„Régen a szüléseknél és az utolsó leheletnél is együtt volt a család, kicsik, nagyok, idősek. Ma az ilyesmit sokan barbár hókuszpókusznak tekintik” – Szabó Anna Eszter és pszichológus édesanyja, Kazimir Ágnes, ezúttal II. Erzsébet királynő halála kapcsán az élet végéhez fűződő viszonyunkról, a tradíciókról és a gyerekek bevonásáról beszélgettek.
„Azt akarom, hogy pont úgy és pont annyira szeressenek, mint amennyire én ragaszkodom valaki más emlékéhez” – írja Luca fájdalmasan gyönyörű írásában arról, milyen újra szeretni valakit egy súlyos veszteség után.
„Tudod te, hányszor fel akartalak hívni az elmúlt másfél évben?” – Szentesi Éva vallomása.
Ez az egész annyira igazságtalan!
Hogyan változtak a halállal kapcsolatos rituáléink? Miért olyan nehéz még mindig szembenéznünk vele? És mit tehetünk, hogy elfogadhatóbbá tegyük a tényt: az életünk bizony véges? Egyebek mellett ezeket a kérdéseket járja körbe az HBO MAX tabudöntő dokumentumfilmje.
Apák, szükségünk van rátok! Ha elhagytok minket, örökké hiányozni fogtok.
Kevés témát övez akkora tabusítás a társadalmunkban, mint a halál. Pedig az őszinte szembenézés vele és a halálfélelemmel segít abban, hogy teljesebb életet éljünk – bármennyi időnk legyen hátra.
Semmi sem úgy van, ahogy a gyászról szóló könyvekben írják.
A napszemüveg pedig nem a nap miatt van rajtunk a temetőben…
Az életünk egyik legnagyobb tabuja a halál; eltartjuk magunkat tőle, szorongunk miatta. Holott, ha nem merünk közel menni a halálhoz, ha a tagadásba burkolózunk ahelyett, hogy szembenéznénk a saját és a szerettünk életének végességével, elszalasztjuk a búcsú lehetőségét is.