„A nap végére mindenki a kiszolgáltatottságában vergődik: a diák, a szülő, az iskola, és azok a tanárok is, akiknek nehéz közösséget vállalni olyan kollégákkal, akikről tudják, hogy semmi közük a tanári hivatáshoz.” Avagy: mi (mindent) okoz a tanárhiány?
Éljenek a pedagógusok! És éljenek a jogaikkal is!
Te szeretted az oviban az alvást?
Keserédes beszámoló egy pedagógustól, aki szeret(ne) tanítani, de…
„Minden társadalom alapját jelenti a színvonalas oktatás, így a tanárok az egyik legfontosabb szereplői a világunknak. Egy olyan »faj« a pedagógus, akire nagyon kellene vigyázni, és már sokkal korábban fel kellett volna ismerni, hogy kihalóban van.” Így megyünk neki a tanévnek 2018-ban:
Jocó bácsit ezúttal az foglalkoztatja, hogy miért éreznek a gyerekek ellenállhatatlan kényszert a „Lehet egy kérdéssel több?” című játékra, amint elindulnak az osztálykirándulásra. Miért? Miért. Miért…
A jó pedagógusok tényleg kevesen vannak, éppen ezért óriási elismerés kellene, hogy övezze őket – ha máskor nem, legalább pedagógusnapon.
Apró, kicsi lépésekkel talán mégiscsak fel lehetne dönteni ezt az ódon, rosszul működő, kevés sikert és örömöt okozó oktatási rendszert. Hogy aztán új, jobb alapokat lehessen lerakni.
Vajon mit szólna Maria Montessori, ha látná, hogy hiába találta ki a módszereit a gyerekközpontú oktatáshoz – több mint 100 éve –, azok gyakran köszönőviszonyban sincsenek a mostani magyar állapotokkal?
Nem csak a gyerekeknek van elegük az iskolából júniusra. Jocó bá' őszinte írása.