Tudtad, hogy Európa egyik első jógaiskolája Budapesten nyílt meg a múlt század negyvenes éveinek elején? Az alapítóknak: az indiai Selvarajan Yesudiannak és Haich Erzsébet szobrászművésznek el kellett hagynia az országot, de örökségük itt van velünk most is a jógaórákon. Olvassatok erről a két nagyszerű emberről!
A jóga néha valóban csodákra képes, de ez nem jelenti azt, hogy a jógaoktatók csodatevők lennének – még ha sokan ezt várják is tőlük.
Ha nincs napi negyedórád önmagadra, nem a testmozgás hiánya a legnagyobb problémád.
Kovács Eszter a tárgyalóasztal mellől nyargalt át a jógaszőnyegre, hogy a kiégését megelőzze. Azóta összetartó közösséget épített, akikkel együtt sajátítják el a világ különböző jólléti szokásait. Azt vallja, hogy a gyakorlásnak kell az emberhez idomulnia, nem fordítva, a tapasztalatait pedig egy könyvben is megírta – hogy a „köszi, jól” ne csak automatikus válasz legyen.
Mi van akkor, ha valaki úgy érzi, élete krízisállapotok láncolata? – teszi fel a kérdést szerzőnk. Pszichológussal járja körbe a kérdést: mire tanítanak a traumák.
Mi visz rá egy alapvetően introvertált embert arra, hogy hatvan ismeretlennel verjen tanyát egy réten?
Ezúttal főszerkesztő-helyettesünk egy napjába pillanthattok be:
„Sose voltunk Mexikóban. Sose utaztunk télből nyárba. Sose főztünk még jógaelvonuláson.” Mindez azonban most valósággá vált, és valószínűleg nemcsak egy újabb karanténban töltött télre, hanem jóval tovább is feltöltötte Steiner Kristófot új élményekkel.
A mai jógaiskolák nagyrészt tantrikus eredetű gyakorlatokat tanítanak, mégsem vagyunk tisztában a tantra fogalmával. Segítsünk?
Hogyan dolgozható fel egy szakítás, hogy az a gyógyulást segítse? Milyen utakra vezérli a művészt édesanyja rákbetegsége? Kis Judit őszintén mesél ezekről is.