Kívülállóként fogalmunk sincs, milyen nehéz helyzetben van egy haldokló, aki már megváltásként tekint a halálra, de annak sincs könnyebb dolga, aki mindezt közelről nézi végig.
Születésnapi köszöntő anyának
Nem tud fájni, ha kitépni sincs mit a mellkasodból.
Vajon lehet egy tizenhat éves lány sebeit tizenegy év múltán gyógyítani?
Ha nem vagyunk képesek a megbocsátásra, azzal megnehezítjük az életünket?
Fotók, üzenetek, közösségimédia-profilok és bejegyzések – ez marad utánunk a virtuális térben a halálunk után. De mit tudnak ezzel kezdeni az örököseink, akár technikailag, akár lelkileg?
Nem kell hazudni a gyászolónak.
Két testvér, akiknek – bár ugyanazok a traumáik, a megküzdési stratégiáik merőben különböznek. Így lesz végül, hogy az egyik kénytelen a bátyja hamvaival a hátizsákjában végigsétálni a városon, meglátogatva a közös életük különböző helyszíneit, hogy végső búcsút vegyen a földi világtól.
„Az ember imádja szagolni az anyját, visszabújni belé – bárcsak lehetett volna jóval többször.” Szentesi Éva gyásznaplója ezen a héten:
Az agyam felfogja, hogy mi történt, képes vagyok megérteni, hogy már nem él, de mégis olyan, mintha egy filmben éltem volna abban a pár hétben, és egy utószóban rekedtem volna azóta.