„Olyan volt az egész, mintha mindannyian bűnözők lettünk volna gyerekként. És amikor ő, ez a tanár is ott volt, mint egy rendőr, akkor meg kellett játszani magunkat. Akkor nem volt nevetés.”
Mindenkinek van (vagy volt) kedvenc tanára. Ezt a 6+1 pontot egy 17 éves olvasónk írta – a legjobb szándékkal. Na, lássuk!
Olyan, mintha két világ lenne. Az egyikben a diákok lézengenek, és azt várják a tanáraiktól, hogy ne csupán tantárgyakat tanítsanak nekik, hanem azokon keresztül segítsék őket élni és tapasztalatokat szerezni. A másikban pedig az elfásult tanárok érzik úgy, hogy: „semmi nem érdekli ezeket a mai gyerekeket”. Ez patthelyzet, de Kalapos Éva Veronika szerint van megoldás.
Ezért lett Jocó bácsiból a mi kedvenc pedagógusunk...
Jocó bácsi leírta a pedagógusok világnapja alkalmából, mi az, amit ő szeretne. A lista azonban folytatható...
Mennyire más volna a világ, ha minden egyes osztálynak lehetne egy Jocó bácsija!
Elkeserítő és feháborító, ami a dömsödi általános iskolában történt. A WMN gyerekjogi szakértője szerint a nyilvános bugyiletolás és behajoltatás nem más, mint érzelmi bántalmazás és erőszak. De tényleg: hogy juthat ilyesmi valakinek az eszébe?!
Kilencéves. És életében először szerelmes. Levelet ír a fiúnak, titokban. Egy közös barátot kér meg, hogy átadja... óra közben, a pad alatt. Ami ezután történik, azon az osztály jól mulat, de az ő szíve beletörik. Igaz történet, egészen rendhagyó módon elmesélve.
Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ! Szerinted ki az, aki a gyerekeknél is jobban várja a tanév végét?
Vajon valóban elvesztegetett idő, amit a gyerek – a szülők, tanárok szempontjából nézve – semmittevéssel tölt? Érdemes nyüstölni éveken át? Vagy inkább hagyjuk, hadd érjen be a maga tempójában? Íme, egy úgynevezett „későn érő gyerek" vallomása, aki ma már felnőtt. Mert persze csak felnőtt valahogy...