Még nem ébredtünk föl a sokkból, hogy meghalt egykori szerzőnk, kollégánk, Homonnay Gergő. 2017 és 2018 tavasza között tizenhét írása jelent meg nálunk. És – legyen szó kulturális témáról, ügyképviseletről vagy személyes történetről, mindegyikben ott volt ő maga, a teljes valójában: a harcai, az igazságkeresése, a szeretet mélységes, megzabolázhatatlan igénye. Első cikkét anyák napján írta. Ezzel búcsúzunk tőle.
Hol keressük karácsonykor az elvesztett szeretteinket? És hol találjuk meg őket végül?
Sokszor használjuk a kifejezést, amikor valaki meghal: „feladta”. De mit jelent ez valójában? Hogyan öl meg valakit a trauma?
„Öt napja nem ettem, két napja nem iszom, tele vagyok csövekkel, és félrebeszélek.”
4 testvér, 5 tárgy.
Búcsú egy édesanyától, a világjárvány következtében idehaza elhunyt több mint 33 ezer ember egyikétől.
Olvasd el, mivel jár a víz-, a sperma- vagy a mangóallergia, aztán ha neked is van valami ritka allergiád, mesélj róla kommentben!
Gyászról, veszteségről, gyertyalángokról, csillagokról, Kazimir Ágnes pszichológus szemén keresztül. Melegedjetek fel ti is.
Egy irodalmi antológia is segíthet abban, hogy az egyik legerősebb tabut, a halált ne kerülgessük többé, ne írjuk körül szépelgő szavakkal. Harminc magyar író harminc erős szövege a halálról, melyben a Magyar Hospice Alapítványról is kiderül harminc kevéssé ismert tény.
Kívülállóként fogalmunk sincs, milyen nehéz helyzetben van egy haldokló, aki már megváltásként tekint a halálra, de annak sincs könnyebb dolga, aki mindezt közelről nézi végig.