Vajon ki miért dönt úgy, hogy nem vállal gyereket? Egy most megjelent könyv a különböző szempontokat tárja fel.
Te mivel egészítenéd ki ezt a listát?
Telnek a hetek szülés után, de a vágy csak nem tér vissza? Ez lehet a baj:
„Akkor még nem tudtam, hogy most nemcsak a magzatburok durrant ki: hanem az eddigi buborékom. Kész, nincsen tovább, minden totálisan más lesz, és nem azért, mert a világ fordul ki a négy sarkából. Hanem mert én az egész testemből-lelkemből” – egy fiatal nő anyává válásának csodás története.
Vajon a kisbaba keltette vágyakozás mindig egy nő életének a része marad? Amikor mást sugall az ember méhe és mást az agya…
Nemcsak az egykori születéskorlátozás negatív hatásaival, de a modern kor kihívásaival is meg kell küzdenie a kínai társadalomnak, ezért a népességfogyás egyelőre nem lassul.
„Szia! Csak azért írok, mert hallottam, hogy megjött a gyed, tudnál belőle utalni? Be kellene ugranunk a boltba a játszótér előtt, és nincs pénz a számlámon...” [pár órával később] „Jaj, ne haragudj, ezt csak most láttam, már késő?” „Igen, már mindegy.” „Akkor már nem utalok.” – Felnőtt emberként pénzt kérni valakitől nagy dolog. Nagy ügy. Nem egy semmi kis apróság. Főleg rendszeresen. Akkor is, ha amúgy simán ad. Hát még, ha nem.
Mert az, hogy „szeretlek” (meg az, hogy „én is téged”) kevés lesz. Itt a havi Herczeg Zsolt-adagunk. Előre szólunk: nem beszél mellé.
Az életben nagyon ritka, hogy valamire vegytiszta érzésekkel reagáljunk – ilyen a gyerekvállalás is. A rózsaszín cukormáz mellett mégis kevés szó esik arról, hogy mennyi ambivalencia, szorongás és félelem kapcsolódhat hozzá még akkor is, ha valaki szeretne gyereket – pedig fontos lenne, hogy ezekről is szót ejtsünk.
Lehet-e a gyerekvállalás projekt, ha az ember lassan kifut az időből? Lehet-e baráti alapon családot alapítani? Van, ahol erre külön társkereső appok jöttek létre, de mi a helyzet nálunk?