Erőszak
Az erőszak az erőszak.
Akkor is, ha a nő nem kiabál, nem rohan el, hanem csöndben marad. Erőszak.
Akkor is, ha összeszorított szájjal és lábbal védekezik, aztán halkan, sírva nyugovóra tér a közös ágyban. Erőszak.
Akkor is, ha az agresszor úgy tesz, mintha előre megbeszélték volna. Erőszak.
Akkor is, ha a nő rövid szoknyát viselt az este. Erőszak.
Akkor is, ha flörtölt a férfival, ha napok óta flörtöl vele, de aznap este nemet mondott. Erőszak.
Akkor is, ha a csókolózás után mondott nemet, akkor amikor fogdosni, ölelgetni kezdték, szétfeszítették a lábát. Erőszak.
Akkor is, ha nem történik közösülés, de a másik akarata ellenére tapogatás, az intim szféra, a szemérem megsértése, megalázó helyzetbe hozás, igen. Erőszak.
Akkor is, ha frusztráltan azt üvöltik a füledbe: „örülj, hogy egy ilyen pali megdug!” Erőszak.
Akkor is, ha szidnak, ostobáznak, aláznak, megszégyenítenek. Erőszak.
Akkor is, ha a kommentelők sokasága szerint megérdemelte: „minek megy egy ilyen műsorba, minek incselkedik!” Erőszak.
Akkor is, ha mindez a tévékamerák előtt zajlik, és akkor is, ha titokban, egy otthon hálószobájában, egy kocsi hátsó ülésén, az erdőben, egy legénylakáson, akárhol. Erőszak.
Akkor is, ha másnap a nő egy másik felvételen, egy sűrűn körbeült asztalnál megszeppenve jelenti ki, hogy „nem, dehogy, nektek teljesen igazatok van, nem volt az erőszak. Nem emlékszem. Már magam sem tudom.” Erőszak.
Akkor is, ha a csatorna első reakciója az, hogy ezzel a felvétellel eltussolja, tompítsa a dolgot. Erőszak.
Akkor is, ha belső vizsgálat indul, hogy „felülvizsgálják a műsor szerkesztési folyamatait.” Bármi történt a vágószobában. Erőszak.
Akkor is, ha Magyarországon alig minden századik szexuális bántalmazásból lesz rendőrségi ügy. Erőszak.
Akkor is, ha a show folytatódik. Erőszak.
Az erőszak az erőszak.
