Elkeserítő és feháborító, ami a dömsödi általános iskolában történt. A WMN gyerekjogi szakértője szerint a nyilvános bugyiletolás és behajoltatás nem más, mint érzelmi bántalmazás és erőszak. De tényleg: hogy juthat ilyesmi valakinek az eszébe?!
Kilencéves. És életében először szerelmes. Levelet ír a fiúnak, titokban. Egy közös barátot kér meg, hogy átadja... óra közben, a pad alatt. Ami ezután történik, azon az osztály jól mulat, de az ő szíve beletörik. Igaz történet, egészen rendhagyó módon elmesélve.
Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ! Szerinted ki az, aki a gyerekeknél is jobban várja a tanév végét?
Vajon valóban elvesztegetett idő, amit a gyerek – a szülők, tanárok szempontjából nézve – semmittevéssel tölt? Érdemes nyüstölni éveken át? Vagy inkább hagyjuk, hadd érjen be a maga tempójában? Íme, egy úgynevezett „későn érő gyerek" vallomása, aki ma már felnőtt. Mert persze csak felnőtt valahogy...
Zseniális húzás egy angoltanárként dolgozó olvasónktól: beleunva a folyamatosan hiányzó házik feletti nyűglődésbe, feltalálta a „nemkötelezőt". Íme, a titkos recept... és a megtáltosodott diákok diadalútja:
Amikor az a legnagyobb vágyad, hogy az anyukád ott üljön az első sorban, és párás szemmel, büszkén nézze a műsort, amit az ő napjára készítettetek. Ám ez a vágyad elérhetetlen...
Vajon mi kell ahhoz, hogy valakiből világraszóló mém, és tengernyi favicc főszereplője váljon? Mi teszi Chuck Norrist Móricka kollégájává? És miért nevezhetjük őt az Emberiség Bajnokának? Ma van a születésnapja. Úgyhogy megmondjuk.
Mi a különbség a hazai oktatási rendszer és a külföldi lehetőségek között? Miért akar egy tanár idegen országban dolgozni? És mi lesz velünk akkor, ha már a tanáraink is „külföldre szakadnak"? Szívszorító írás valakitől, aki kint kezdte a szakmát, aztán hazajött.
Bevallása szerint szinte mindent „a Telekinek" köszönhet olvasónk, aki mára szintén tanárként dolgozik. Az oktatásban zajló tiltakozás élére álló zuglói gimnázium volt diákjaként úgy érezte, nem bírja tovább magában tartani, amit gondol. Úgyhogy leírta és elküldte nekünk. Íme!
Azokért a tanárainkért, akiknek sokat köszönhetünk, a gyerekeink volt, jelenlegi és leendő iskoláiért, a magyar oktatásért, a jövőnkért ma mindannyian kockás ingben dolgoztunk. Pásztory Dóri és D. Tóth Kriszta különvéleményét is olvashatjátok, ami mindannyiunké.