Húsvét van. Az első olyan hosszú hétvége az évben, amikor igazán nagyot kaszálnak a rendőrök a bizonytalan úttartású biciklik és autók megállításakor.

Nehéz az alkoholról őszintén és jól beszélni, főleg ha gyerekek is érintettek, és különösen Magyarországon, ahol majd mindenki „fel tud mutatni” a családtagok, rokonok között egy művelt alkoholistát, egy iszákost, egy zugivót vagy valakit, aki egyszerűen csak „szereti az italt”.

Nemzetközi adatok szerint a szülők alkoholfogyasztása miatti gyerekelhanyagolás körében kiemelkedően magas a látencia (azaz a rejtve maradás). Úgy sejtjük a WHO adataiból, hogy

a gyerekeknek mintegy 15-20 százaléka él olyan háztartásban, ahol legalább az egyik szülőnek problémája van az alkohollal.

Már önmagában annak meghatározása sem könnyű, hogy mit jelent gyerekjogi, gyereknevelési szempontból ha „problémám van az alkohollal”, hiszen nem minden esetben befolyásolja a szülői képességeket a rendszeres alkoholfogyasztás. Noha idővel rendszerint kialakul a gyerek iránti figyelmetlenség, érzéketlenség, az agresszivitás, a gyerek szükségleteinek hárítása és a szülői következetlenség, türelmetlenség.

A súlyos alkoholproblémák és az alkoholizmus általában idővel gyerekbántalmazáshoz és elhanyagoláshoz vezet, a gyerekekkel szembeni rossz bánásmód teljes spektrumában, azaz előfordul a fizikai erőszak, az érzelmi bántalmazás, az elhanyagolás, a szexuális visszaélés, és a gyerek gyakran tanújává válik családon belüli erőszaknak is.

A gyereket már a terhesség idején is veszélyeztetheti az alkohol – az anya súlyos mértékű alkoholfogyasztása miatt. De a kockázat igazából folyamatos: a szülés után, kisgyermekkorban is az egyik legkomolyabb rizikója a gyerekbántalmazásnak és elhanyagolásnak, az alkoholfüggőség.

A magyar gyermekvédelmi rendszer adatai szerint a veszélyeztetett gyerekek közül legalább minden második olyan családban él, ahol a szülők valamilyen szinten küzdenek az alkohollal.

Itt kell eloszlatni azt a közkeletű meggyőződést, mely szerint az alkoholproblémák csak a szegény, munkanélküli, rossz körülmények között élő családokat sújtják. A valóság az, hogy minden társadalmi csoportban előfordul ez a probléma: különbség általában nem abban van, hogy iszik-e a problémákkal küzdő szülő, hanem hogy mit iszik.

Az alkohol jellemzően következménye valami olyan életvezetési nehézségnek, traumának, megoldatlan magánéleti vagy családi problémának, amin nem tud fogást találni a szülő. Ez az egész kérdés különösen nehéz attól, hogy a társas összejövetelek, családi és baráti találkozók, munkaidő utáni és hétvégi programok állandó kelléke az alkohol. Nem tiszta azonban, meddig tart az örömteli és vidám pillanatokban való boldog ellazulás és hol kezdődik az alkohol- probléma.

Ráadásul ez egy olyan csúszós lejtő, amin úgy lehet elindulni, hogy az ember sokáig észre sem veszi, hová jutott. A segítségkérés és a segítségnyújtás lehetősége így azután igen sokszor korlátozódik. A problémák egymásra rakódnak, és egy idő után az alkoholfogyasztás által okozott gondok még messzebbre sodorják a szülőt attól az eredeti nehézségtől, ami miatt először a pohár után nyúlt (munkanélküliség, sikertelenség, gyász, betegség, stb). Idővel a mindennapi rutin is nehézzé válhat: a lakás és a ruházat tisztán tartása, az ételkészítés, a gyerek biztonságára, ellátására való odafigyelés, hogy olyan „apróságokról” ne is beszéljünk, mint a tanárokkal való kapcsolattartás vagy a gyerek segítése a házi elkészítésében.

Az alkoholfogyasztás általában a szülő gyereknevelési elveire is kihat. Az ilyen problémákkal küzdő szülők között gyakoribb a gyerek feletti szigorú kontrollra törekvés, az autoriter nevelés, vagy éppen a túlzott büntetések és az indokolatlan engedékenység kiszámíthatatlan és következetlen elegye (és az emiatt összezavarodott gyerek viselkedése miatti düh és irritáltság).

A súlyos alkoholproblémák komoly következményekkel járnak a szülők és a gyerekek oldalán egyaránt.

A gyerekek gyakran dühöt, depressziót, összezavarodottságot, a bizalom hiányát és bűntudatot élnek meg az ilyen szülők mellett – a közvetlen gyerekbántalmazásról és elhanyagolásról nem is beszélve.

Érdekes módon azonban az ezekben a családokban felnövő gyerekek többsége jól „átvészeli” az ilyen gyerekkort, és olyan felnőtté válik, aki képes a gyerekkori élményektől kellő távolságot tartani. Nyilván sokféle tényezőtől függ hogy egy gyerek mennyire ellenálló, de a kutatások szerint, ha van olyan felnőtt a gyerek környezetében, aki támogató, megerősítő és pozitív szerepmodellként a gyerek támasza, és a családi funkciók egy része élő marad az alkoholproblémák ellenére is (például a családi ünnepek, nyaralások, együttlétek), akkor a gyerekek azért elég jól veszik ezt az akadályt (is). A kutatások érdekes módon még egy tényt megállapítottak:

ha a szülő alkoholproblémája megszűnik, a gyerek „öngyógyítási” folyamata rekordidő alatt beindul, és az érzelmi és lelki jólléte hihetetlenül gyorsan helyreáll.

A szülő alkoholfogyasztása tehát hat a gyerekekre. Mindenféle szinten. Akkor is, amikor jó szerepmodellként látható, és azt mutatja be, hogyan lehet felelősen alkoholt fogyasztani. Akkor is, amikor nyíltan és őszintén beszél a tinédzserkorú gyerekkel az alkoholról, és persze akkor is, amikor beül a volán mögé egy pohár sör után.

Az alkoholproblémával küzdő szülők egyik leggyakoribb „védekezése”, hogy ugyan kinek ártanak azzal, ha isznak, hiszen ez csak az ő bajuk. Ez azonban nincs így. A probléma mindenkire hat – és mindenki közül a legsérülékenyebb a gyerek.

dr. Gyurkó Szilvia

A finn reklám, amiről a bevezetőben írtunk:

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Africa Studio