–

Nemrégiben egy gyermekvédelmi szakmai fórumon voltam, ahol az derült ki, hogy sok szakember veszélyeztetőnek gondolja, ha egy gyerek úgy megy bölcsődébe, hogy a szülő (az anya) nincs kényszerhelyzetben. Tehát nem lenne neki muszáj, csak így döntött a család.

Tény, ha egy gyerek úgy kerül bölcsibe, hogy ezzel párhuzamosan az anya nem megy vissza dolgozni, azt nemcsak az emberek nagy része, hanem időnként a gyerekvédelmi szakma sem nézi jó szemmel. Ennek sokféle oka van.

Ezek közül az a legelterjedtebb vélemény, hogy a gyereknek hároméves koráig egész nap szüksége van az anyára. Ha ez nem teljesül, veszélybe kerülhet az érzelmi biztonsága, a kiegyensúlyozott és zavartalan fejlődése.

Ennek a cikknek most nem az a célja, hogy ezt az elgondolást, vagy a „munka kontra anyaság” illetve az „egy kisgyerek jóllétéhez kell az anya teljes idejű jelenléte” tételeket értékelje. Így elöljáróban csak annyit szeretnénk elmondani, hogy ennél sokkal árnyaltabb a kép. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy elképesztően sokszínű mintázatokat találunk arra a világon, hogy egy anya mennyi időt tölt vagy tölthet otthon a gyerekével szülési szabadság formájában.

Abban talán egyetértenek a különböző vélemények képviselői – mindenféle értékítélet nélkül –, hogy egy gyerek jóllétének fontos része a szülői jelenlét, azonban nem kizárólagosan ettől függ. Ma már tudjuk a különböző kutatásokból, hogy a gyerek alapvetően akkor van jól, ha a szülei is jól vannak.

Az pedig nagyon sok mindentől függ, hogy melyik szülő szorong attól, hogy vissza kell mennie, dolgozni, és melyik attól, hogy otthon kell maradni. Alapvetően már ott kezd elcsúszni a dolog, ha bármelyiket csinálni „kell”.

Külföldi minta

Kezdjük rögtön ott, hogy egyre több országban már „szülői szabadságról” beszélhetünk, amit az anya és az apa maga oszthat föl egymás között. Ezen kívül az apát önállóan is megilleti a gyermekkel való „otthon maradás” joga. Svédországban például mindkét szülő otthon maradhat legalább 60 napig az újszülött gyerekkel, de ez az időszak akár hat-nyolc hétig is meghosszabbítható – azzal a kitétellel, hogy a 60 napon felüli időszakot a szülők közül bármelyik igénybe veheti. Ebben az időszakban 390 napig a fizetés 80 százaléka illeti meg a gyerekkel otthon maradó szülőt, majd további 90 napig a család költségeinek egy részét fedezi az állam.

A „szülői szabadság” mögött az a koncepció húzódik, hogy a szülőség alapvetően tanulható.

Tehát egy apa ugyanúgy el tudja sajátítani a gyermekről való gondoskodást, mint az anya. És a gyerek számára az is fontos, hogy egészen a kezdetektől fogva mindkét szülőjével szoros kapcsolata legyen.

Ha megnézzük, hogy mely államok biztosítják a leghosszabb olyan szülési szabadságot, amiért „fizetés” is jár (vagy legalábbis a jövedelem egy meghatározott százaléka) akkor azt látjuk, hogy a sort Finnország vezeti, majd Dánia és Norvégia következik az 52 hétig tartó, 100 százalékban fizetett szabadsággal. Szintén 52 hétig maradhat otthon az anya Szerbiában, Horvátországban és az Egyesült Királyságban is – abban azonban már komoly eltérések vannak, hogy ebben az időszakban a gyermek születése előtti jövedelem hány százaléka jár az otthonmaradó szülőnek, illetve milyen egyéb támogatási formák vehetők igénybe. Szerbiában 52 héten keresztül a szülés előtti jövedelem 100 százaléka jár. Horvátországban 26 hétig 100 százalék, majd a következő 26 hétben további, törvényben meghatározott összegű járulékot kap a család. Az Egyesült Királyságban az 52 hét első hat hetében a jövedelem 90 százaléka jár az államtól, fix támogatás nagyjából kilenc hónapig jár, és alapvetően a munkáltatók kezébe adja a törvény a döntést, hogy milyen konstrukcióban támogatja a szülőt. 

Azon ma már nem lepődünk meg, hogy akkor is élen járnak a Skandináv országok, ha jólléti, gyermekjólléti kérdésről van szó. A sor végén Pápua Új Guineát és az Egyesült Államokat találjuk. Ezekben az országokban az állam semmiféle támogatást nem nyújt a gyermek születésekor. Pápua Új Guineában hat hetet maradhat otthon az anya, amiért semmiféle pénzbeli juttatás nem jár. Az USA-ban pedig tizenkét hetet – ha anyagilag meg tudja oldani. Merthogy ott sem jár támogatás erre az időszakra.

Ennek kritikáját a legközérthetőbb (és kétségtelenül a legszórakoztatóbb) módon a tévés John Oliver készítette el még 2015-ben. Rávilágítva arra, hogy miközben

az rendben van, hogy vannak anyák, akik a lehető legrövidebb időn belül vissza szeretnének térni a munkába, az nagyon nem oké, ha azok az anyák viszont, akik szívesen maradnának otthon, nem tehetik ezt meg, mert nem tudják megoldani a kieső jövedelem pótlását.

A műsorban bemutatott egyik anya például azt mesélte, hogy megszülte koraszülött gyermekét szerdán, majd a következő hétfőn már vissza kellett mennie dolgozni. Nem engedhette meg magának a család azt a jövedelemkiesést, amit az anya fizetés nélküli szülési szabadsága jelentett volna.

Itthoni helyzet

Magyarország a 24 hétig tartó, és a szülés előtti jövedelem 70 százalékát biztosító csed (azaz csecsemőgondozási díj – a szerk.) rendszerrel az egyik legnagyvonalúbb országának számít. Pozitívum, hogy négy héttel a várható szülés előtt már igénybe vehető a szülési szabadság (hasonlóan Finnországhoz vagy Dániához). Az apák számára biztosított egyhetes szülési szabadság tekintetében viszont lenne még hova fejlődni.

A magyar rendszer igazi sajátossága azonban az, hogy más kelet-európai (pontosabban a volt szovjet blokkhoz tartozó) országhoz hasonlóan, a szülési szabadságot követően is nagyon hosszú ideig lehetővé teszi elvileg az állam, hogy az anya otthon maradhasson a gyerekével (bár egyre csökkenő mértékű pénzügyi támogatással).

Nálunk a 24. hetet követően, további 156 hetet maradhat otthon a szülő. A csed után jön a gyed és a gyes. Utóbbi összege 28.500 Ft, immár hét éve. Előbbit pedig a szülést megelőző két év jövedelme alapján számolják ki. A jövedelem 70 százaléka, de maximum a minimálbér kétszeresének 70 százaléka lehet, amihez hasonló rendszert Litvániában, Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Ukrajnában, Belorussziában és Lettországban látunk csak. 

A témával hamarosan tovább foglalkozunk majd egy következő cikkben, melyben a gyes szubjektív megítélését járjuk körbe. Megvizsgáljuk, hogyan éli meg ezt az az anya, aki nem marad otthon három évig a gyerekével, és azzal kénytelen szembesülni, hogy emiatt „kinézik".

A nemzetközi példák főképp azt hivatottak illusztrálni, hogy miközben az embergyerekek biológiai fejlődése, szükséglete mindenhol a világon ugyanaz, nagyon is eltérő annak lehetősége, hogy mennyi időt tölthet együtt a szülő és a gyerek az első időszakban a különböző állami rendszerekben.

Az igazán jó megoldás ezen a területen is az lenne, ha – külső kényszerektől függetlenül – az anya és a gyerek közös szükséglete határozhatná meg, mennyi időt töltenek együtt... és hogyan.

 Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Maria Symchych