A Halál Kávéház segít lebontani a halálról szóló tabukat, hogy nyíltan és hitelesen beszélhessünk az élet végességéről – mert a halál tudatosítása mélyebb értelmet adhat az életünknek. A Halál Kávéház Budapest egyik alapítójával, Szimon Petra pszichológussal beszélgettünk.
88 éves korában meghalt Ferenc pápa – közölte a Vatikán április 21-én. Volt portás, kidobó, vegyésztechnikus, irodalomtanár, mielőtt pápa lett. A katolikus egyház 266. vezetőjének egyszerűsége, alázata és társadalmi érzékenysége sokaknak szolgált példaként, de az egyházfő az aktuálpolitizálástól sem riadt vissza.
Caitlin Doughty temetkezési vállalkozó könyvet írt azokra a kérdésekre válaszolva, amiket az évek során neki tettek fel. Azt vallja: a halállal kapcsolatban nincsen rossz kérdés, úgyhogy érdeklődj bátran! Szerintem már a mű címe is lenyűgöző: Megeszi a macskám a szememet, ha meghalok? (Spoiler: nem. Vagyis: nem azonnal, és nem a szemedet. Spoiler 2.: a kutyatartók sincsenek teljes biztonságban, Caitlin pedig azt is elmagyarázza, miért nem.)
Az idei SzuperWMN-díj civil kateóriájának győztese dr. Muszbek Katalin pszichiáter, a hospice-ellátás egyik hazai meghonosítója, a Magyar Hospice Alapítvány, illetve a Hospice Ház életre hívója lett. Olvassatok róla!
Gene Hackman kétszeres Oscar-díjas színészt és feleségét, Betsy Arakawa zongoraművészt holtan találták új-mexikói otthonukban helyi idő szerint szerda délután.
Olvasónkat (valószínűleg sok mindenki mással együtt) felzaklatta a miniszterelnök beszéde a Covid „világbajnok” hazai kezelésével kapcsolatban. Ő ugyanis egészen másképp emlékszik. Az apját relatíve fiatalon, méltatlan körülmények között veszítették el. És messze nem voltak a tragédiájukkal egyedül.
Az ünnepi asztal körül hat teríték, mégis öten foglalnak helyet. A hatodik csak jelképes, a mélytányérba egy apró kis gyertya kerül: itt ült régen mindig a mami, és ide „ültetik” az ünnepekkor is. Már tíz év eltelt, de az ő jelentősége változatlan. A család az asztal körül vígan anekdotázik, nevet, mesél – bár a hiány nem múlik el teljesen, ez az apró gesztus mindnyájukat megnyugtatja: a mamával való kapcsolat nem elmúlt, csak átalakult.
Olvasónk tragikus hirtelenséggel veszítette el a nagynénjét. A fájdalmát fokozták a kórházban, a temetkezési irodában és a végrendeletet figyelmen kívül hagyó eljárás során tapasztaltak.
Porból porrá. És ezzel néha a legváratlanabb pillanatokban szembesülünk.
Azt mondják, az ember az egyetlen élőlény, aki haláltudattal él, ám a felismerés, hogy az élet véges és megismételhetetlen, annyira ijesztő, hogy kulturálisan is száműztük a halált, eltemettük a tudatunk legmélyére, és a napjainkat az öröklét illúziójában éljük. De mi lenne, ha tennénk egy lépést a téma irányába? Eltöltene minket a félelem és a szorongás, vagy valami egészen más történne?