Sokat beszélünk arról (mi is több cikkben hivatkoztuk a tinédzserterhességtől a szexuális erőszakon át a pozitív testképig ), hogy mennyire fontos a fiatalok számára szexuális felvilágosítás, de keveset hallani arról, mire figyeljen ilyenkor a szülő, nevelő, pedagógus. Magyarul: mégis, hogyan mondjuk el neki?

Kínban a szülő, kínban a gyerek

Sokszor látjuk, hogy a felnőtt legalább olyan kínban van, amikor a szexről van szó, mint a gyerek.

A most tinédzserkorú gyereket nevelő generáció szexedukációja általában abban merült ki, hogy a védőnő bejött osztályfőnöki órára, és egy szottyadt banánon bemutatta, hogyan kell felhúzni az óvszert.

A hályogkovácsok magabiztosságával vágunk tehát bele felnőttként a történetbe: magunk is megkínlódtuk a saját szexuális életünket, és most erről kellene beszélni a gyerekeknek. Olyan gyerekeknek, akik már nem a tranzisztorkor hajnalán születtek, akiknek harmada (egyes kutatások szerint) már hétéves korban rákeres a „pornó” vagy a „szex” kifejezésre az interneten. Emiatt pedig miközben nagyon sokat látnak a mai gyerekek – mégis nagyon keveset tudnak.

Nem lehet elég korán kezdeni (kvázi)

Az is izgalmassá teszi az egész kérdést, hogy a felvilágosítás, a konkrét ismeretek átadása csak töredéke annak, ami igazán segít a felnövő kamaszoknak és a szexualitásra való nevelésnek. Ahhoz, hogy egy tizenéves ne félelmekkel, szorongással, tudatlansággal készüljön első szexuális együttlétére, nem elég a kamaszkor közepén elmondani neki hogy a „méhek is így csinálják.” Ezt már egészen pici korban érdemes elkezdeni. Ez leginkább abban teljesedik ki, hogyan látjuk a gyerekünket, ő hogyan látja saját magát (és a testét), hogyan kapcsolódik másokhoz, és milyen tapasztalatai vannak bizalomról, kötődésről, szeretetről.

Mielőtt pánikba esünk, hogy „Úristen, mit mulasztottunk el?”, ne gondoljunk semmi egzotikus vagy különleges technikára. A szexuális kapcsolat alapja ugyanaz, mint minden másé is: kötődés, biztonság, szeretet, kölcsönösség. Ezek hiányában nem tudunk önmagunk lenni, nem tudunk ellazulni, és nem tudjuk átadni magunkat az együttlét testi-lelki örömeinek, viszont a szexualitásban fokozottabb a kiszolgáltatottság, ami sérülékennyé tesz minket. Ezért

elengedhetetlen, hogy már egészen pici kortól a kölcsönös tiszteletre, és a bizalom fontosságára neveljük a gyerekeinket.

Amikor szülőként úgy döntünk, hogy nem ütjük meg a gyerekünket, pozitív megerősítésekkel neveljük, tiszteletben tartjuk a magánéletét, kifejezzük felé a szeretetünket... ezeket általában nem azért tesszük, mert azt gondoljuk, hogy ettől lesz majd boldog a szexuális élete felnőttként. Mégis, ezek mind-mind apró építőkövek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerek tudja: miben legyen megbízható a másik ahhoz, hogy biztonságban érezze magát mellette?

Önismeret, egészséges önbizalom, figyelem

Az önismeretüket, magabiztosságukat, egészséges önképüket és testképüket támogatjuk, amikor hiteles visszajelzéseket adunk nekik, őszintén válaszolunk a kérdéseikre, elmondjuk nekik azokat az érzéseket, gondolatokat, melyeket a tetteik, mondataik váltanak ki belőlünk. Minden reakciónkkal abban segítjük (jó esetben), hogy jobban megismerjék magukat és az őket körülvevő világot.

Tanítsuk meg gyermekünket figyelni – azzal, hogy figyelünk rá – azért, hogy ő is rá tudjon hangolódni a társára. A kommunikáció nemcsak verbális szinten zajlik, hasonlóan fontos a metakommunikáció; a szexualitásban ez fokozottabban érvényes. Társadalmunkban a szexualitás tabu, ezért beszélni is nehezebb róla, az aktív figyelem ilyenkor sokat segít. Ugyanilyen fontos, hogy hallja meg azt, amit a társa kér tőle, és ne higgye, hogy szavak nélkül is tudja, mire vágyik a másik. Váljon fontossá, amit kimondunk vagy más módon jelzünk, és lehetőleg nyíltan közvetítsük a vágyainkat. Az a lány, aki úgy nőtt fel, hogy a szülei és a körülötte lévő más felnőttek tiszteletben tartották a testét, az érzéseit, a döntéseit, és akinek magabiztosságát, önbizalmát gyerekkorában megerősítették, jó eséllyel nem fogja azt gondolni, hogy a szüzessége valami olyan dolog, amivel bárkit is meg kellene ajándékoznia.

A határokat akkor lehet tartani, ha már gyerekkorban tiszták a szerepek, tiszták az intimitás és az autonómia határai. Minden gyereknek fontos, hogy tudja, mit tehet meg és mit nem, mi az övé és mi nem, mi fölött rendelkezhet szabadon (feltétlenül kell legyen olyan, ami csak az övé), és mihez szükséges a felnőtt jóváhagyása.

Ha gyerekként megtanuljuk kezelni azt, ami a miénk, akkor kamaszként/felnőttként nem okoz nehézséget nemet mondani.

A tested a tiéd. A tested „szent"

Az autonómiának egyik fontos része a saját testünk. Már nagyon pici korban meg lehet tanítani, hogy mi a helyes, elfogadható érintés. Ki az, aki megsimogathatja, és melyik testrészén? Ki és melyik testrészét mosdathatja? Fontos megtanítani arra, hogy bármikor mondhat nemet, ha egy érintés kényelmetlen, nem jó neki. Ezek a lányokra és a fiúkra is egyaránt vonatkoznak, hisz a szexuális kiszolgáltatottság mindkét nemre érvényes.

A szexedukáció is olyan, mint az úri szabóság: hozott anyagból dolgozunk.

Ha egy gyerek nem úgy nőtt fel, hogy az ő teste szentség, ha nem tapasztalta meg a pozitív, szeretetteljes érintések és a kommunikáció mibenlétét, ha nincs önbizalma, akkor bizony a szexedukációban is több feladat hárul a felnőttekre.

A technikai ismeretek (fogamzásgátlás, biztonságos szex, nemi úton terjedő betegségek, stb.) mellett el kell kezdeni dolgozni azon, hogy a gyerek jobban megismerje önmagát, saját maga és családja kötődéseit. Enélkül ugyanis hiába tudja, hogy kell felhúzni az óvszert, ha jó eséllyel nem akkor, és nem arra a partnerre kerül, akire kellene.

Fontos az is, hogy a fiataloknál ne viselkedjünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy ez az időszak a kísérletezések, önmagunk felfedezésének időszaka. Valószínűleg lesznek egyéjszakás kapcsolatok, és a felhorgadó vágyaknak engedő pillanatnyi örömök. Fel kell készíteni őket arra, hogy a futó kapcsolatoknál fokozottabban figyeljenek a biztonságra. Fontos, hogy a kamasz legyen tudatában: minden szexuális együttlét egy új élet kezdetét jelentheti. Ha megfogan egy élet, és – ne adj' isten – döntési helyzetbe kerül a kamasz, bármi legyen is, mindenképpen egy életre szól annak a felelőssége. Ez a felelősség mindkét fél vállát egyformán nyomja, akár tudomást vesz róla, akár nem. A nem kívánt terhesség csak egyike a szexuális kapcsolatok veszélyeinek. Érdemes tájékoztatni a gyerekeket a szexuális úton terjedő betegségekről, azok gyógyítható és gyógyíthatatlan formáiról, ahhoz, hogy komolyan vegyék a védekezést, és ki tudják választani azt a formáját, ami a kapcsolat sajátosságainak, főleg bizalmi szintjének és stabilitásának megfelel.

A jó hír az, hogy bár a szexedukáció nem olyan egyszerű, mint a méhek nemi élete, de sosem késő elkezdeni, és ha őszinték vagyunk a gyerekeinkhez, nem is nagyon lehet elrontani. Beszéljünk velük, kuncogjunk együtt a saját hülyeségeinken, tévedéseinken és melléfogásainkon, mert ha elindítjuk a kommunikációt, már biztos, hogy nem jöhetünk ki rosszul belőle.

dr. Gyurkó Szilvia  és Szőke András