Kevés témát övez akkora tabusítás a társadalmunkban, mint a halál. Pedig az őszinte szembenézés vele és a halálfélelemmel segít abban, hogy teljesebb életet éljünk – bármennyi időnk legyen hátra.
Semmi sem úgy van, ahogy a gyászról szóló könyvekben írják.
A napszemüveg pedig nem a nap miatt van rajtunk a temetőben…
Az életünk egyik legnagyobb tabuja a halál; eltartjuk magunkat tőle, szorongunk miatta. Holott, ha nem merünk közel menni a halálhoz, ha a tagadásba burkolózunk ahelyett, hogy szembenéznénk a saját és a szerettünk életének végességével, elszalasztjuk a búcsú lehetőségét is.
Egy édesanya, aki olyan korán meghal, hogy szinte emlék sem marad utána. Egy apa, aki nem jól szeret. Egy mostohaanya, aki legszívesebben kiradírozna a világból. Egy testvér, aki inkább magát pusztítja el lassan, de biztosan. Egy nehéz élet.
Gekkó vagy Bálint? Ez itt a kérdés.
Nektek mit tanítottak az elmúlt évek a halálról?
„Hiába voltunk otthon, a levegőt nyomta a bánat, mert bármilyen idilli volt is az állapot a korábbihoz képest, mind tudtuk, hogy ennek egyszer vége szakad. Talán még te is.”
Halál, gyász, veszteség… még mindig van mit tanulnunk ezekről.
„Nem az idő múlik, hanem mi.”