Az „introvertált unikornis”, aki elkészítette a saját sírfeliratát – 77 évvel ezelőtt született David Bowie
Úgy tartotta: a hírnév egy dologra jó, szuper helyet kapsz az éttermekben.
Úgy tartotta: a hírnév egy dologra jó, szuper helyet kapsz az éttermekben.
Jeannette és Alexander Toczko 75 évet éltek együtt, majd 24 óra eltéréssel haltak meg. Ruth és Harold Knapkénak 65 közös év jutott, ők 11 óra különbséggel hagyták itt a földi létet. Ahogy az életük minden percét, úgy az utolsó pillanatokat is együtt töltötték: összeölelkezve, kéz a kézben találtak rájuk. Cikkünkből kiderül, mi az oka annak, hogy az idős házaspárok gyakran egymást követik a halálba.
Meghatóan szép jelenet egy anya és a lánya között, amiben messze több van, mint ami a felszínen látszik.
Elvesztett anyukád kedvenc díszeibe, szokásaiba, nézésébe kapaszkodva töltöttél már el karácsonyokat? Nyáry Luca igen. Többet is. Most elmeséli nekünk, hogy még jobban örüljünk azoknak, akiket meg tudunk ölelni.
Hogy néz ki a gyász? A kérdés hallatán a legtöbben valószínűleg egy összekuporodva sírdogáló embert képzelünk el, aki éjjel-nappal az elvesztett szerettére gondol. Azonban a szakemberek hangsúlyozzák: a gyász ennél jóval komplikáltabb. Sőt, sokszor olyan formában jelentkezik, amit álmainkban sem gondoltuk volna.
Péterék egyik befogadott cicája váratlanul elpusztult. Írásából kiderül, hogy a velünk élő állatok elvesztése ugyanúgy fáj, ahogy a hozzátartozóké. Hisz ők is azok. A családunk részei.
Ha tragikus baleset történik az utcán, megszokott látvány, hogy a bámészkodók körülállják az áldozatot. Nincs ez másként a közösségi médiában sem.
A végső búcsúról és a gyászfeldolgozásról Z. Kocsis Blanka egy néprajzkutatóval, egy idősápolóval, és egy gyásztanácsadóval beszélgetett.
Temetőbe járni nem feltétlenül szomorú, nyomasztó dolog. Lehet felemelő, sőt vidám esemény is. Hiszen a halál az élet része, és akire emlékezünk, életben tartjuk.
„A felmenőink élete és halála a családunk története. A gyökereinkről és a múltunkról szól, ezért nem kérdés, ki lehet-e sétálni karon ülővel, totyogóval vagy óvodással a temetőbe. Valójában nem lehet, hanem kell, és mesélni kell arról is, kihez jöttünk, és miért hiányzik ő nekünk” – mondja a gyerekpszichológus.