Hogyan dolgozhatjuk fel szeretteink elvesztését? Miképp bocsátható meg és fogadható el az, ha egy hozzánk közelálló személy önszántából dobja el az életét? Interjú dr. Sarungi Emőke pszichiáterrel a gyászfeldolgozás, azon belül is az öngyilkosság feldolgozásának meglehetősen érzékeny kérdéseiről.
Felkavaró útinapló Szicíliából.
„Sokak szerint korszakos bajnok, igazi sztár válhatott volna a jóképű, szerény és tehetséges pilótából – de végül nem egy hangos sikereket megörökítő fejezet, hanem egy szívbe markoló nekrológ íródott róla az autósport históriáskönyvébe.”
Lekésett lezuhanó repülő, összeroncsolódott anyósülés, ahol épp nem ült senki, elkerült robbantás… Van köztetek, aki megmagyarázhatatlan módon úszott már meg balesetet?
Pár héttel utolsónak szánt olimpiája előtt, drámai hirtelenséggel hunyt el Kolonics György kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenus. Nádudvari Péter mesél a másfél évtizeddel ezelőtti tragikus napról:
Vajon felnőhet-e valaki ahhoz az anyai mintához, ami immár 19 éve hiányzik mellőle?
A daganatos betegségben elhunyt kislány, Izus édesanyja újabb írásában ad hírt arról, hogyan élik meg a gyász közepette a mindennapjaikat, miközben a kislány hiánya sohasem szűnő fájdalmat jelent.
Hála minden állatért, aki a szenvedések után újra tud bízni az emberben – és minden gazdiért, aki megtanítja nekik, mi az a biztonság.
Van valami különösen felkavaró és hátborzongató abban, amikor egy fotó valaki életének az utolsó pillanatát rögzíti. Anna Eszter most három ilyen kép történetét meséli el.
49 éve halt meg a táncdalénekes. Mi vezetett az öngyilkosságához?