A társadalmunkban a nagyszülőség képe is erős vonalakkal van körberajzolva. Az elképzelt jövőkép sokak számára ebben csúcsosodik ki, így az unoka nélküli élet nem csupán szerep- és identitásvesztéssel járhat, hanem az élethez való kapcsolódást is átszínezheti.
Kínában a hatóságok a legelképesztőbb módszerektől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy a fiatalokat valahogy gyerekvállalásra ösztönözzék.
Kupihár Rebeka költészete képes katarzist nyújtani az elmúlt évek megalázó jogfosztásaira. Mire a kötet végére érsz, a lelked csatatér, az érzéseid szanaszét hevernek, mégis jobban ki tudod húzni magad, és messzebbre látsz, mint korábban.
„Fontos megvédeni az embereket attól, hogy az interneten, a médiában a gyermektelenség ideológiáját erőltessék rájuk” – mondta Vjacseszlav Volodin, az orosz parlament alsóházának elnöke.
Minden negyedik várandósság veszteséggel végződik, ám az egészségügyi ellátásban sok esetben a többedik vetélésig nem is kezelik kellő súllyal a dolgot. Holott sok esetben akár már az első veszteség után is fényt lehetne deríteni olyan okokra, amelyek kezelésével esetenként megakadályozható lenne egy újabb, súlyos trauma megismétlődése.
„Ha bizonytalan vagy, nem kéne gyereket vállalnod” – hangzik el gyakran a tanács, ami nemcsak hogy nem segít a gyerekvállalásban bizonytalan nőknek, de olyan egysíkú lénynek is tekinti az embert, akiben nincs helye kételynek, egymásnak ellentmondó érzelmeknek. A gyerekvállalásban bizonytalan nők csoportjával alig foglalkozik a közbeszéd, miközben sokkal többen élnek meg ambivalenciát, mint gondolnánk.
Novella egy olvasónk, Molnár Gitta tollából, amihez valószínűleg sokan tudtok majd kapcsolódni.
Miklós Noémi nem azért született, hogy szem legyen, de gyerekkora óta küldetésének tartja édesanyja és édesapja helyett is látni a világot. Magát fura szerzetként jellemzi, hiszen két olyan székelyföldi látássérült ember nevelte Magyarországon, akik még egy teljesen más rendszerben és oktatásban részesültek, és még a nyelvjárásuk is sokban különbözött a helyiekétől. És mivel kiskorában másként tanították neki az életet, mint kortársainak, akadt bőven leküzdendő akadály, amíg felcseperedett.
Szabó Henrietta festőművész megkérdezte pályatársait, kinek milyen tapasztalata van az anyaság és a művészet összehangolásáról. Felhívására húsz nő küldött választ, szövegeiket összefűzi a bűntudat, a megvalósulatlanság és az elszigetelődés érzése, miközben a sorok között ott motoszkál a nagy kérdés: lehetnek-e a gyerekek a „főművek”, és ha igen, az kinek lesz jó.
Csak ültem leforrázva a képernyő előtt, mintha Gileádban néztem volna tévét. Magyar Péter, az üzemanyagárak, Orbán brüsszeli ténykedése, az elkeserítő Biden vs. Trump vita után ugyanis váratlanul a magzatélet védelme volt a téma az Egyenes beszédben.