-

Vagányság

Akik ismernek, azt szokták mondani rólam, hogy én egy vagány csaj vagyok. Elárulok egy titkot: nem vagyok az. Rengeteg dologtól félek. Nagyon. Csak úgy gondolom, választhatok. Választhatok, hogy a félelem leblokkol, megbénít, irányít... vagy megpróbálom legyőzni. És legyőzni csak úgy lehet, ha belemegyek, bele a közepébe annak, amitől félek. Belevigyorgok az arcába, hogy „hello, szia, hát te ki vagy, és most mit fogsz csinálni velem?"

Olvasónk, Tóth Tímea

Többnyire semmi rosszat.

Valamilyen szinten a félelmeim remek összefoglalója a jet-ski. A parajet-ski verseny, amit évente tartanak, mozgássérülteknek.

Nem az a félelmetes, amikor megyünk, fúj a szél és bedől a gép, felcsapnak a hullámok és rohannak felém a bóják. Az már a szabadság érzete. Az igazán félelmetes, amíg eljutok idáig.

Amíg rámszuszakolják a mentőmellényt, és kiemelnek a kerekesszékem biztonságos keretei közül azok az emberek, akiket évente egyszer látok. Amíg félek, hogy a lábam be ne akadjon, amikor ráültetnek a gépre, és hogy le ne pottyanjak, mielőtt meglelem az egyensúlyi helyzetet. A felszállás előtti percekben mindig az jár a fejemben, hogy „kell ez nekem"? Nem először csinálom, de nem lehet megszokni. Mindig más a helyzet, a segítő, a gép, és én magam is változom. De egy dolog nem változik jó ideje.

Az év maradék 364 napján, ha hasonló „félelmetes” helyzetbe kerülök, eszembe jut, hogy ha a jet-ski ment, ez is menni fog.

para2

 

Ez az én sajátos pszichoterápiám, de másnak is csak javasolni tudom. Nem a jet-skizést, bár azt is, hanem azt, hogy nézzen szembe a félelmeivel. Ne hagyja, hogy az irányítsa, és főleg ne hagyja, hogy mások irányítsák a félelmei erősítésével. Mindig lesznek félelmetes helyzetek, emberek. De oda lehet menni, meg lehet nézni közelről, és megkérdezni, hogy: „hello, szia, hát te ki vagy?"

És mindjárt kevésbé lesz félelmetes.

Tóth Tímea

X. Magyar Parajet-Ski Kupa