Címke: halál

Ha el sem tudod képzelni, mi minden teszi különlegessé a VII. sírásóversenyt, ez a cikk neked szól!

A szelfik korában már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a legőrültebb szituációkban is képesek vagyunk fotókat készíteni. Ezt látva szokás azt mondani, hogy régen bezzeg minden más volt. Úgyhogy most merüljünk el a post mortem, azaz a halottak fotografálásának a történetében! Hogy lássuk, nincs új a nap alatt.

Megmutatni egy kutyának, hogy jár neki a boldogság – majd itt maradni mindazzal, amit ő mutatott nekünk.

Mit mondunk egy gyereknek, ha elveszíti egy közeli családtagját, szerettét? Ki dönt arról, hogy részt vehet a temetésen? Mennyire tudjuk kipárnázni a veszteséget a gyerekeink számára, és főleg hogyan?

Hogy képzeled el az utolsó 24 órád? Milyen ruhában szeretnéd, hogy eltemessenek? A kutyád kihez kerül majd – és az illető honnan fogja tudni, mikor kapott utoljára oltást? Na és a Facebook-profilod – azzal vajon mi lesz? Ezekről a témákról a többségünk nem szívesen beszél – pedig ha tetszik, ha nem, előbb-utóbb mindannyiunk életében aktuálissá válnak. Ebben segíthet a halálmappa összeállítása.

A barát gyászát – tévesen – nem gondolják az emberek olyan mélynek és fájdalmasnak.

„A kaland odakint van” – hangzik el sokak kedvencében, a Fel című mesében. A Pixar nagy sikerű filmje 15 éves lett, ebből az alkalomból pedig 10 kevésbé ismert tényt hozott el róla Fiala Borcsa.

„Az ember oly mértékben szétforgácsolódik a mások életében való részvétel és a velük való azonosulás során, hogy végül kiüresedik a saját létezése” – figyelmeztetett 1983-ban Rollo May, a pszichológiatörténet egyik jelentős alakja, akinek végre magyarul is jelent meg kötete. Pedig hol volt még a közösségi média vagy a streaming?

„Alice Munro, miután túlélt egy komoly szívműtétet és egy daganatos betegséget, tíz éven át felejtette el önmagát és a világot, úgy élt, mint egyik legszebb novellájának, az Oda-vissza címűnek Alzheimer-kórban szenvedő hősnője. Szép lassan maga mögött hagyta, elfelejtette a szavakat, melyekből maradandó világot épített. És csak csendet hagyott maga után.”

A fényképes és videós rögzítés feltalálása óta az utolsó pillanatok örökre megmaradtak, megfagytak, hátborzongató, időtlen mementóiként a halálnak.