a tiéd”. 

– És a gyerekek? – kérdeztem.
– Róluk úgyis te gondoskodsz majd a legjobban.

Ott és akkor, a legnagyobb hittel és bizalommal volt az iránt, hogy ezt elrendezte. Még éppen időben. Másnap halt meg.

12 évig éltünk együtt. Nem házasodtunk össze. Ebben nem volt köztünk mindig egyetértés. Érzelmek, családi minták, mindennapok – számtalan oka volt minden szinten. Voltak olyan periódusok, amikor azt éreztem, hogy szeretném, ha feleségül venne. Érzelmi okokból, hiszen ma a legtöbben érzelmi szerződésnek tekintik a házasságot, még ha eredetileg gazdasági szerződés is. Ákos viszont vonakodott, mert már volt egy házassága fiatalon, ami nem tartott tovább fél évnél, és kudarcélményként maradt meg benne. Egyvalamiben viszont egyetértettünk: hogy három gyereknél jobban úgysem köt minket össze semmi.

Csakhogy jogilag olyan nincs, hogy „minden az enyém”

Mert hát, ki örököl kötelezően egy halálesetet követően? A házastárs és a gyerekek. Ha nincs házastárs, akkor csak a gyerekek. Előállt az a helyzet, hogy én, mint végrendeleti örökös – aki lehetne akár a szomszéd néni is – szembekerültem a törvényes örökösökkel, a saját gyerekeimmel. A jog ugyanis abból indul ki, hogy ebben az esetben a két fél ellenérdekelt. Ha nem lett volna végrendelet, akkor mindent a gyerekek örököltek volna, függetlenül az évekig tartó, és hivatalosan nem bejegyzett élettársi kapcsolatunktól.

Így azonban a hagyatéki tárgyalásokon a gyerekeimet velem szemben egy, a gyámhivatal által kirendelt eseti gyám képviseli.

Életszerűen, kapcsolatunk kezdete óta vagyonközösségben éltünk. Egy, az Ákos nevére nyitott bankszámlát használtunk közösen, ide jöttek a bevételeink, innen költöttünk, haláláig együttesen használtuk. Nekem társkártyám volt hozzá. Viszont nem bírtam a számla felett rendelkezési joggal. Ezért Ákos halála után ezt a számlát a hagyaték jogerős átadásáig zárolták. Az a plusz aláírás pont ennyivel több jogosultságot jelent.

A gyerekeim hivatalosan vagyonos kiskorúak lettek

Én pedig vagyonkezelésre jogosult szülő, akit a hivatal figyelmeztetett, hogy ugyanazzal a gondossággal vagyok köteles eljárni, mint a saját ügyeimben. Bizonyos összeg felett (a jelenlegi öregségi nyugdíj tízszerese, 285.000 Ft) csak a hivatal jóváhagyásával rendelkezhetek a vagyonukról. Ha például ebből a pénzből egy számítógépet szeretnék nekik venni, a gyámhivatal jóváhagyását kell kérnem. 18 éves korukban majd kapnak egy értesítést a gyámhivataltól, hogy mennyi az örökségük, és akkor kell nekik átadnom.

Mellette ugyan a végrendeletben foglaltak alapján lett egy saját részem az örökségből, amivel rendelkezhetek, de – tekintettel arra, hogy sem bejegyzett élettársak, sem házastársak nem voltunk – örökségi illetéket kell fizetnem ezen összeg után: a rám eső hagyaték értékének 18 százalékát. A házastárs végrendeleti öröksége – illetve a most már a bejegyzett élettársaké is – illetékmentességet élvez. Végül családtagok és barátok nyilatkoztak az eljáró közjegyzőnél arról, hogy első gyermekünk születése előtti időponttól élettársi vagyonközösségben éltünk, így a végrendeletben meghatározott örökség egy hányada kikerült a hagyatékból, és azt az élettársi vagyonközösség jogcíme alapján illetékmentesen megkaptam. Megjegyzem,

erre a lehetőségre sem a gyámhivatal, sem a közjegyző nem hívta fel a figyelmemet...

És ott volt még a cég is...

Az egész hagyatéki eljárás másik fő problémája az volt, hogy a végrendeleti örökség részét képezte Ákos cége, amit a halálos ágyán rám hagyott. Csakhogy a céget is közösen örököltük a kiskorú gyerekekkel, ami leginkább azért okozott volna gondot, mert taggá válásuk esetén a cég minden lényeges döntéséhez a gyámhivatal előzetes jóváhagyása lenne szükséges. Emiatt úgy kellett átrendezni a hagyatékban lévő vagyonelemeket, hogy a gyerekeknek inkább nagyobb hányad jusson másból, de a cégben ne maradjanak benne tulajdonostársként.

Végül majdnem minden megoldódott

A teljes folyamat másfél évig tartott – annak ellenére, hogy nem voltak marakodó felek, korábbi házasságból született gyerekek, satöbbi. És még a hivatalok, és a kirendelt ügygondnokok is kifejezetten együttműködők voltak. De amikor az ember érzelmileg is nehéz időszakban van, akkor ez egy extra teher. Aki előrelátóbb, és rendben tartja az ügyeit, az ennyit segíthet a hátrahagyott családnak. Utólag visszagondolva, mindent megoldhattunk volna házasság nélkül is.

A közös ügyeinket, az adminisztrációt, a hivatalos papírokat, ilyeneket tudatosan, átgondolva mind rendbe lehet tenni.

Azt látom, hogy a mindennapokban azonban csak keveseknél van mindez tisztán és egyértelműen elrendezve.

De azért az özvegyi nyugdíj összege még mindig nem derült ki...

Kezdve a munkaszerződésekkel és bérpapírokkal. Ezalatt a másfél év alatt a végleges özvegyi nyugdíj megállapítására sem került sor, csak az előleget kaptuk eddig. (Özvegyi nyugdíj három közös gyerek után házasság nélkül is jár.) Ehhez ugyanis Ákos munkaviszonyban töltött éveit, és keresetét veszik számításba, ezek alapján határozzák meg az összeget, és mivel a kapcsolatunk előtt pár évig külföldön dolgozott, onnan is bekérik a papírokat. Nos, én a napokban a negyedik levelet küldtem a kinti nyugdíjfolyósítónak, hogy küldje el az adatokat – ők meg tőlem kérik azokat. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha a kapcsolatunkat megelőző időszak papírjai is egyben, rendezetten meglettek volna.

A tanulság: érdemes előre gondolkodni

A tapasztalataim fényében azt tanácsolnám, hogy akinek cége, vagy közös cége van valakivel, az előre gondoljon rá, mi legyen, ha esetleg történik vele valami. Kössenek egy megállapodást, hogy ebben az esetben mi lesz az ő részével, ki és mikortól legyen ügyvezető (vezető tisztségviselő). Nálunk a cég Ákosé volt egyszemélyben, ráadásul az ügyvezetői tevékenységet kizárólagos aláírási joggal is ő látta el, ami azt jelentette, hogy a hagyatéki leltár felvételét követően a céges bankszámlát is zárolták. Külön egyedi kérelmekkel tudtuk csak elérni, hogy használhassuk, és a cég működését ez ne bénítsa meg. Ügyvédi megkeresésre végül a bank biztosított a társaság számára egy limitált hozzáférést, amivel legalább a kifizetések megtörténhettek. De ha a céges bankszámlán lett volna egy másik rendelkező fél, és nem egyedül Ákos lett volna jogosult eljárni, ez a fennakadás sincs. Így azonban a jogerős hagyatékátadás időpontjáig kizárólag a közjegyző által kirendelt ügygondnok felügyeletével és jóváhagyásával  intézhettük a társaság átutalásait, ideértve a különböző NAV-járulékok és adók, valamint munkabérek kifizetését is. 

Az egyetlen értelmezhető státusz: a feleség

Emlékszem, amikor Ákos halála után négy nappal bementem az önkormányzathoz, hogy kikérjem a halotti anyakönyvi kivonatot, nem értettem, miért beszél olyan furán velem az ügyintéző.

Hát azért, mert Ákos családi állapota a rendszerben „elvált” volt. Erre megjelenik egy nő, aki nem a volt feleség, és intézkedik.

Kértem, hogy nyomtasson több példányt a halotti anyakönyvi kivonatból, mert kelleni fog az árvasági segélyhez, erre rám nézett, és azt kérdezte: „Miért, ki a gyerekek anyja?” Mindenütt máshol is az volt az első kérdés, hogy én vagyok-e a felesége. Mert az egyetlen értelmezhető státusz. Az enyém nem volt az.  

Gyárfás Dorka