„Az áramlásnak nevezett években arra próbálunk rájönni, kik is vagyunk, hol van a helyünk a világban, milyen szerepet kívánunk betölteni, és arra keressük a választ, amit egy harminchoz közeli nőnek állandóan feltesz a környezete: akarunk-e gyereket, ha igen, mikor, és ha nem, miért nem?”
„Áldassék a gyümölcs!”, azaz készülünk a következő Hello, WMN!-estünkre, amelyen azt a témát járjuk majd körül, köz- vagy magánügy-e a gyerekvállalás. Hadas Kriszta az egyik vendégünk lesz az eseményen, olvassátok el addig is a gondolatait!
Judit egy véletlen nyomán tudta meg, hogy valójában mi áll a szokatlanul erős menstruációja hátterében, ami aztán nehéz döntésre késztette.
Nagy port kavart az Állami Számvevőszék oldalán publikált elemzés, amely azt taglalta, hogy a nők túlreprezentáltsága a felsőoktatásban csökkentheti a gyerekvállalási kedvet. A kezdeti vérnyomás-emelkedés után Szabó Anna Eszter vett egy nagy levegőt, félretette az újságcikkeket, és megpróbálta higgadtan elemezni a tanulmányt.
„Ha valaki átjött volna, és azt mondja, hogy menj, és feküdj be a kádba, addig én ott ülök a gyerek mellett, hozd rendbe magad…”
Olvasónk úgy döntött, nem szül, bármit várjon is tőle a környezet. Elmondta azt is, miért döntött így:
Hogyan hat a nőkre és a gyerekekre a kényszerített terhesség? Ennek járt utána pszichológiai kutatások segítségével Milanovich Domi.
Boldogság. Nem úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Még mindig imádunk egymás méhében turkálni…
A gyereknél nincs csodásabb megkoronázása egy szerelemnek… ez igaz (sok esetben). De közben a gyerekvállalás átírja a mindennapjainkat, a szerepeinket, a vágyainkat, és nincs feltétlenül jó hatással a párkapcsolatunkra. Szakértővel beszéltünk a témáról.