Ég a ház (fikció és valóság)
Az elmúlt hetek híreit egyetlen téma uralta. Tudjátok, melyik az. Nincs közömbös ember. Nincs olyan, akinek ne lenne véleménye. És lassan nincs higgadt véleménynyilvánítás sem. Arra gondolunk, hogy vajon hány családi-baráti vacsora ízét keserítették meg a durva viták, hány barátság ment rá az éles nézetkülönbségekre, hányan álltak neki „megtisztítani" a Facebook-oldalukat azoktól, akik nem úgy gondolkodnak, mint ők... Arra gondolunk, hogy ez az írás: egy mese. Aztán arra, hogy: nem, ez mégis a valóság. Kerpel Éva, a Kék Vonal Gyermekkrízis Központ volt munkatársa, nemzetközi mediátor vendégposztja.
Ég a ház. Gyerekek vannak benne, sokan, akik nem tudnak kijönni segítség nélkül. Körbeálljuk a házat és megpróbáljuk eldönteni, hogy ki építette ilyen hanyagul, nem tűzálló anyagokból. Megpróbáljuk eldönteni, hogy mi lehetett a tűz oka. Lehet, hogy a gyerekek rosszalkodtak. Az is lehet, hogy az értük felelős nevelők, szülők, nem tartották be a tűzvédelmi szabályokat. Milyen gusztustalan dolog már dohányozni! Meg egyébként is, tudjuk, hogy ezek milyen gyerekek. Nem véletlenül kerültek ide, nem véletlenül nem otthon alszanak a családjukkal. Jobb lenne, ha ezek nem itt lennének, szem előtt. Talán valami távolabbi helyen, ahová valók. Nem is értjük, hogy miért nem csinál valamit a kormány, nem kéne ezt megengedni. És akkor persze tüzet csinálnak és minket is veszélyeztetnek, mi lesz, ha átterjed az egész utcára?
A ház két tűzoltóközpont határán van. Nem világos, hogy melyiknek kéne oltania a tüzet. Igazából egyik sem szeretné, egyre nagyobbak a lángok, kevés az ember, nem kéne, hogy a hős tűzoltók pont ezek miatt sérüljenek meg.
Vannak, akik vödrökben hordják a vizet, mások figyelmeztetik őket, hogy nincs joguk szakértelem nélkül tüzet oltani. De a vízhordók nem hallgatnak a jóindulatú tanácsra, szerintük ki kéne menteni a gyerekeket. Van, aki berohan a házba, így ott eggyel több veszélyeztetett lesz, viszont lehet, hogy ki tud menteni egy pár gyereket. Vagy nem.
Hát így állunk. Ég a ház, benne éghetnek a gyerekek, de nem igazán tudjuk, mit kéne csinálni. Pedig elég egyszerű. Tüzet kellene oltani, gyorsan, szakszerűen, minden életet megmenteni, nem gondolkozni azon, hogy megérdemlik-e. Majd ha mindenkit kimentettünk, itt lesz az ideje azon gondolkozni, hogy mi legyen velük, hová költözzenek, hogyan tudjuk őket ellátni, mi lesz belőlük, hogyan kerüljük el, hogy elkallódjanak, ellenséggé váljanak. Most nem itt tartunk. Tarthattunk volna itt a tűz előtt, át lehetett volna gondolni, hogy hogyan lehet elkerülni a tüzet, de nem így volt. Most nincs erre idő. Ég a ház, gyerekek vannak benne, ki kell őket menteni. Ha nem teszi meg az, akinek ez a dolga (mi kentük fel erre a feladatra, a mi pénzünkből kellene jól döntenie), akkor nekünk magunknak kell cselekedni.
Kerpel Éva
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/sokolenok
